Attól még nem vonjuk kétségbe az alapszerződéseket és nem toborzunk revíziós csapatokat, hogy nem kamuzunk: hazánktól elcsatoltak, elvettek területeket. Nem felajánlottuk őket, nem önként adtuk. Miért kéne történelmet hamisítani a jószomszédi viszonyhoz? – írja Trombitás Kristóf.
Egy hét távlatából is van értelme kissé körüljárni Orbán Viktor múlt szombaton, Székelyföldön elmondott, immár szokásosnak tekinthető beszédét. Különösen azért, mert ennyi idő múltán már azt is látjuk, kik és miként reagáltak minderre. Például tapasztalhattuk, hogy valami kifordított vicc gyanánt, a románok behívatták bukaresti nagykövetünket a külügyminisztériumukba, azon románok, akik korábban demarsban szerették volna a magyar miniszterelnököt rászorítani, mit mondhatna és mit nem. (Próbálják elképzelni derék, hazai liberálisaink hozzáállását, ha kiderülne, hogy a magyar külügyminisztérium bármilyen hozzánk érkező kormányfőnek megszabni próbálná, miről beszélhet és miről nem. Ugye sejtik, mi volna?)
Aztán itt volt nekünk Szlovákia egyébként magyar miniszterelnöke, Ódor Lajos, aki kifogásolta, hogy Orbán Viktor Felvidékről, mint elszakított országrészről beszélt. Én értem, hogy magyar nemzetisége dacára Ódornak képviselnie kell a többségi, szlovák társadalom érzékenységét is, de kérem, tessék nekem elmondani, hogy
ha és amennyiben nem Magyarországról szakították le azt az egységet – nem igazán szeretem a történelmi Magyarország titulust használni, mert az volt Magyarország, a jelenlegi pedig a megcsonkított -, akkor hogyan keletkezett Szlovákia?
Mármint a nyílt és egyenes beszéd helyett miért kötelező safe space-ek elképzelt valóságában cselekedni? Attól még nem vonjuk kétségbe az alapszerződéseket és nem toborzunk revíziós csapatokat, hogy nem kamuzunk: hazánktól elcsatoltak, elvettek területeket. Nem felajánlottuk őket, nem önként adtuk. Miért kéne történelmet hamisítani a jószomszédi viszonyhoz?
Ahogy a legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergely fogalmazott, elfogadjuk a helyzetet, de ünnepelnünk azért ne kelljen.
És akkor a lényegre térve: lehet propagandistázni, tévképzeteket gyártani, őszintén szólva nem érdekel: Orbán Viktor olyan mélységű beszédeket mond el Tusványoson, amikkel nem idehaza – itt hagyok időt némi kuncogásra, aztán mehetünk tovább -, hanem Európában sem tudnak versenyezni. Történelmi kitekintések, távlati gondolkozás, összefüggések, alles zusammen mindenki csak jegyzetelhet. Ez az, amit a kizárólag érzelmi szuggesztiókkal dolgozó és tetszik vagy sem, de lumpenekre belőtt kommunikációjú baloldal soha nem fog megérteni: a világpolitikai történések értékelése nem egy lebutított film, Jók és Rosszak örök, fenséges, epikus küzdelme, hanem érdekek, szövetségek összeütközése és folyamatos lavírozás. Azért, hogy nekünk minél jobb legyen. Nekünk, magyaroknak, nem másoknak.
Aki mást helyezne a mi érdekeink elé, az, hadd legyek ennyire profán, talán menjen azokhoz a bizonyos másokhoz, hátha jobban fogja magát érezni. Mi nem képzeljük magunkat senki helyébe, mert az életet nem egy izgalmas szerepjátéknak fogjuk fel, hanem családunk és közösségünk számára szeretnénk a legjobbat. És aki végül nem így gondolkozik, az meglátásom szerint bizonyosan hazudik, anyagi meggyőződésből cselekszik vagy egészen biztosan nem közéleti pályán a helye.
Szép volt, no. Akkor jövőre tényleg jöhetnek a 2030 és 2040 közötti tervek.
