Hű, ez aztán az amazon, aki halált megvető bátorsággal hazudja félre a tényeket. Aki képes akár egy angyalt is olyan módon megvilágítani, hogy az sátáni arcot mutasson. Egy igazi ateista teológus, aki a Szentírást bármikor képes úgy kiforgatni, hogy az látszólag alátámassza az isteni parancsolatokkal ellentétes véleményét.

Milyen teológus az, aki a természetellenes szolgálatába áll, aki a nem túl okos követőit vidáman vezeti a Pokolba tartó útra? Ami, ugye, jóakarattal van kikövezve, bár esetünkben ezek a kövek valahogy nem láthatók.

Az illető hölgy, akinek nevét még vonakodva sem írom le, szabadidejének minden pillanatát arra használja, hogy veszett ebként belemarjon az egyházba – mert egy igazi teológos feladata, ugye, ez lenne -, ki tudja milyen egyéni sérelmét megtorlandó. Ennyi gyűlöletet csakis egy sértett amazon képes a világra (és az egyházra) okádni. Ennek fényes bizonyságát már sokszor tapasztalhattuk írásaiban, például abban a fröcsögő posztjában is, amelyben – a liberálbolsevik oldalhoz híven – Böjte Csaba testvért mocskolta.

Rendben, gyűlöli az egyházat és annak minden szolgáját. Ha az okot ismernénk, talán megértenénk azt is, hogy mi a gyűlölet táplálója. Csak van itt egy kis baj. Ha teológus létére egyházellenes, más tekintetben miért vallástagadó? Mert az, ha olyan eszmék szolgálatába áll, mint a gender-hazugság. Hogyan támogathat egy hívő ember olyanokat, akik tagadják az isteni teremtés alapjait? Hogyan hirdetheti a másság dícséretét az, aki állítólag a Biblia, Isten igéjének hordozója alapján kellene véleményt formáljon? Hogyan harcolhat például az azonos neműek házasságáért az, akinek tudnia kellene, hogy – ezt már máskor is leírtam – a Teremtő parancsolata szerint szaporodnunk és sokasodnunk kell, azaz egyértelmű, hogy az Úr természetesként egy férfi és egy nő, vagyis egy szaporodásra képes páros együttlétét jelölte meg követendőként. Hol olvasta ez a nő, hogy Isten üzenete az, hogy „melegedjetek össze”?

Lelki füleimmel már hallom is, ahogy az ateista vallásúak lenézően (vagy éppen felháborodva) gúnyolódnak. Isten nincs, Sátán sincs, csak a nagy semmi van. Ki az a visszamaradott, csökött agyú szerencsétlen, aki a 21. században még hisz az ilyen badarságokban?

Hát többek között én is, de a nagyszerű, haladó egyházgyűlölő teológus is. Állítólag. Nem mondja azt, hogy Isten nem létezik, csak éppen nem ismeri, vagy ha ismeri, nem érti, nem akarja érteni Isten igéit. Pontosabban összetéveszti azokat a Sátán törekvéseivel. Észre sem veszi, hogy nagy nyitottságában éppen az utóbbi munkáját segíti. Ha ezt a celebet okosnak tartanám, akkor aljasnak is kellene tartanom, én azonban úgy vélem, a Megváltónak a kereszten mondott szavai személy szerint rá is érvényesek: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Ez a nő úgy hiszi, tudja, pedig csak a sátáni terv szolgálója.

Emlékeztetnék arra, hogy Jézust is megkísértette a Sátán, az egész világot ajánlva neki, cserébe azért, hogy leborulva imádja őt, a Megváltó azonban így válaszolt: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”. Könnyű neki, mondhatnánk, hiszen ő Isten fia, pontosan tudta, mi a dörgés. Az embert viszont egyszerű dolog átverni, állítólag ezt tette az Édenkertben is Évával a kígyó.

Vajon a mi álteológusunknak mit és hogyan ajánlhatott fel a gonosz? Talán azt mondta: Magyarázd félre azt a Bibliát úgy és hirdesd az igéit úgy, hogy azt bekajálja a „modern ember”, cserébe jó kis celebet csinálok belőled, követőkkel és téged magasztalókkal.

