A gyurcsányi hazugság-, fondorlat- és/vagy gyűlöletpolitika eddig négyszer kólintotta fejbe a kormányváltásban gondolkodó új vagy régi, de még létező pártokat, és ez ötödszörre is így lesz, ha eltűrik, hogy az ő személye testesítse meg az ellenzéket. Bán Károly írása.
A közösségi médiában, ellenzéki platformokon vagy valódi (!) ellenzékért kiáltó kormányellenes választópolgári fórumokon augusztusban sokan tették fel azt a kérdést: hová tűnt Gyurcsány Ferenc? Sokan már reménykedtek is, hogy a bukott hazafi és kormányfő végleg visszavonult kötcsei birtokára, ahol kiskertjét kapálgatja, szőlején nektárt csepegtet, bekapcsolódik a helyi néptáncegyüttes életébe, esetleg végre hozzá kezd Őszödön tett ígérete aprópénzre váltásához, s elkezd a baloldal jövőjéről „k*rvajó” politikai esszéket írni és kötetbe rendezni azokat.
De nem így történt. Augusztus 20-án reggel Gyurcsány Ferenc kenyeret sütött, majd meg is szegte azt lelkes rajongói kommentcunamija kíséretében, aztán tudatta velük, itt az idő, „készülünk”.
„Aztán ezzel lassan a csendes, elvonulós nyárnak is vége. Hogy mondtuk tavaly nyáron? Készülünk” – ismételte a leckét híveinek LáriFeri. Akarom mondani, ez bizony megint csak amolyan lárifári mesterkedés a baloldal Osztap Benderétől. Mese habbal. Polgárpukkasztó néphülyítés. Demagógia, sőt, utópia.
Hogy miért is? Nem tudom, feltűnt-e olvasóinknak, hogy szinte nincs olyan nap, amikor a legelvakultabb, leginkább elkötelezett ellenzéki felületeken, például az ATV betelefonálós műsorában ne kapna garmadával a Gyurcsány által bedarált, leuralt ellenzék valamilyen súlyos kritikát, lesajnáló felvetést, hogy tulajdonképpen mit is csinálnak? Mondják a nagy semmit. Még a politikai rivális megmondóembere által felemlegetett „Lölő-jelenség” kapcsán sem jut eszükbe épkézláb gondolat, nincs az a magas labda, amelyet le tudnának ütni, amelyet saját javukra tudnának fordítani.
A tavaly nyáron nagy-nagy titokzatossággal megkezdett, az ellenzéki közvéleményt lázban tartó „készülődésről” utólag annyi mondható, vajúdtak a hegyek, s egeret szültek.
A cilinderből előhúzott politikai innováció, amely maga az árnyékkormány volt, azt eredményezte, hogy az orbáni rendszer parlamenti ellenzéke soha nem tapasztalható mélységekbe zuhant. A politikai termékből selejt lett.
Ma már két másik politikai képződmény, a Mi Hazánk Mozgalom és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is megelőzi a hatpárti gyurcsányi szövetség öt pártját. A Demokratikus Koalícióra pedig a teljes választókorú népességből csupán tizenkét százalék szavazna.
Érdemes így nekivágni egy újabb előre borítékolható kudarcnak?
A kérdés tehát most már egyre inkább az: meddig lehet azzal az orbitális hazugsággal elterelni a figyelmet arról a kézenfekvő, ám roppant kellemetlen kérdésről: hogyan lehet Gyurcsánnyal választást nyerni? Úgy, hogy ebben az országban, illetve a határon kívül hétmilliónyi magyar soha nem szavazna rá? A DK-s pártbéli és értelmiségi hátország a 2022-es fiaskó után azt a hazugságot találta ki, hogy Karácsony elárulta az ellenzéket, mert visszalépett az előválasztás második fordulójában Márki-Zay javára.
Ezzel a tőről metszett ostobasággal próbálta LáriFeri elterelni a figyelmet a gonosz paktumról, amelyet a Demokratikus Koalíció kötött a Jobbikkal az előválasztás előtt. Fondorlatosan kitervelték, hogy az első fordulóban Karácsony nyer, Dobrev lesz a második, Jakab a harmadik. A választókerületek többségét egymás között felosztó DK és Jobbik pedig éppen a paktum alapján a visszalépő Jakab voksaival Gyurcsány feleségét hozza nyerő pozícióba.
Hát, istenem, ez nem jött be KláriFerinek. A Klára szoknyája mögé bújó Ferinek. Új hazugságot kellett piacra dobni. Ez arról szólt, hogy a gaz fideszes szavazók „besegítettek” Márki-Zay Péternek, így az esélyes kihívót, vagyis Dobrev Klárát kiszorították.
Megjegyzem, Dobrevvel még azt az eredményt sem érték volna el, mint Márki-Zay Péterrel, a hétmillió Gyurcsányt elutasító választópolgár miatt. Ez nem is politológia, hanem egyszerű matematika. A paktumnak – persze csak Gyurcsányék szempontjából – annyi haszna mégis volt, hogy a Jobbik „kinyiffant”. Ahogyan korábban az MSZP is beleszaladt Gyurcsány halálos ölelésébe, az agónia azóta is tart. Most pedig felkészül a Momentum.
Hogy ötödszörre is belelépjenek ugyanabba a folyóba, amelynek már az iszapjában elsüllyedtek néhányszor. A Jobbik támogatottsága például a gyurcsányi frigy következtében mára olyan mélyre zuhant a korábban elért, húsz százalékhoz képest, ahonnan igazából már nem vezet út vissza a politika élmezőnyébe.
A gyurcsányi hazugság-, fondorlat- és/vagy gyűlöletpolitika eddig négyszer kólintotta fejbe a kormányváltásban gondolkodó új vagy régi, de még létező pártokat, és ez ötödszörre is így lesz, ha eltűrik, hogy az ő személye testesítse meg az ellenzéket.
Persze lelkük rajta, nem a mi dolgunk, csak szóltunk.
