Az újabb súlyos beégés után legyen alaptétel: nem a diktatúrával vádolt kormány hibája az ellenzék sorozatos kudarca!
Drebin hadnagytól Joe Bidenig komoly történelme van a bekapcsolva hagyott mikrofonoknak. Akadt tévés, aki belebukott abba, hogy lebukott, ám olykor elég volt némi magyarázkodás. Nos, immár Gelencsér Ferenc Momentum-elnök is ez utóbbi kört gazdagítja, legalábbis egyelőre nem lett komolyabb következménye az amúgy sem rózsás politikai karrierjében annak, hogy a minap az Országgyűlés őszi nyitóülésén szándékolatlanul is megosztotta a közélet hírei iránt sóvárgókkal gyors és tömör önértékelését saját beszédével kapcsolatban.
Hú, ezt nagyon elbasztam”
– reagált mindenkit megelőzve vezérszónoki felszólalására.
Így, röviden, bele a mikrofonba. Keserves. Nem mondhatta el a mellette ülő párttársának, elmondta hát mindenkinek. Mielőtt esetleg belefognánk az élcelődésbe, rögzítsük: hiába beszélnek egyesek (nem teljesen alaptalanul) a parlamenti viták kiüresedéséről, mégis ez a helyszín ma a leginkább szimbolikus és rangos helye a politikai érvek és ellenérvek megmérettetésének. A népképviselet terepe, a törvényalkotás kulisszája, s bár az ellenzék saját méretéből kifolyólag érthető módon nem kultiválja ezt a műfajt,
egy ülésszak nyitónapján, a miniszterelnök kvázi-programbeszédére reagálva az a minimum, hogy azok, akik bevallásuk szerint jobban kormányoznák az országot, legalább a szavak és mondatok szintjén ezt bebizonyítsák.
Ehhez nem kell kampánygépezet és szellemi hátország sem, ez bizony az egyéni teljesítmény terepe. Megmérettetik a politikus.
És hát Gelencsér pártelnök úr, az államférfi, aki korábban a rossz emlékű „kitartás” szót választotta egy netes kihívásban, ismét látványosan elhasalt ezen a pályán. Nemhiába mondta rá a frakcióvezetők felszólalásaira egyenként reagáló miniszterelnök a következőket:
„Gelencsér képviselőtársamnak is szerettem volna válaszolni, de úgy láttam, hogy az ő hozzászólása nem más, mint egy reménytelen küzdelem az értelemmel. Ezzel nem tudok mit kezdeni, de szurkolok neki.”
Az Ungár Péter LMP-társelnök hasonlatát kölcsönözve ellenzéki ChatGPT-szövegnek is gyenge, dadogva és összefüggéstelenül előadott Gelencsér-expozé okozta szekunder szégyent csak fokozta a kéretlen és trágár beismerés, majd a Momentum sajtóosztályának elképesztő kommunikációja:
„Gelencsér Ferenc a tegnapi felszólalása után az egyik legtöbbet használt magyar káromkodással gyakorolt önkritikát.”
És hogy miért?
Mert „így látta indokoltnak”.
Oké, nem vitatkozunk.
Annak idején Fekete-Győr András exelnök volt szíves leégetni magát egy egyébként nem különösebben ellenséges Partizán-interjúban, majd VV Zsolti kifejezetten támogató műsorfolyamában megosztani velünk az elektromos rolleres afférját. Nem is beszélve az atomerőművek és a napelemek között általa felfedezett kísérteties hasonlóságokról.
És akkor most hozzuk még ide, hogy a momentumosok a társadalmi többség tetszését aligha elnyerő elánnal fekszenek be a hazánkat szívató brüsszeli gépezetbe, versengve e téren is az Európai Egyesült Államokat akaró Gyurcsány-párttal, ami nem utal kifejezetten erős politikai háttérmunkára. Már ha a politikát alapvetően a képviseleti többség megszerzésére és a társadalom helyzetének jobbítására irányuló tevékenységnek tekintjük.
Ez azonban inkább morális kérdés. Az viszont, hogy valaki egy interjúban vagy egy parlamenti riposztban helyt álljon, alapvető elvárás, ehhez gyakorlat és tehetség kell, a Momentum pedig ezen a téren is egyre rosszabbul teljesít; így nem csoda, hogy a komikus kordonbontási hacacáré ellenére (vagy részben amiatt) a támogatottságuk még e válságos időkben is legfeljebb a parlamenti küszöb környékén mozgolódik.
Összegezve: hiányzik a politikai kompetencia. Nem kicsit, nagyon.
Pedig nem igaz, hogy az ehhez szükséges feltételek ne állnának a darabokra hullott, dollárokkal is megtámogatott ellenzék, így a lilák rendelkezésére. Ha egy Covid-járvány és egy energiaválság, no meg némi inflációs „rásegítés” után ennyire és így tudják megszólítani a potenciálisan elégedetlen bizonytalanokat, akkor ki kell mondani: alkalmatlanok a feladatra!
Lehet persze sok más körülményt is felhozni, például a keserves pozícióharcból fakadó belső vitákat vagy Gyurcsány Ferenc vezető szerepét, most ne bonyolódjunk ennyire bele, úgyis lesz még rá lehetőség!
Legyen elég annyi, hogy kimondjuk: kedves ellenzék, tisztelt Momentum! Ha még egyszer valaki az önök részéről a Fidesz túlhatalmával vagy a demokrácia felszámolásával indokolja meg a sorozatos választási kudarcokat, erről árulkodik külföldön, akkor kénytelenek leszünk újra és újra Gelencsér elnök úr szavaival élni: „Nem, nem, ezt önök baszták el!”
Ennyi.
Kiemelt kép: MTI/Bruzák Noémi
