Az Oroszországi Föderáció budapesti nagykövetsége közleményben cáfolta a magyar médiában elterjedt információkat az 56-os forradalommal kapcsolatban.
A diplomáciai képviselet közölte, hogy a magyar média (*a G7 magazin) a lettországi székhelyű Meduza internetes kiadványt használta fel forrásaként, amely oroszellenes hamis hírek gyártására és terjesztésére szakosodott, amiért Oroszországban méltán minősül külföldi ügynöknek.
Íme, az Orosz Nagykövetség teljes posztja
Nagykövetségünket többen azzal a kéréssel keresték meg, hogy kommentálja az Oroszországban kiadott új történelemtankönyvvel kapcsolatos magyar médiamegjelenéseket. Jelen bejegyzésben igyekszünk válaszolni minden feltett kérdésre. Az egyszerűség kedvéért támpontul Tompos M. úrnak az Oroszországi Föderáció magyarországi nagykövetéhez intézett nyílt levelét használjuk, amely elég átfogóan tükrözi az aggodalmak egész sorát.
Kezdjük azzal, hogy a velünk szemben megfogalmazott kritika sajnos egy olyan magyar hírportál közlésén alapul, amely – talán szándékosan, talán tudatlanságból – információforrásként és politikai kísérő narratívaként
a lettországi székhelyű Meduza internetes kiadványt használta fel, amely oroszellenes hamis hírek gyártására és terjesztésére szakosodott, amiért Oroszországban méltán minősül külföldi ügynöknek.
Ez az anyag különösen az 1956-os magyarországi eseményeknek a kontextusból kiragadott, és az orosz álláspontot szándékosan negatívan bemutató értékelését tartalmazza. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a tankönyv augusztus 8-án Moszkvában tartott bemutatóján elhangzott, hogy az orosz sajtóhoz a tankönyvnek „legalább tíz különböző” tervezete jutott el.
Nehéz megítélnünk, hogy a cikk megírásához melyik tervezetből indultak ki, de az általunk ismert tankönyvtervezetek egyike sem nevezi „fasisztának” az „56-os forradalmat” (ami a tankönyv végleges változatát illeti, az még nem jutott el a Nagykövetségre).
Mindez a „súgóposta” gyerekjátékra emlékeztet bennünket, amikor egy szót vagy mondatot „a szomszéd fülébe” súgnak, és a végeredmény egyáltalán nem az, amit az elején mondtak.
A modern Oroszország ugyanis változatlan tisztelettel viseltetik a magyar nép történelmi emlékezete iránt, és elismeri, hogy közös történelmünkben vannak összetett kérdések, amelyek közé joggal sorolják az 1956-os eseményeket is. Ezért mindig is nagyon óvatosan és odafigyeléssel közelítettünk a kérdéshez, nem hagytuk, hogy azt politikai célokra használják fel, és a múlt eseményeit mai szemszögből, a történelmi kontextusból kiragadva vizsgálják. Ugyanígy elfogadhatatlan számunkra a történelemnek konjunktúralovagok általi átírása, a kényelmetlen tények elhagyása, és az aktív résztvevők szerepének elhallgatása. Itt alapvetően fontos, hogy levéltári anyagokra, kortársak tanúságtételére támaszkodjunk.
Ami Tompos M. úr azirányú aggodalmait illeti, miszerint Oroszország elnöke „visszasírja a Szovjetuniót”, szeretnénk tisztázni: Putyin úr szerint a Szovjetunió összeomlása „geopolitikai katasztrófa” volt, amelynek következtében 25 millió orosz nemzetiségű és oroszul beszélő állampolgárt fosztottak meg hazájától, akik ezáltal egyik pillanatról a másikra szülőföldjük határain kívül találták magukat.
Sokan közülük „másodrendű állampolgárrá” váltak, mint történt ez például az „ultrademokratikus” balti államokban és Ukrajnában.
Honfitársainknak ezzel kapcsolatos érzései érthetőek és együttérzést keltenek minden magyar emberben, akinek szívét hazaszeretet tölti el, aki szereti népét és nemzetét; mindazokban, akiket nyomaszt a „trianoni tragédia”, amelynek következtében Magyarország nemcsak területének jelentős részét, hanem lakosságának több mint felét is elvesztette (Tompos úr tájékoztatására: Oroszország nem vett részt a „trianoni békediktátumban”).
Végezetül nem mehetünk el az orosz Nagykövetség munkatársainak a Terror Házába történt tréfás meghívása mellett. Az ebben a múzeumban található kiállítást jól ismerjük, ám úgy véljük, az aligha szolgálhat egy ilyen nem helyénvaló „humor” alapjául. De bízzuk ezt Tompos M. úr lelkiismeretére.