Ausztriában három fesztiválozó éves országbérletet kaphatott, ha magára tetováltatta a „klímabérlet” szót vagy a vonatkozó népszerűsítő ábrák egyikét. Francesca Rivafinoli írása.
Van az osztrákoknak ez az éghajlatügyi és környezetvédelmi minisztere, a zöld Leonore Gewessler, akit az atomenergia-ellenességén kívül esetleg onnan ismerhetünk, hogy 2021-ben egyfajta Greta-epigonként 27 órás vonatozással érkezett a glasgow-i klímakonferenciára,
pont a lehető legészszerűtlenebb és az egyik legdrágább viszonylatot választva a vasút népszerűsítésére,
miközben egyébként a menetrend szerinti repülőjáratokon a legutolsó pillanatban is akadt szabad hely, amelyet elfoglalva akár a gép egy főre jutó kibocsátását is csökkenthette volna. De legalább a látványos PR-projekt megvolt, így azóta már a Bécs–Kassa távolságra is nyugodtabb szívvel veszi igénybe a klímagyilkos repülést.
Most viszont itt az újabb épületes akció: a miniszter asszony az arrafelé klímabérletnek nevezett országbérletet reklámozó lemosható tetoválást applikált a felkarjára egy zenei fesztiválon annak örömére, hogy három fesztiválozó 821 vagy (25 év felett) 1095 euró értékű éves bérletet kaphatott 12 hónapra, ha egész életére rávarratta magára a „klímabérlet” szót vagy a vonatkozó népszerűsítő ábrák egyikét.
Mintha a Balaton Soundon Hornung Ágnes védnökségével a „falusi csok” kifejezést helyezték volna el bátor magyar fiatalok bőrén, ajándék szaniterekért;
vagy a gyorsétteremben három BigMac helyett négyre lenne jogosult az, akinek csuklóját piros négyzetben sárga m betű díszíti mindhalálig; egy bicepszről letekintő Németh Szilárd-portréért cserébe pedig fél éven át az átlag feletti fogyasztásra is érvényes lenne a rezsicsökkentés.
Ugyanakkor az összesen két osztrák fesztiválon felkínált lehetőséggel csak a legelső jelentkezők élhettek, a gyors döntés tehát elengedhetetlen volt – nem ám hogy így alszik rá egyet az esetleg még tizenéves kliens: ha csóró egyetemistaként csábít az ingyenes vonatozás, nyújtsd ide valamely testtájadat, már izzítjuk is a tűket.
De aki későn futott, az se távozott üres kézzel, illetve varratlan bőrrel: egy klímabérletes vagy lángoló éghajlatos tetkó azért mindenképp járt ingyen, államilag. Klímaszorongóknak külön ideális motívum: elég a saját testük megfelelő pontjára pillantaniuk, és már pöröghet is fel a neurózis.
De amint arra a miniszter rámutatott, a lehetőséggel természetesen csak 18 éven felüliek élhettek, és kizárólag napközben – ami mindjárt megnyugtató, hiszen
egy átlagos nyári fesztiválon délután háromkor, például egy bizonyos Ekkstacy koncertjéről távozván minden húszéves állapota alkalmas az egész életre szóló spontán döntések meghozatalára.
Ha bűncselekményt követne el ugyanazon fiatal felnőtt, korára tekintettel a bíróságon még simán kiskorúként kezelhetnék, mondván, ebben a fejlődési stádiumban még becsúszhat egy-egy meggondolatlan butaság.
Nem mintha önmagában véve a felnőttek testének ellenszolgáltatás fejében történő bérbevétele ne vetne fel etikai kérdéseket – aki ma azt mondja, hogy „ne vicceljünk, ez csak egy ügyes marketinghúzás, néhány eleve tetovált fiatal bőrén ott figyel majd még a „klímabérlet” szó is, sag schon”, az holnap miért látna bármiféle problémát a béranyaságban? Már eleve többször szült nők anyagi előnyért vállalják, hogy testüket úgymond nemes célra használják – ott ráadásul „csupán” kilenc hónapról van szó.
De hagyjuk a moralizálást és az emberi méltóságot, itt fontosabb dolog forog kockán: a Klíma.
Az egy dolog, hogy valakinek az okos fejében megszületett a gondolat, miszerint lemosható tetkómatricákkal és maradandó tetoválásokkal érdemes érzékenyíteni a fiatalságot bolygónk védelmében, na de ez a bölcs ötlet végigfutott néhány illetékesen, beleértve magát a minisztert is – és a jelek szerint egyikükben se merült föl, hogy azért a dolog élesítése előtt rá kéne kukkantani az esetleges környezeti lábnyomra. Úgymint: most, hogy már abban se bízunk, hogy az európai polgár ivás közben nem veszíti el a műanyag flakon kupakját, hogy az a Jangcén keresztül meg se álljon az óceánig, biztosan titán-dioxidos gyerektetkó-fóliákat kell az ifjak közé szórnunk?
Tényleg azon kell lennünk klímaügyileg, hogy fiatalok (az adófizetők pénzéből) egy halom veszélyes hulladékot generálva, mindenféle egyszer használatos eszköz és ilyen-olyan kockázatos anyag segítségével felvésessék magukra az aktuális politikai termékünk nevét?
Igaz, Leonore Gewessler a sikeres akció végén egy kósza „légyszi, légyszi, légyszi ne szemeteljetek” kérést is megfogalmazott a fesztiválozók felé. A háromnapos bulinak immár vége, a takarítási munkálatok várhatóan tíz napig tartanak.
A képek tanúsága szerint az első feladat a fesztivál helyszíne melletti folyón keletkezett műanyag- és sörösdoboz-szigetek felszámolása.
De hátha az osztrák költségvetés jövőre már néhány klímapiercinget is megfinanszíroz a fiataloknak.