Mielőtt a már említett ateista szektához tartozók gúnykacajra fakadnának, jó, ha megértik, a Sátán nem a festményeken ábrázolt alakjában létezik köztünk, hanem gonosz szándékaiban. Tudható, hogy Az ördög Pradát visel, vagy viselhet. De látszólag haladó ideológiát is magára ölthet.

Az emlegetett hölgyemény most nyaral, de tudjuk, az ördög nem alszik. A kis Luci (Karinthy olvasatában Luci Ferkó) ott böködi földi megbízottját, találjon már valamit, amiből megint ügyet fabrikálhat, esetleg – az a tökéletes – egymásra uszíthat valakiket.

És tessék, aki keres, az talál is. Hősnőnk büszkén tudatja közösségi oldalán, hogy sikerült újabb csapást mérnie a kormány szándékait szolgáló könyves hálózatra. Nagy ravaszul betért a másik nagy egyik boltjába és csak úgy mellékesen, kicsit sem feltűnően „fóliázott könyveket” keresett. És tessék, nem talált! Sőt, mintegy diadaljelentésként tudatta, hogy azt is hallotta (vagy csak hallani vélte), hogy az eladó a fóliázó hálózatról gúnyos véleményt mondott. Halleluja, meg van mentve a világ, van, ahol nem fóliáznak, úgyhogy ezentúl csak náluk vásárol majd könyvet.

Én meg véletlenül sem engedem be az olyan könyvesboltba az unokáimat, ahol zavartalanul átlapozhatják a szexkönyveket. Nem csak azoktól a tartalmaktól akarom őket megóvni, amikből az aberrált LMBTQ propaganda sugárzik, hanem minden szexuális tárgyú témától. Amihez még kicsik, ahhoz ne is jussanak hozzá.

Lehet persze azt játszani, hogy a gonosz, rasszista, homofób és egyéb fób kormány belerondít az emberi szabadságjogokba, de ez Luci koma olvasata. Az álteológus is tudhatná, és szerintem tudja is, hogy a felnőtt tartalmú kiadványokat még a szocializmus sötét évei alatt is fóliázták, hogy senki ne kezdhesse azokat lapozgatni az újságárusoknál vagy a könyvesboltban. A fólia eleve jelezte, öreg, ez szexuális tárgyú. Ha érdekel, vedd meg, de lapozgatni mások jelenlétében (akiket esetleg a véletlenül meglátott ábrák, képek, pozitúrák megbotránkoztatnak), na azt már nem.

A fóliázás ma fontosabb, mint ennek előtte bármikor. Mert már régen túl vagyunk az egyszerű szexlapokon, könyveken.

Már nem a Lady Chatterley szeretője, de nem is a Káma-szútra szintű kiadványok kiáltanak fóliáért (azok is), hanem A szürke 50 árnyalata és az LMBTQ érzékenyítő mesekönyvek. Ha én lennék egy könyvesbolt vezetője, úgy kezelném ezeket, mint a Roxfort könyvtára. Külön részleget kapnának a 18 éven felülieknek szólók, a tiltott részlegbe pedig csak az idősebb varázslók (esetünkben vevők) léphetnének be.

Az állítólagos teológus csatlakozott az antifóliás csapatokhoz, bár ez a téma eredetileg is csak egy kis fodor volt egy pohár vízben, vihar semmiképpen. Véleménye pedig nem több, mint hangyasuttogás. Még arra sem elegendő, hogy meghalljuk. Ha nem írja le, már régen elillant volna, mint a pipafüst.

Magamtól kérdezem: ért ez az egész annyit, mint amennyit fentebb elmondtam? Biztosan nem.

Legfeljebb azért, hogy figyelmeztessünk: az ördög a részletekben van. Úgyhogy ne becsüljük alá az aprónak tűnő galádságokat sem.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Perintfalvi Rita Facebook oldala