A BBC brit közszolgálati média a napokban arról írt, hogy „egyre népszerűbb a Donald Trump 2024-es amerikai elnökválasztási szavazásból való kizárására és eltávolítására irányuló hosszú távú jogi indítvány.” Arról is beszámolt, hogy egy washingtoni székhelyű felügyeleti csoport beperelte Trumpot, hogy blokkolja Trumpot a republikánus előválasztáson Colorado államban – ez valószínűleg az első a számos ilyen jellegű per közül, amelyek valószínűleg a konzervatív többségű szövetségi Legfelsőbb Bíróságon zárulnak majd – írja ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász az Alaptörvény blog legújabb bejegyzésében.

A BBC brit közszolgálati média a napokban arról írt, hogy „egyre népszerűbb a Donald Trump 2024-es amerikai elnökválasztási szavazásból való kizárására és eltávolítására irányuló hosszú távú jogi indítvány.” Arról is beszámolt, hogy egy washingtoni székhelyű felügyeleti csoport beperelte Trumpot, hogy blokkolja Trumpot a republikánus előválasztáson Colorado államban – ez valószínűleg az első a számos ilyen jellegű per közül, amelyek valószínűleg a konzervatív többségű szövetségi Legfelsőbb Bíróságon zárulnak majd. Az előválasztáson való kizárás stratégiája az Egyesült Államok alkotmányának – a 14. módosítás harmadik szakaszának – ritkán használt rendelkezésére hivatkozik, amely megtiltja azokat, akik „lázadásban vagy lázadásban vettek részt” az ország ellen, hogy szövetségi hivatalt töltsenek be.

A 14. módosítást a polgárháború után ratifikálták, és a 3. szakaszt bevetették annak megakadályozására, hogy a szakadárok visszatérjenek korábbi kormányzati tisztségekhez, miután a déli államok újra csatlakoztak az Unióhoz. Olyan személyek ellen vetették be, mint a konföderációs elnök, Jefferson Davis és alelnöke, Alexander Stephens, akik mindketten tagjai voltak a Kongresszusnak, de azóta ritkán hivatkoznak rá.

Az erőfeszítés élén a Free Speech For People, egy önmagát párton kívüli érdekképviseleti csoport áll, amely tavaly kifogást emelt a Trump által támogatott törvényhozók ellen, amelyeket „lázadóknak” titulált. A 14. módosítást nem kizárólag a polgárháború utáni korszakra írták, hanem a jövőbeli felkelésekre is – érvel Ron Fein, a szervezet jogi igazgatója. Azzal persze számolni kell, hogy ez az érvelés egy sor ritkán alkalmazott jogi norma (Logan-törvény) felélesztését is alátámasztja.

Az esetek háttere, hogy a sorozatos vádemelések mellett, az elmúlt időszakban annak a lehetősége is felmerült, hogy Donald Trumpot az Egyesült Államok alkotmányának 14. módosítása alapján zárnák ki a politikai versenyből. Mivel az Alkotmány 14 módosításának történeti és nyelvtani értelmezés sem feleltethető meg az előbbi, antidemokratikus kívánalomnak, így több elismert jogi szaktekintély is nyilvánosan adott hangot az ezzel kapcsolatos ellenérzéseinek.

A 14. alkotmánymódosítás

Az öt szakaszból álló tizennegyedik alkotmánymódosítása polgárháborút követő újjáépítési időszakban keletkezett, 1866. június 13-án fogadta el a törvényhozás, és 1868. július 9-én lépett életbe. Célja az volt, hogy a déli államokban élő volt rabszolgák, illetve a Konföderáció volt tisztségviselőinek helyzetét rendezze.

Az 1. szakasz kimondja, hogy mindenki, aki az Egyesült Államok területén született, automatikusan állampolgára az USA-nak és egyben annak az államnak, amelyben él. Ennek eredeti célja az volt, hogy polgárjogot adjon a volt rabszolgáknak, de a mai napig is kiható következménye az, hogy állampolgárságot ad külföldi szülők Amerikában született gyermekeinek. Az első szakasz azt is rögzíti, hogy az államok kötelesek megadni, illetve megvédeni polgáraiknak azokat a jogait, amelyeket a szövetségi alkotmány garantál számukra. Az érintett szakasz kötelezi az államokat arra is, hogy polgáraiknak (köztük a volt rabszolgáknak) biztosítsák a törvény előtti egyenlőséget. A harmadik, releváns szakasz szerint a Konföderáció volt tisztségviselőinek azt a jogát korlátozza, hogy szövetségi hivatalt viseljenek. E szakasz értelmében, aki egyszer hivatali esküt tett arra, hogy az Egyesült Államok Alkotmányát védelmezni fogja, majd később felkelésben vagy lázadásban vett részt, valamint segítséget nyújtott az Egyesült Államok ellenségeinek, az nem viselhet hivatalt a szövetségi államapparátusban. A Kongresszus szükség esetén kétharmados többséggel felmentést adhat ez alól a korlátozás alól.

Alan Dershowitz kritikája

Alan Dershowitz legendás ügyvéd, jogászprofesszor szerint a Trump ellehetetlenítését szorgalmazó elképzelések arra a fordulatra támaszkodnak, hogy nem viselhet közhivatalt az a személy, aki „felkelésben vagy lázadásban vett részt”. Dershowitz hangsúlyozza e körben, hogy egyrészt a módosítás nem ad útmutatást („mechanizmust”), hogy egy jelöltre egyáltalán vonatkozhat-e az idézett a kizáró ok. Másrészt, az említett szakasz semmilyen szervet vagy személyt nem hatalmaz fel ilyen tartalmú kizárás kiszabására. (Csupán azt rögzíti, hogy a Kongresszus szükség esetén kétharmados többséggel felmentést adhat ez alól a korlátozás alól.)

A professzor szerint a 14. módosítás nyelvtani és történeti értelmezése egyértelművé teszi, hogy a kizárásra vonatkozó rendelkezést azon személyekre kívánták alkalmazni, akik a polgárháború alatt a Konföderációt szolgálták, nem pedig egy olyan általános rendelkezésnek szánták, amely felhatalmazza az egyik pártot arra, hogy a másik párt vezető jelöltjét kizárja a jövőbeli választásokból. „A rendelkezéseket egy bizonyos felkelésre és lázadásra kívánták alkalmazni, nevezetesen a polgárháborúra.” Ezt igazolja a módosítás 4. szakaszának nyelvezete is. Ezen túlmenően a jelölt kizárásának megállapítására szolgáló mechanizmus, eljárás vagy kritérium hiánya azt mutatja, hogy a módosítás nem állapított meg általános szabályt a jövőbeni választásokra vonatkozóan, amelyeken olyan jelöltek vesznek részt, akik nem voltak a Konföderáció tagjai.

Szintén képmutatás és a jog teljes félreértelmezése szerinte  az a gyakori érvelés, hogy míg a kizárási záradék az előbbiekben ismertettek ellenére tágan értelmezendő (vagyis az minden választáson, minden jelöltre vonatkozik), addig a 14. módosítás egyenlő védelemről szóló záradékát szűken kell értelmezni (vagyis az csak a korábban rabszolgasorban élő embereket és leszármazottaikat védi). Holott míg a kizárási záradék a korábbiak fényében nyilvánvalóan időhöz kötött, addig az egyenlő védelmi klauzula megfogalmazása: „egyetlen állam sem tagadhatja meg […] egyetlen, a joghatósága alá tartozó személytől sem a törvények egyenlő védelmét” erősen általános alkalmazásra utal.

Amennyiben ezt a polgárháború utáni módosítást(kizárási záradék) úgy értelmeznénk, mint egy általános rendelkezést, amely kizárja azokat a jelölteket, akik egyesek szerint részt vettek egy általuk lázadásnak vagy felkelésnek tekintett eseményben (pl. akár egy tüntetésen), akkor egy újabb politikai fegyvert teremtenénk az egyre inkább pártosodó amerikai közéletben.

Dershowitz szerint az Egyesült Államok Alkotmánya éppen azért szab meg szűk alkalmassági feltételeket az elnök személyére vonatkozóan, hogy e kritériumokon túl a döntést maguk a választók hozhassák meg, akikszabadon mérlegelhetik minden jelölt tevékenységét. A 14. módosítás homályos megfogalmazása pedig messze elmarad attól, ami egy alkotmányos demokráciában a választási eljárás ilyen radikális megváltoztatásához szükséges lenne. Összességében tehát, ilyen feltételek mellett teljesen biztos, hogy alkotmányos válság következne be, ha Trumpot valamely, a demokraták által uralt személy vagy intézmény kizárná a demokratikus versenyből.

Michael McConnell, amerikai jogászprofesszor véleménye Trump esetleges, választási folyamatokból történő kizárásáról a 14. módosítással összefüggésben

A Stanford Law School alkotmányjogász professzora, McConnell szerint Trump kizárása a választási versenyből szélsőséges, megosztó és antidemokratikuslenne, véleménye szerint ugyanis a 14. módosítás 3. szakaszát a lehető legszűkebben kell értelmezni annak érdekében, hogy „az amerikai polgárok az általuk választott jelöltekre szavazhassanak”.

„Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy – jelen kérdés kapcsán – pártpolitikusok felhatalmazásáról beszélünk annak érdekében, hogy azok kizárják politikai ellenfeleiket a választási eljárásból, megfosztva a választókat a szabad választás jogától. […] Ez mélységesen antidemokratikus” – kezdi sorait McConnell. A professzor idézi a Reynolds v. Sims, 377 U.S. 533, 555 (1964) ügyben született ítéletet, amelyben rögzítették, hogy: „a demokratikus társadalom lényege, hogy az egyén szabadon szavazhasson az általa választott jelöltre, és e jog bármilyen korlátozása a képviseleti kormányzás lényegét sérti.”

McConnell szerint az erőszak mértékét tekintve, óriási különbség van a polgári megmozdulások és a lázadások, illetve felkelések között, éppen ezért megkülönböztetendő ezek definíciója. A fogalmak ilyen jellegű összemosása, valamint az aktív részvétel, mint elkövetési magatartás egyenértékű tétele „a közvetett támogatással”, továbbá a Dershowitz által is említett mechanizmusok hiánya, lehetőséget biztosítana a politikusoknak arra, hogy bármikor kizárást kérjenek ellenfeleikre. Mindez nem csak a precedenssel, hanem a történelemmel is szembe menne. McConnell felhívja a figyelmet arra, hogy az is jelzésértékű, hogy a hatóságok több száz személyt vontak felelősségre a január 6-i, a Capitoliumnáltörtént behatolásban való részvételük miatt, de senkit – beleértve Trumpot is – nem vádolt meg lázadással sem e, sem más törvény alapján.

Ha egyértelmű törvényi és alkotmányos felhatalmazással rendelkező felelős, hozzáértő tisztviselők nem tették ezt, nem világos, hogy bizonytalan meghatározásokat felvonultató, felhatalmazás nélküli pártpolitikusok milyen alapon dönthetnék el, hogy ki indulhasson egy demokratikus állam választásán.

„Meg kell engednünk, hogy az amerikai nép az általa választott jelöltekre szavazhasson!” – zárja gondolatait a professzor.

Címlapkép: MTI/EPA/C. J. Gunther