Az ENSZ szerint az országoknak fontolóra kellene venniük, hogy anyagi kártérítést fizessenek az afrikai származású emberek egykori rabszolgasorba taszításáért annak ellenére, hogy az eltelt idő és az elkövetők azonosításának nehézsége különösen bonyolulttá teszi ezeknek a jogi követeléseknek a teljesítését.
António Guterres ENSZ-főtitkár kedden nyilvánosságra hozott jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy
még egyetlen ország sem számolt el átfogóan a múltjáért.
A főtitkár elismerte, hogy a gyarmatosítás és a rabszolgaság során elszenvedett történelmi sérelmeknél különösen nehéz lehet felmérni, milyen gazdasági károkat okoztak ezek a folyamatok az azóta eltelt hosszú idő miatt, illetve abból adódóan is, hogy nehézkes már azonosítani az elkövetőket és az áldozatokat. Ugyanakkor a jelentésben kiemelte, hogy ezek a nehézségek nem adhatnak alapot ahhoz, hogy semmibe vegyék a kompenzációra vonatkozó jogi kötelezettségek létezését.
Az ENSZ-főtitkár által jegyzett dokumentumban azt javasolják, hogy a rabszolgatartás és a gyarmatosítás örökségének kezelésére az országok vegyenek fontolóra „többféle eszközt”, köztük az igazságszolgáltatást és a kártérítést, illetve a megbékélés elősegítésének eszközeit.
Nem új keletű elképzelés az anyagi vagy egyéb formájú kártérítés a rabszolgatartásért, de az ezt sürgető mozgalom az utóbbi időben világszerte nagyobb teret nyert, ahogy afrikai és karibi országok nagyobb hangot kezdtek adni erre vonatkozó igényeiknek. Az Európai Unió tagállamainak vezetői egy júliusban elfogadott dokumentumban „mélységes sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy a gyarmati idők transzatlanti rabszolga-kereskedelme emberek millióinak okozott mérhetetlen szenvedést”. „Emberiesség elleni bűncselekménynek” minősítették a rabszolgatartást, és a dokumentumban céloztak arra is, hogy kártérítés megfizetésére lenne szükség. A gyarmati időkben több mint 400 éven át mintegy 25-30 millió embert hurcoltak el erőszakkal Afrikából és taszítottak rabszolgasorba.
MTI
Címlapkép: TASR/AP
