Látva a drámai nemzetközi energiaügyi fejleményeket, és átérezve a hazai energiapolitikáért viselt közös felelősségünket, a Professzorok Batthyány Köre energia-munkacsoportja kidolgozott egy tanulmányt, amely a „fenntartható fejlődés” hátterében meghúzódó anomáliákra hívja fel a döntéshozók figyelmét.

Tanulmányukban

  • –       tárgyaljuk a „fenntartható fejlődés” hátterében meghúzódó fizikai törvényszerűségeket, korlátokat, fogalmi definíciókat és esetleges félreértelmezésüket;
  • –       felhívjuk a figyelmet az erőltetett energia-átmenet (EnergieWende) megalapozatlanságára, a megvalósíthatósági és hatástanulmányok hiányára, és mindezek súlyos potenciális következményeire;
  • –       a mérlegelendő szempontok ismertetésével javaslatot adunk a döntéshozatalhoz a közvetlen kihívásokkal szembeni rövid- és középtávú energiastratégiára;
  • –       rámutatunk az időjárásfüggő „megújulók” (szél- és napenergia) előállításának korlátaira, csekély megtérülési mutatóira, tömeges elterjesztésük romboló következményeire;
  • –       az elsietett EnergiaWende-vel szemben csak műszakilag megalapozott, azaz lassú és folyamatos energia-átmenetet (Energy Transition-t) javaslunk, alapvetően olyant, amely mindig az egyre hatékonyabb energiafajták felé irányul, és amelynek középpontjában az ellátásbiztonság áll.

Ahhoz, hogy a jövőbeni energiaellátás kérdéseivel érdemben foglalkozni lehessen, mindenekelőtt tisztázatlan definícióktól, valamint a fizikai valóságtól messze elrugaszkodó narratíváktól kell megszabadulni.

Látva a drámai európai energiaügyi fejleményeket, és átérezve a hazai energiapolitikáért viselt közös felelősségünket, a Professzorok Batthyány Köre 2022 nyarán létrejött energiamunkacsoportjának tagjai szükségesnek érzik a felmerült alapkérdések összefoglalását.

Civilizációnk alapja az energia. Energiahordozóink természeti energiák átalakításából származnak. Az emberiség, amelynek össztömege a teljes földi biomassza mindössze 0,01 százaléka, a természeti energiaáramlás csupán néhány tizedszázalékát használja. A természetből felhasznált energia 1800-tól napjainkig globálisan körülbelül annyi (40 ZJ), amennyi a 2004. december 26-ai indonéziai földrengés teljes energiája volt.

A Föld-ember viszony alapkérdéseire, így az energiakérdésre adható válaszok nagyban függenek attól, hogy milyen emberi értékrendből indulunk ki.

Többek között attól, hogy elismerjük-e: a természet lehet szebb is az ember által. Különösen kritikus a kérdés megválaszolása akkor, amikor a környezetvédelmet és a klímavédelmet oly sokan összemossák. A klímacélokra hivatkozó dekarbonizáció (2030-ig 55 % CO2-kibocsátás-csökkentés, 2050-ig „nettó nulla” kibocsátás) a jelenlegi energiahordozó-felhasználás négyötödét kitevő szénalapú energia megvonását jelenti. Miután a szén (carbon) a világegyetem negyedik leggyakoribb eleme és a földi élet alapja, maga a dekarbonizáció kifejezés a következményeket illetően súlyos félreértésekre ad lehetőséget.

Az erőltetett gyors energia-átmenet szükségességét és lehetőségét alátámasztó megvalósíthatósági- és hatástanulmányok nem léteznek.

Mi több, a kiváltó „megújuló” energiafajtákként beharangozott szél- és napenergia-előállítás terén szerzett – elsősorban német – tapasztalatok kiábrándítóak.

Másfelől, a szélkerekek és napelemek egyetlen generációjának (20–25 év) előállításához és működtetéséhez szükséges fém-, ritkafém- és grafitigény ugyanis sokkal nagyobb, mint az ismert kitermelhető mennyiségek. Nyersanyag- és területszükségletük óriási, amortizációjuk után a tetemes mennyiségű veszélyes hulladék visszaforgatása megoldatlan. Energiamegtérülési mutatójuk (EROI) csekély, szemben az atom-, a víz-, a fosszilis energia magas (~80, ~50, ~20) EROI-jával. A dekarbonizáció, mint politikai cél erőltetése gazdasági-szociális hanyatlásba visz. Az állítólagos klímavészhelyzettel való indoklás sántít. A természeti erőforrások és környezeti hatásaik lelkiismeretes mérlegelése egy lassú, folytonos energia-átmenetet sugall egyre hatékonyabb energiaforrások felé, úgy, ahogyan a történelem folyamán ez idáig is történt.

E tanulmányban – a PBK által képviselt erkölcsi-világnézeti alapokon állva – e rendkívül összetett és egymással kölcsönható témakörökhöz igyekeznek közérthető áttekintést adni, segíteni az eligazodásban és az alkalmazkodásban. A fenntartható fejlődés fogalmára is egzakt definíciót ajánlanak.

Ami a közvetlen kihívásokat illeti: az Északi Áramlat elleni terrorakció fenyegetően bizonytalan jövőt vetít elénk. Az energiabiztonság a hazai fosszilis alapú villamosenergia-termelés fokozását kívánja, megfelelő belbiztonsági védelem mellett. A jelenlegi (energia)termelő egységek termelési kapacitásának rövidtávon megvalósítható növelése érdekében javasolják a technikai lehetőségek és költségek felmérését; középtávon megvizsgálni a korábban tervezett, de különböző okokból ejtett kőszén- és szénhidrogénkutatási és -termelési elképzelések reaktiválásának lehetőségét; valamint új, hazai és regionális földtani példák alapján perspektivikus kőszén- és szénhidrogén-előfordulási helyek, földalatti alakulatok mielőbbi megkutatását.

Az ún. megújulók terén mutatkozó természeti lehetőségeinket is józanul kell mérlegelni.

A vízenergia terén egy teljes, politikamentes újragondolás kínálkozik lehetséges legfontosabb célkitűzésként, az egyéb megújuló energiák terén pedig a helyi felhasználás szorgalmazása. Villamosenergia-hálózatra szél- és naperőművi energiát csak a szivattyús energiatározók kapacitása mértékéig indokolt rákötni.

Fotó: Pixabay