Detlev Schönauer, a Németországban nagy népszerűségnek örvendő művész bátor cikke a NachDenkSeiten oldalán jelent meg. Na de nem akárhogyan.

„A fizikusi diplomám megszerzése után – írja Schönauer –, majd pár évet egyetemi fizikusként ledolgozva, 40 évvel ezelőtt kabarészínészként kezdtem meg saját vállalkozásomat a Saar-vidéken, és egészen a közelmúltig (több mint 6000 fellépéssel) meglehetősen sikeres voltam a színpadon.

2015-től kezdve kezdtem kritikusan megkérdőjelezni a klíma-, de mindenekelőtt a migrációs politikát, és – ellentétben sok kollégámmal, akik azóta alkalmazkodtak – szembefordultam az uralkodó mainstreammel. A valódi háborús menekültek befogadását soha nem kritizáltam, de a bevándorlók növekvő száma az összes előre látható szociális és pénzügyi problémával együtt, számomra igencsak vitatható volt.”

Detlev Schönauer fellépései szatirikus revük, musicalek és sanzonok hangulatos keveréke. A németek legtöbbje – a baszksapkás humoristát – az SWR-TV „Jacques” nevű mulatságos francia bisztrójának házigazdájaként ismeri, akiről közismert volt, hogy műsoraiban éles elméjű és kritikus megfigyeléseivel a társadalom fájó pontjaira mutatva, valamint zenei paródiákkal magyarázza a világot.

Ezt tehát tudtuk róla.

Azt azonban sokan ma sem tudják, hogy egy ideje már Magyarországon él.

Hogy miért és ennek mi volt az előzménye, azzal kapcsolatban Schönauer így ír:

„A regionális sajtóban adott néhány interjúm után egyre gyakrabban rasszistának és AfD-hez kötődő nácinak bélyegeztek, számos sértő és rágalmazó megjegyzés kíséretében. […] Majd, egy 2019-es spontán rövid balatoni nyaralás után gyorsan megszületett a döntésünk. Egy olyan országot találtunk ott, amelyből még mindig áradt az őszinte optimizmus, akárcsak a miénkből a 70-es években: sok boldog, gyerekekkel rendelkező fiatal népesítette be az utcákat, az emberek rendkívül nyitottak voltak, és az ún. nyugat-ázsiai származású fiatal férfiak hangos hordáinak teljes hiánya, végképp átbillentette a mérleg nyelvét Magyarország felé.”

Így került tehát ez a német humorista Magyarországra, most a cikke pedig – Rab Irén Ungarn Aus Erster Hand nevű oldalán megjelent szemle jóvoltából – elém, amelyben meglepően pozitívan szólt Magyarországról, a magyar emberekről, azok mentalitásáról, a magyar kormánypolitikáról és különösen annak az utóbbi évtizedekben elért kiváló eredményeiről. Összefoglalva tehát köszöni szépen, nagyon jól érzi magát Magyarországon!

De vajon miként jelenhet meg egy ilyen tartalom Németországban?

A „NachDenkSeiten” oldalán megjelent eredeti írás elején egy szerkesztői megjegyzést találtam, amely jól mutatja, hogy még a viszonylag „szabad“ zsurnalizmust űző újságok is mennyire óvatosak, ha egy cikkük olyan hangot üt meg, amely az országban elfogadott fősodorral szembemegy.

Íme, a szerkesztőség megjegyzése:

„Hibák előfordulnak; sajnos velünk is. Ez a cikk egy alternatív, szubjektív nézőpontot kívánt nyújtani Magyarországgal kapcsolatban. A szerző különböző kérdésekben, különösen a menekültkérdésben megfogalmazott állításait és álláspontját kifejezetten nem osztjuk. Sajnos a szerkesztői stresszben nem ellenőriztük elég alaposan a cikket. Nem lett volna szabad előzetes bevezető megjegyzés nélkül megjelennie. Erre néhány olvasó joggal hívta fel a figyelmünket. Megvitattuk, hogy a cikket ismét levesszük a netről, de végül úgy döntöttünk, hogy együtt e távolságtartó megjegyzéssel hagyjuk itt továbbra is fennmaradni… Köszönjük megértésüket.”

A szerkesztői mea culpát utólag írták, kiegészítésként, miután a szerkesztőséget vádak érték a cikk tartalmát illetően.

Azt, hogy a szerkesztők ezt jelezték, és a vádak ellenére a cikket ott merték hagyni az oldalukon, bizonyítja a karakánságukat. Persze, ki tudja, meddig.

Németországban, ha valaki vagy valamely médium csak egy kicsit is eltér a megszokott – és a mainstream által elfogadtatott – véleményektől, akkor „lefejezés vár rá”, mint arra a gombára, amely a fény felé nyújtózkodva, csak egy kicsit is nagyobbra próbál nőni a többieknél.

(TTG)

Kiemelt kép: GMLR/jotha56@gmx.de;GMLR/saarbruecker-zeitung.de