Proxiháború, migráció, fegyver- és embercsempészet, a világ „csendőrétől” érkező büntetés azért, mert nem vagyunk hajlandóak úgy táncolni, ahogy Washington fütyül – ez lenne az új világrend? Kondor Katalin írása.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Félreértés ne essék, most nem József Attila hátborzongatóan igaz, Levegőt! című versével akarok előhozakodni, hanem a mindennapok hordalékával, amely éppen azon a napon, augusztus 9-én, szerdán, a híreket meghallgatva ömlött rám és mindenkire, aki még bír annyi lelkierővel, hogy el tudja viselni azt a szennyet, hátsó szándékkal meghozott intézkedést, a számos valótlan állítást, amely naponta mérgezi az életünket.
S szinte mindegyik, természetesen nem csak az augusztus 9-i, azt üzeni, hogy bizony megbomlott a rend, amelynek valójában az életünk kereteit kellene kijelölnie, de nem jelöli. Sőt! Riasztó képet ad a valóságról, amellyel – egyelőre legalábbis úgy tűnik – nem tudunk mit kezdeni.
Itt van például a proxyháború, amely immáron elhozta azt a jelenséget is, hogy virágzik a fegyverkereskedelem.
Titokzatos helyekről jutnak át Ukrajnába az ilyen-olyan fegyverek, bizonyítva azt, hogy immáron a háború által valójában nem érintett országok ügyes és ügyeskedő pénzsóvár figurái is lényegében beleavatkoznak a háborúba, akkor is, ha szülőhazájuk ezt nem támogatja. Hiába, megannyiszor bebizonyosodik, hogy ebben a velejéig romlott világban most már tényleg a pénz az úr. S nem a rend.
Persze ez még cseppet sem akadályozza meg Kijev vezetőit, hogy ne kérjenek újabb és újabb fegyvereket az Egyesült Államoktól, mintegy előrevetítve azt, hogy ennek a háborúnak tényleg ne legyen végre. A proxyháború nekünk most már mindig azt fogja jelenteni, hogy kitalálójuk jelszava: küldd harcba azokat, akik nem számítanak nekünk, meg is halhatnak, lényeg, hogy megrendelésre dolgozzanak, mi pedig a végén majd learatjuk a „vetést”, s elmondhatjuk, győztünk. Ugyan sok-sok ezer kilométerrel távolabb a harcmezőktől, tárgyalótermekből okoskodva, miközben fütyültünk rá, hogy hullanak az emberek, ám a „proxylesállásból” ez senkit sem érdekel. Ez lenne a rend?
Aztán olvasom, hogy egyfajta gazdasági hadviselés zajlik hazánk ellen a két unió részéről, azaz az Európai Unió és az Egyesült Államok jóvoltából.
Az utóbbi ugyanis szigorította a magyar állampolgárok vízummentes beutazásának feltételeit Amerikába. Hogy miért?
Az újságok azt írták, azért, mert országunk hiányosan működik együtt a világbirodalom urával, az Egyesült Államokkal. Az én civil nézőpontomból ez azt jelenti, hogy Pressman nagykövet úr jól dolgozik, mindenféle mocsok hazugságot sikeresen hint el rólunk a messzi Amerika nem eléggé tájékozott lakói és vezetői számára.
Magyarán nem úgy ugrálunk, ahogy ők fütyülnek. S erre a válasz, az Egyesült Államokba történő beutazási lehetőségek nehezítése a magyar emberek számára.
Oké. Csak nem kellene azt elhitetni az emberekkel, hogy a rendet mi bontottuk meg, valamint azt sem kell világgá kürtölni, hogy ez a demokrácia. Ugyanis ez diktatúra. Méghozzá végtelenül aljas és hazug. „És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.” Pedig bizony már többször is megsértették ezt a jogot, a kartotékot meg vélhetően már régen készítgetik. Aki nem vazallus, az vegye ezt tudomásul. Ez lenne a rend?
Menjünk tovább! Vajon van valamiféle rend a migránsokkal kapcsolatos politikában?
Nos, ha valaki talál ilyet, értesítse szerkesztőségünket.
Miképpen létezik, hogy fiatal férfiak sok ezer kilométert legyőzve, pénzzel és immár fegyverekkel is kitömve, embercsempészektől megsegítve eljutnak Európába, ahol egyelőre semmi hasznot nem hajtanak. Elhiszi még valaki, hogy ez rend? Avagy valamikor is rendet szül? Mikor hozzák, hozatják majd ide a családjukat? Van erre válasz az őrült Nyugattól? Nincs! Évek óta nincs. Mint ahogy arra sincs, hogy területfoglalásuk miképpen megy majd végbe? Netán elűzik a kőgazdag villalakókat Lampedusa szigetéről? Vagy mindenhol gettókat építenek nekik? Hol van Angela Merkel, aki azt hazudta: megcsináljuk! Mit? A káoszt? Mert azt tényleg sikerült „megcsinálni”. S az egész jelenségben az a legszomorúbb, hogy a logikus kérdésekre nem születik válasz. Logikus és elfogadható semmiképp, de még csak logikátlan sem. Ez már ugyanis nem rend, hanem a rend halála.
Bár a megdöbbentő, és a rend halálát bizonyító jelenségek szinte vég nélkül sorolhatók, ideje hazatérnünk, mert bár sok-sok világőrületből, Istennek hála, kimaradtunk egyelőre, azért nálunk is vannak megdöbbentő esetek.
Számomra friss hír, hogy a Párbeszéd elnevezésű párt alapítványai támogatják a Szikra Mozgalom aktivistaképzőit. Miben? Az emberverésben? Róluk ugyebár azt állítják, hogy szélsőbaloldaliak. Rendben. Nem tudom értelmezni, mit is jelent ez, de hogy még ott lehet a közéletben néhány, az ártatlan embereket összeverő csürhével szimpatizáló alak, azt tűrhetetlennek tartom. És azt is, hogy tűrjük.
Tudom, hogy folyik nyomozás, bár nehéz felfogni, hogy az Antifa-banda által bántalmazott emberek ügyében mit kell még nyomozni, mint ahogy az is rejtély, hogy a több ezer, pedofíliát bizonyító felvétel készítői és rejtegetői ugyan miért nincsenek börtönben? Mivel tudják mentegetni magukat? És az is kérdés, hogy sok más, igazságérzetünket bántó ügy, amelynek tárgyalása hosszú-hosszú évekig tartott, sőt jó néhány még mindig tart, ugyan mivel magyarázható? Ez lenne a rend?
Van tehát baj, több, mint amennyit józan ésszel el lehet viselni, s még az úgynevezett apróságokról nem is esett szó.
Ebből tényleg csak egyet említek, bár Budapesten számtalan jelenség mutat a rend hiányára. Az viszont, hogy a biciklistasimogató önkormányzatai döntnökök fémcölöpökkel zárják el a mentőautók útját, több mint abszurd. Az ostobaság mintapéldánya és a hozzá nem értésé. Továbbá annak bizonyítéka, hogy a rendről mint az életet, a normális létezést lehetővé tévő fogalomról a döntéshozóknak halvány fogalma sincs.
Végül a rend hiányának, illetve a világ abszurditásának bizonyítékaként egyetlen „jelenséget” említenék, ami már – józan ésszel ítélve – inkább nevetséges. Ezen napok hírei közt olvashattuk, hogy a Donald Trump volt amerikai elnök ellen folyó perben – ha az összes vádpontot figyelembe veszik – akkor akár 641 esztendőnyi börtönbüntetést is kiszabhatnak. Íme az igazság és a rend hazája.
Uram, levegőt!
