Kitelepítés, betelepítés, áttelepítés, internálás, lakosságcsere, gyűjtőtábor, gettó, koncentrációs tábor, gulág, gyarmatosítás, emberkereskedelem, emberkereskedők, embercsempészek… és még biztosan folytathatnánk a felsorolást. Olyan kifejezések, melyeket a történelemben jártasak – vagy azok, akik koruknál fogva már sok mindent átéltek az elmúlt évszázad során – jól ismernek. Nem kétséges, hogy rossz emlékű szavak. Több, mint száz millió ember halála, és sokszorosan több ember életének megnyomorítása kötődik hozzájuk.

Ezek a fogalmak most, a XXI. század elején újra előkerültek. Józan emberi értelemmel fölfoghatatlan, hogy honnan veszik egyes emberek a bátorságot, a fölhatalmazást, hogy ők dönthetnek emberek százezreinek, millióinak lakóhelyéről.

Kik ők, akik elhiszik magukról, hogy ők annyival különbek, annyival a nagy többség fölöttiek, hogy nekik joguk és hatalmuk van ehhez? Hogy oktalan állatként tekinthetnek más emberekre, akiket egyik helyről a másikra lehet terelni, telepíteni? Miféle sötét sátáni erőt képviselnek ők, akik tudatosan és következetesen Európa elveszejtésén munkálkodnak hosszú évek óta?

Emlékszünk ugye a két totális diktatúra emberiség elleni rémtetteire?

Az első nemzetiségi, a másik társadalmi osztály alapján minősített, és a kirekesztettekkel mindent meg lehetett csinálni. Korábban pedig a rabszolga-kereskedők tették ugyanezt az afrikai bennszülöttekkel.

Ebből is látszik, hogy csupán bábuknak tartják az embereket „világmegváltó”, illetve pénzügyi terveik végrehajtása közben.

Mit tudunk a mai pénzmozgásokról?

Tudjuk, hogy a kapzsi embercsempészek hatalmas összegeket kaszálnak a népvándorlóktól (tudatosan ezt a kifejezést használom a migráns helyett). Azt is halljuk a hírekben, hogy az Európai Unió és George Soros nagy összegekkel támogatja azokat az úgynevezett nem kormányzati civil szervezeteket (NGO), akik a Földközi-tengeren és a szárazföldön is segítik a népvándorlók Európa szívébe jutását.

Az embercsempészek és ezen civil szervezetek közötti kapcsolatról és ennek valószínű pénzügyi oldaláról viszont nem hallunk. A titkosszolgálatok nagy valószínűséggel ismerik ezt, de valami miatt nem verik nagydobra azt, amit tudnak. Vajon miért?

Ha egy mesebeli nagy varázsló hirtelen teljesen megfordítaná a helyzetet, és a népvándorlók – egyébként nem létező – vezetői dönthetnének a mostani uniós és globális döntéshozók lakóhelyéről, sorsáról, hogy pl. melyik afrikai országban jelölik ki számukra – kvóta szerint ám! – a lakóhelyüket, akkor ezek vajon hogy fogadnák ezt?

Elképzelem, hogyan sivalkodnának, tiltakoznának általános emberi jogokra, jogállamiságra stb. hivatkozva. Tehát úgy gondolják, hogy ők dönthetnek más emberek sorsáról, de fordítva ez már nincs rendjén. Talán azért, mert mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek, pl. ők…

A képzelet játéka mosolyt csalhat az ember arcára, de zökkenjünk vissza a valóságba!

Amit ma tapasztalunk Nyugat-Európában, az a gyarmatosítás történelmi bosszújaként is fölfogható. Most üt vissza a több évszázados kegyetlen gyarmatosítás, népirtás, rabszolga-kereskedelem, országok, egész földrészek kifosztása, sőt, kivéreztetése.

Afrika kifosztása a mai napig tart!

A magyarság ebben soha nem vett részt, ennek mindig épp az elszenvedője volt. Mai visszahatása viszont minket is védekezésre kényszerít.

Megítélésem szerint a legújabb kori népvándorlás folyamatában Nyugat- és Észak- Európa több országa az európai fehér ember szempontjából már elesett, és ez már végleges, nem visszafordítható.

Sőt, nagy valószínűséggel tovább is súlyosbodhat a helyzet. Ha a fehér tejbe fekete kávét öntünk, akkor az barna tejeskávévá változik. Utána már se ember, se Isten nem képes többé a fehér tejet és a fekete kávét szétválasztani.

Mindezek miatt nem kizárt, hogy a jövőben már a nyugati határunkat is védenünk kell a hívatlan betolakodóktól. Érdemes lenne tömegméretekben kuvaszt és komondort tenyésztenünk, mert hatalmas segítséget jelentenének az illegális betolakodók elleni határvédelemben. Az a megérzésem, hogy jobban félnének egy vicsorgó termetes kuvasztól, mint a határvadászok gumibotjaitól.

A határt védő magyar határvadászok vagy határőrök (nem az elnevezés számít) inkább előbb, mint utóbb tűzparancsot is kell, hogy kapjanak, mert különben nem csak a határt, hanem saját magukat sem fogják tudni megvédeni az egyre erőszakosabb és már sokszor fegyveres határsértőkkel szemben.

A mértéktelen birodalmi gőggel megfertőzött európai és globális vezetőket pedig addig kellene megállítani, amíg nem késő. Ha az aknamunkájuk nyomán elszabadul a pokol, akkor meglehet, hogy az nagyobb pusztítást okoz majd, mint a múlt század két világháborúja együttesen.

Tisztában vagyok vele, hogy porszemek vagyunk, nem tudunk a nagyfiúk ügyeibe beleszólni.

De lesznek európai választások 2024-ben.

Dr. Nagy Gergely