A német polgárok többsége tudatosan nem akar foglalkozni a világ állítólag nagy kihívásaival, nem érdekli sem az úgynevezett klímakatasztrófa, sem az ukrajnai háború. Teljesen kiábrándult a zöld-woke elit politikájából, a jövőt illetően semmilyen reménye sincs, sőt, azt gondolja, hogy végidőket élünk. Egyetlen reménye a család és a személyes boldogulás.
Ezeket a szocdem-zöld-szabaddemokrata politikai vezetés számára katasztrofális felismeréseket a neves Rheingold Piackutató Intézet egy legújabb tanulmányának köszönhetjük, melyet július végén hoztak nyilvánosságra. A következőkben a tanulmány fontosabb megállapításairól lesz szó.
A 18 és 65 év közötti megkérdezettek statisztikailag megfeleltek az ország regionális megoszlásának.
A résztvevők 73 százaléka meg van győződve arról, hogy „politikusainknak fogalmuk sincs arról, amit csinálnak”,
86 százalék gondolja úgy, hogy a politikának kellene a nagy válságokat megoldani, nem pedig az egyes polgároknak. Mivel a politika erre nem képes, ezért csak 34 százaléknak van bizalma a kormányhoz.
„A polgárok által politikailag szükségesnek tartott lépések és a hivatalban levő politikusok teljesítőképessége között hatalmas szakadék tátong”
– írja a tanulmány.
Így nem csoda, hogy a résztvevőknek csupán 23 százaléka bízik egy jobb jövőben. Sokat mond el az ország állapotáról és a politikai vezetés megítéléséről, hogy 53 százalék egyetértett a következő mondattal:
„A politikai fejlemények és a társadalom hangulatának láttán a legszívesebben kivándorolnék.”
A megoldást a legtöbben ott keresik, ahol a világ még valamelyest rendben van: otthon. A megkérdezettek nagy többsége, 87 százalék, személyes környezetében lel vigaszra, 73 százalék a saját elhatározásától és tevékenységétől függő területeken bízik a jövőben, például a munka, a tanulás, illetve továbbképzés területén.
59 százalék érzi úgy, hogy az ország válságai túlnőnek a teljesítőképességén, 68 százalék teljesen visszahúzódott, és csak azt akarja, hogy hagyják békén.
31 százalék igyekszik életéből teljesen kizárni a külvilágot, családi és privát életét sokkal fontosabbnak tartja, mint a politikát vagy a híreket. Nem hallgat rádiót, nem néz TV-t és nem olvas újságot. A globális válságokról, például az ukrajnai háborúról, a legtöbben tudni sem akarnak. Alig 39 százalék informálódik rendszeresen a világ eseményeiről.
Öt téma érdekli a 18 és 65 év körülieket a leginkább: Első helyen áll az infláció (51 %), ezt követi az időskori elszegényedéstől való félelem (46 %), a klímaváltozás (43 %), a lakáshiány (41 %) és az energiaválság (41 %). A nagy többséget a „globális kihívások” abszolút nem érdeklik, a „nagy átalakulás” utópiájával nem lehet őket elérni. A megkérdezettek több mint fele nem érzi feladatának, hogy az úgynevezett „társadalmi kihívások” megoldásán dolgozzék. A privát optimizmus (87 %) és a politikai pesszimizmus (77 %) között hatalmas ellentmondás feszül.
Elterjedt felfogás, hogy a régi Németország végnapjait éljük, a legtöbb polgárt csak az a remény élteti, hogy azok az életkörülmények, melyeket ismer és szeret, még egy ideig létezni fognak.
Egy új jövő iránti lelkesedés még nyomokban sem található meg. A legtöbben a személyes autonómia elvesztésétől, a covid-válság és az ukrajnai háború nyomán érzett tehetetlenség megismétlődésétől rettegnek. A szociális helyzet drámai rosszabbodásától való félelem nyilvánvalóan messze felülmúlja a klímakatasztrófától való (mesterségesen szított) félelmet. A megkérdezettek fokozottan érzékelik a politika által előidézett társadalmi feszültségeket: 84 százaléknak az a tapasztalata, hogy a környezetében egyre agresszívabbak az emberek.
Szinte teljesen eltűnt az egykori büszkeség Németország eredményeire, ehelyett komor jövőképek vannak túlsúlyban.
A megkérdezetteknek csupán egyharmada reménykedik abban, hogy az ország sorsa jobbra fog fordulni, és alig 20 százalék bízik abban, hogy a német közösségi érzés valaha még visszatér.
Külön érdekesség, hogy a németek többsége, vagyis 57 százalék, számára a klímaválság nem tartozik a fontos kérdések közé, sőt, 44 százalék szerint a politika túl sokat foglalkozik ezzel a kérdéssel. A klímaharc szítja a migráció mellett (amelyről a véleménykutatás valamilyen oknál fogva egyáltalán nem kérdezte meg a résztvevőket) leginkább a társadalmi feszültségeket.
Azonos eredményre jutott egy másik, még májusban végzett felmérés is, amely arra kereste a választ, hogy támogatják-e a német polgárok a klímaaktivisták terrorizmusba hajló akcióit. Míg 2021-ben még 68 százalék támogatta klímamozgalmat, addig mostanra alig 34 százalékra csökkent a támogatók száma. Azzal a kijelentéssel, hogy „a klíma- és környezetmozgalom tagjai az egész társadalom érdekeit képviselik” mindössze 25 százalék értett egyet.
A felmérések eredményeit persze különféleképpen lehet értelmezni.
Mindenképpen egyértelmű a kormány és a teljes politikai elit határozott elutasítása, ezen nincs mit magyarázni. Ezért erről a rendszermédia mélyen hallgat.
Ha egyáltalán megjelent a témáról valami, akkor az összkép értelmezése az volt, hogy a nép nem tudja mi a jó neki, nem hagyja magát mobilizálni, szűklátókörűsége miatt nem érti meg, hogy a mi látomásunk vezet az egyetlen igaz megváltáshoz. A felmérés szerzői szintén ezen a véleményen vannak, tanulmányuknak a „Menekülés a valóság elől” címet adták.
Elképzelhető persze egy másik értelmezés. A német polgárok nagy többsége intellektuálisan és érzelmileg elutasítja a kormány és a zöld elit politikáját. Ez a többség nagyon is józanon látja a valóságot, önmaga, valamint az ország helyzetét. A különböző, az elit által felkavart hisztériákat részben nem hiszi el, de legalább nem követi, és még reménykedik abban, hogy valahogy megúszhatja azok következményeit. Dühös ugyan, de egyelőre beletörődött a sorsába, mert egzisztenciája még nem forog kockán.
Éppen hogy nem szűk látókörű, hanem megpróbál a propaganda elől elzárkózni – amíg csak lehet.
De a politikai és anyagi nyomás – főleg a gyors gazdasági összeomlás és a polgárok elleni rablóhadjárat fokozódása miatt – egyre nő. A német polgár által választott passzív ellenállás, melyet a tanulmány ábrázol, nem lesz sokáig fenntartható.
