Dominik letérdelt. Na és? Van ennek a ténynek bármiféle fontossága? Van „hírértéke”? Úgy gondolom, nincs, de az élet – és az emberek reakciói – azt mutatják, hogy tévedtem.

Napok óta olvasom az ügyben fogant cikkeket, kommenteket, sőt egyes politikusok megnyilvánulásait is és egyre erősebb a meggyőződésem, hogy a megnyilvánulók vagy nem gondolják végig a helyzetet, vagy szándékosan maszatolnak. Okulásukra tegyünk kisérletet az egész térdeplés-mizéria tisztázására.

A furcsa, vagy inkább meghökkentő szokás a BLM mozgalomban (Black lives matter – A fekete életek számítanak) gyökerezik, a kezdetben csak tiltakozó megmozdulásaik egy George Floyd nevű drogos bűnöző halála után eszeveszett tombolásba, gyilkolásba fordultak. Ezt idáig mindenki tudja.

Tudja? Az angolok talán nem annyira.

Ha tudnák, ki vagy mi előtt térdelnek, talán – de csak talán – nem tennék.

Ugyanis két oka lehet csupán a focisták „nemes gesztusának”. Vagy az említett bűnöző emléke előtt tisztelegnek, vagy a BLM mozgalommal szimpatizálnak. Mindkét esetben olyasmit tesznek, ami ép ésszel érthetetlen. Ki az, aki tiszta szívvel kiáll egy olyan drogos bűnözőért, aki például szemrebbenés nélkül szegezett kést egy várandós kismama domborodó pocakjának, hogy kirabolja – vagy leszúrja, ha ellenáll. Nem hiszem, hogy ez vezetné a brit focistákat, mert ha igen, felejtsük el Britanniát.

A második lehetőség már érthetőbb, ha ugyanis a BLM mellett demonstrálnak, nem tesznek mást, mint vezekelnek a brit gyarmatosítás miatt. Csakhogy a térdeplő labdarúgók egyike sem felelős azért, mert egykor az országuk hódítóként igázott le másokat. Ne gondoljuk, hogy azoknak a családoknak a leszármazottait, amelyek meggazdagodtak a gyarmatosításból, egyetlen pillanatig is bűntudat gyötörné.

Ők nem térdepelnek, a bűntudatot kiszervezték, vagy ha úgy jobban tetszik, kiosztották albérletbe.

Oké, a történelmi eszmefuttatás rendben is lenne, de mi köze ehhez a magyar Szoboszlai Dominiknak? A világon semmi. Akkor mégis miért térdepel a többiekkel együtt? Arra letenném a nagyesküt, hogy nem a magyar gyarmatosítás miatt érzett bűntudatból, ugyanis nem tudunk hódító magyar gyarmatosítókról.

Egy momentumos politikus szerint azért, mert kiáll az egyenlőségért. Nos, kedves János, Kelepelhetsz bármit – meg is teszed, –

a BLM térdeplés soha, egyetlen pillanatig sem szólt az egyenlőségről.

Nem is hirdetett ilyet, ellenkezőleg. Ha képes lennél egy óránál régebbi történésekre is emlékezni (képes vagy te, csak nem akarsz emlékezni), mi történt, amikor egy térdeplős meccs előtt egy molinót vontatott el a pálya fölött valaki? Elfogták, elítélték, pedig a molinó felirata csupán ennyi volt: „Minden élet számít”. De a BLM rasszista ideológiája szerint csak a fekete életek számítanak.

Ugyanez a kelepelő nem átallja azt hazudni, hogy a térdeplés nem kötelező az angol otthon zöld gyepén, hisz volt valaki (egyetlen labdarúgó!), aki bejelentette, hogy nem fog térdepelni. És kelepelő szerint nem történt semmi baja. Igaz, nem verték halálra (pedig a BLM aktivistáknál ez nem ördögtől való megoldás, az USA-ban megtették, nem is egyszer), „csak” kitették az első keretből.  De megtorlás, ugye, nincs?

Hadd ékeskedjek idegen tollakkal és ugyanazt üzenjem, amit Gajdics Ottó szokott ilyenkor: Elmész te oda, ahová gondolom…

De ha már gondolat, nézzük, mit gondol egy labdarúgó a karrierje állomásain. Tudom, mert magam is – igaz, nagyon rövid ideig – egy jónevű csapatban rúgtam a labdát. Nem folytattam, de a mentalitást megőriztem. A focista először azt szeretné elérni, hogy bekerüljön a kezdőcsapatba. Ha bekerült, az a célja, hogy benne is maradjon. Ha biztos kezdő, szeretne felsőbb osztályba lépni. Ha megtörtént, egy elit csapatba vágyik, ha ezt is elérte, külföldre akar szerződni. Ha pedig már odakint játszik, a vágya, hogy a világ TOP csapatainak egyikéhez kerüljön.

Szoboszlai Dominik elérte a célt, ráadásul abba a csapatba került, ahol egykori kedvence játszott (tiszteletből a nevét magára is tetováltatta). Elérte mindazt, amire vágyott, már csak az utolsó lépés hiányzik, hogy kezdő csapattagként pályára is lépjen. Igen ám, de ennek feltétele – hazudjon bármit is egy Momentumos – az, hogy ne lógjon ki a sorból, illeszkedjen be és ennek egyik jeleként tegye azt, amit a klubvezetés elvár tőle, térdepeljen a többiekkel.

Ha farkasok közé kerülsz, vonyíts a falkával – vagy véged.

Ki vethetné Dominik szemére, ha nem fordul szembe azonnal a falkával? Azt, hogy nem önként teszi, bizonyítja, hogy Wolverhamptonban, a Molineux Stadion gyepén nem hagyta ott térdlenyomatát, ott csak az angolok térdeltek le – előttünk.

Kérdés továbbá, és ezt még senki sem tette fel: ki előtt is hajtott térdet a magyar sztár? Nem lenne érdemes tőle ezt megkérdezni, mert ha parancsra tette, azt úgysem árulhatja el. Ha én lennék Dominik helyében – lehetetlen, de mégis tételezzük fel -, szintén térdre ereszkedtem volna. Miközben magamban ezt mondom:

Édes Istenem, előtted hajtok térdet és kérem, segíts, hogy jól játszhassak és dicsőséget szerezzek szeretett hazámnak.

Ugye mennyire más az ilyen térpeplés?

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Illusztráció / Forrás: Szoboszlai Dominik Facebook oldala