Azt hittem, ez soha nem történhet meg. Főképpen nem akkor, ha lengyel testvéreinkről van szó. Csak éppen oda jutottunk, hogy mostani döntésük emberhez méltó szavakkal sajnos nem írható le.

A lengyelek úgy döntöttek, hogy kiadják Ukrajnának a háború elől hozzájuk menekült ukrán férfiakat. Vagyis átverik a hozzájuk menekülteket, tömegével küldik vágóhídra őket. Lehet, hogy jogilag indokolható a lépés, emberileg azonban semmiképpen. Főként nem, mert a lengyelek is pontosan tudják, mi vár a visszatoloncoltakra.

Az ukrán zongoraművész világossá tette: felelősségre vonás, besorozás, frontra küldés, végső soron halál.

Eközben egy messzi-messzi, de nem túl távoli galaxisban, egész  pontosan az úgynevezett Nyugaton

nem menekülteket, hanem illegális migránsokat pátyolgatnak, akiket ha visszatoloncolnák származási országukba, még egy könnyed ejnye-bejnye sem fenyegetne.

Nem toloncolnak, mert nem tudják kitenni a szűrüket. Hiába vannak milliónyian mindenféle jogcím nélkül az adott országban, erőszakkal nem távolíthatók el, mert az antihumánus. Meg aztán ott vannak a jogvédők, akik bíróságon mondatják ki a kitoloncolási tilalmat.

Vajon Lengyelországban ugyanezt tapasztalhatjuk majd?

Mármint a humánus eljárások sorát? Netán erőszakot alkalmaznak azokkal szemben, akik megtagadják a visszatérést oda, ahonnan elmenekültek? Nem kizárt, hiszen Ukrajna állítólag a lengyel szuverenitásért, Európa szabadságáért harcol, katonákat kell adni nekik. Nem a sajátjainkból, hanem azokból, akik eddig biztonságban érezhették magukat lengyel földön.

Kedves lengyel barátaink, vajon mit gondolnátok ma rólunk, ha annak idején Magyarország, a fasisztának hazudott Horthy-rendszer nem menekíti, hanem visszaűzi lengyel területre a hozzánk és rajtunk keresztül Nyugatra menekülő katonáitokat, zsidó honfitársaitokat azzal a felkiáltással, hogy menjenek harcolni?

Ej, barátaim, milyen rövid is az a történelmi emlékezet!

Azt mondjátok, hogy ez egészen más. Nem, kedveskéim, egyáltalán nem más. Ugyanaz tökbe, pepitába.

Robert C. Castel: Amire most a Nyugat készül, az jóval több mint háborús bűncselekmény

Persze lehet moralizálni. Lehet hangoztatni, hogy a hazáért harcolni nem jog, hanem kötelesség. Lehet azt mondani, hogy ez elől a kötelesség elől elfutni gyávaság. Talán még igaz is. De nem kötelező bátornak lenni és különösképpen vitatható, hogy egy olyan hatalomért érdemes-e, mint az USA (hisz ők a háború legfőbb szponzorai és szítói), vagy egy olyanért, amely Ursula von der Leyen és társai szerint már annyira demokratikus, hogy csak az ellenzéki pártokat tiltja be, ellenzéki politikusokat zár börtönbe, papokat fog perbe, egyházakat minősít közellenségnek, ahol a korrupció jelenti a megoldást minden helyzetre és ahol olyan brutális erőszakkal kényszerítenek egyenruhába nyomorékokat és szellemileg sérülteket, hogy a középkor, amikor úgy fogdosták össze és sorozták be az embereket, kívánatos időszaknak kezd látszani ehhez képest.

Tudom, hogy Lengyelország számára egészen mást jelentenek az oroszok, mint nekünk, pedig minket is megnyomorítottak a „felszabadító” szovjet katonák és utódaik.

Azt viszont nem tudom, hogy NATO tagország lévén miért hiszitek el, hogy az oroszok (akik már nem szovjetek!) meg mernének támadni benneteket? Ti is tisztában lehettek azzal, hogy egy ilyen lépés azonnal hadba szólítaná valamennyi NATO szövetségeseteket, amit Oroszország vagy Vlagyimir Putyin semmiképpen se merne megkockáztatni. Mire ez az indokolatlan rettegés?

És mire az emberség sutba dobása?

Ha ti megteszitek ezt a lépést, vajon mit tesznek majd azok a nyugati politikusok, akik már ma is nyakig belebújnak Zelenszkij tomporába?

Gondolom, az ukránok esetében nem létezne az a nagy szolidaritás, ami az illegális migránsokat megilleti. Nem okozna számukra álmatlan éjszakákat, ha további százezrek pusztulnának el az értelmetlen háborúban. Elvégre az az ukrán, aki nem akar harcolni és meghalni, az rossz ukrán, ellentétben Zelenszkij ágyútöltelékei nagyon jó ukránok. Vagy nagyon jó hősi halottak. Persze lehet, hogy köztük vannak azok is, akik hébe-hóba legyilkoltak néhány orosz embert, de az még a háború előtt volt, felejtsük el.

A genfi menekültügyi megállapodás szerint a visszatoloncolás tilalma azt is megilleti, aki nem kapott menekültstátust, ha életét és szabadságát veszély fenyegeti. Ukrajna esetében mindkettő igaz.

Lengyel barátaink, térjetek magatokhoz!

Amit terveztek, a jog talán megengedi (ha úgy alakítják – a szerk.), az emberség viszont biztosan nem.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov