„Zűrzavaros időkben lelki fegyvert a nép kezébe!”

A zene- és vallástörténész köröket leszámítva Náray György nevét talán kevesen ismerik, pedig a magyar történelem egyik legnehezebb szakaszában tartotta a lelket a hívekben, lépett szolgálatba számos plébánián. Eközben még arra is maradt ideje, hogy keresztény dalokat szerezzen, gyűjtsön és lejegyezzen. 

Szádoczki Vera irodalom- és lelkiségtörténész, aki évek óta kutatja a különleges polihisztor életét leszögezi: Náray György munkássága nem ismeretlen a szakirodalomban, Békési Emil már a 19. század végén kimerítően alapos tanulmánysorozatot írt róla a Magyar Sionban, míg Sill Ferenc a Vigília hasábjain jelentetett meg cikkeket életéről és Krónikájáról. Emellett találkozhatunk vele Bogisich Mihály zenetörténeti köteteiben, tanulmányaiban is. Dallamait felvette és vizsgálta Papp Géza a Régi Magyar Dallamok Tára vonatkozó kötetében.

Nevével azonban nemcsak e tanulmányokban találkozhatunk: aki kinyitja a ma is használatban levő katolikus énekeskönyvet, a Hozsannát, felfedezheti hogy Náray számos ma is énekelt keresztény dal szerzője, például az Ó áldott szent Istenem… kezdetűé. Több éneknek ő szerezte a dallamát, így a keresztúti éneknek: Szívünk, lelkünk most kitárjuk… vagy az ő dallama a Jézus szíve legtisztább szív…

Muzikális képzés Rómában

Szádoczki Vera feladatai közé tartozik a Régi Magyar Költők Tára 17. századi sorozatából egy kötet sajtó alá rendezése a Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoportban. Alaposan ismeri tehát Náray György életét, aki 1645. április 23-án született a Zala megyei Pálózon. Iskolai tanulmányait a jezsuitáknál kezdte meg Nagyszombatban tíz évvel később, itt végezte el az első két osztályt, majd Győrben fejezte be a gimnáziumot, ahonnan visszatért Nagyszombatba s megkezdte az egyetemet, már azzal a szándékkal, hogy pap lesz. Zenei tanulmányokat szintén folytatott.

1666 májusában a nagyszombati kollégium rektorának ajánlásával az esztergomi érsek a római Collegium Germanicum Hungaricumba küldte tanulni, ahonnan két és félév elteltével, felszentelt papként tért haza. E szűk három év meghatározó az életpályája további alakulásban. Annak ellenére, hogy a szokásos 4–5 év helyett Náray mindössze hármat töltött az örök városban.

Amikor a 21 éves Náray megérkezett Rómába, a nemzetközi kollégiumok kettős irányítás alatt álltak. Egyrészt pápai szemináriumként működtek, másrészt az intézmények vezetését a pápa a jezsuitákra bízta. Ez annyit jelent, hogy a teológiai tárgyakat az alumnusok együtt tanulták a Collegio Romanóban a Ratio studiorum előírásai szerint, ami egyetemes képzést biztosított. Ez egyrészt a skolasztikus teológiát (dogmatikát), másrészt gyakorlati teológiát (erkölcstan, egyházjog, polemikus teológiát) jelentett.

Náray a Collegium Germanicum Hungaricumban lakott, ahol nagy szerepet kapott a lelki nevelés. Az intézmény lelki vezetője a spirituális, aki egyben az alumnusok gyóntatója is volt. Ezt a tisztséget a 17. század közepén sokáig – abban az időben is, mikor Náray ott tartózkodott – Nádasi János töltötte be, aki aszketikus és devóciós műveivel a kor egyik legtermékenyebb írójának számított. Ezek a művek az alumnusok spirituális mentalitásának kialakításában nagy szerepet kaptak: a militáris, hitvitázó szellem helyett a pietas barokk kori eszményét közvetítették. Ez valószínűleg jelentősen befolyást gyakorolt Nárayra.

Amint az is, hogy az intézményben a növendékek alapos zenei képzésben részesültek. Különösen érvényes a minőségi, magas szintű zenei képzés arra a fél évszázadra, mikor Giacomo Charissimi töltötte be a karnagy tisztségét (1629–1674), tehát éppen akkor, mikor Náray ott tartózkodott. Az elöljáróknak olykor a túlzásba vitt énekkultusz ellen kellett szót emelniük, mivel zavarták a tanulást és a pihenést az állandó énekpróbák.

Ez a zenei környezet és az ott tanultak minden bizonnyal hatottak a zenében egyébként is jártas Nárayra, formálhatták a zenei ízlését, alakíthatták, mélyíthették meglévő tudását, találkozhatott olyan dallamokkal, szövegekkel, amelyeket aztán lefordított vagy átformált a saját énekes könyvébe. Minden bizonnyal több énekszöveggel ott találkozott és ültette át később magyarra.

Hogy e zenei képzés hatása nem maradt el, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Collegium Germanicum Hungaricum alumnusa volt, és ezt a zenei gondolkodást hozta haza a későbbi egri püspökök közül Kisdi Benedek és Szegedy Ferenc Lénárd. Kisdi az első magyar nyelvű énekeskönyv, az 1651-es Cantus catholici mecénása, míg Szegedy Ferenc Lénárd az 1674-es Cantus catholici megjelenésében játszott szerepet.

Plébániáról plébániára járt a zenész pap

Mint fentebb jeleztük, Náray 1668 végén elhagyta az örök várost, és hazatért. De hová? Joggal gondolhatnánk, hogy szülőföldjére, a zágrábi, esetleg az esztergomi egyházmegyébe tér vissza, ám nem így történt. A török pusztítás árnyékában 1669-ben, Mátraszőlősre került. Sill Ferenc szerint talán nem tévedünk, ha ennek okát Náray missziós szándékaiban keressük. A Rómában tanuló magyar teológusok bizonyára értesültek arról, hogy a Szentszék állandóan sürgette a török hódoltsági területek lelkipásztorokkal való ellátását. A szórványban élő katolikus hívektől ugyanis sok ilyen kérés érkezett a pápákhoz, akik nem mulasztották el felhívni a magyar püspökök figyelmét arra, hogy küldjenek felszentelt papokat a hódoltsági területekre.

Hogy Náray miért épp Mátraszőlősre került, nem tudni. Tény azonban, hogy a török által megszállt Váci egyházmegyének ezidőtájt nagy szüksége volt papokra, Mátraszőlős pedig ehhez a megyéhez tartozott.

A mátraszőlősi Historia Domus írja, hogy Náray plébánossága idején, 1669-ben újult meg a templom. Ő hozatta el a törökök által feldúlt Szécsényből a ferences templom Szent Erzsébet oltárát. Ez a Szent Miklós és Szeplőtlen Fogantatás Társulatok – amelyeket ugyancsak ő alapított – korabeli jegyzőkönyvéből derült ki. Ez a jegyzőkönyv az 1700-as évek elején kelt, akkor még éltek olyanok, akik emlékeztek Nárayra. Azóta sajnos a jegyzőkönyv eltűnt, csak a Historia Domusban tanúskodik egy bejegyzés egykori létéről. Náray felújíttatta a mellékoltárokat is, így a Szeplőtelen fogantatás oltárát, amelyen egy korabeli latin vers olvasható. Talán Náray írta?

A következő évben, 1670-ben Jászón találjuk. Az egri egyházmegyében ebben a korszakban elég kaotikus állapotok uralkodtak. Eger török kézen volt, a püspökség és a káptalan Kassára menekült, majd onnan is tovább Jászóra, majd vissza Kassára, de az egri püspökök nem adták fel teljesen Jászót sem. Az egri elöljáró ebben az időben a korábban már említett Szegedy Ferenc Lénárd, aki a hódoltsági (perem)területeken lévő egyházmegyék püspöke lett.

Kell az anyanyelvű énekeskönyv!

A hitviták korszakának lezárultával egy másik tendencia erősödött fel: az énekszó és a teológiai tartalom, a zene és hit szoros kapcsolatának hangsúlyozása. Szádoczki Vera rávilágít: a zenét a rekatolizáció és katolikus megújulás eszközévé tették. Náray minden bizonnyal már ekkor, mátraszőlősi és jászói évei alatt elkezdett gyűjtögetni a leendő énekeskönyvéhez. Megvolt hozzá a képesítése és benne volt a levegőben a kívánalom is, hogy énekeskönyveket állítsanak össze, amelyekkel megfelelő teológiai tartalmú énekeket adhatnak anyanyelven a nép kezébe.

Hogy már ekkor is gondolkodhatott valamiféle énekes gyűjteményben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a Lyra coelestis függelékeként közölt Vesperas szöveg, melyet akkor gyűjtött, mikor Gyöngyös környékén volt plébános.

1671 táján Pétervására plébánosa, két évvel később a Gömör vármegyei Egyházasbáston teljesített szolgálatot, amely már az Esztergomi egyházmegyéhez tartozik, és ennek az egyházmegyének szolgálatában maradt élete végéig, illetve emelkedett egyre feljebb az egyházi ranglétrán. 1674-ben Csütörtök mezőváros plébánosa lett a Csallóközben. Fennmaradt két kézirata ebből az időből, az egyik egy krónika, melyben Náray a mezőváros szokásait, liturgikus rendjét, a templomi éneklést és schola szervezését kezdte el megörökíteni, majd ezt utódja folytatta. Ez a dokumentum azóta is a csütörtöki plébánián található. A másik prédikációs vázlatainak gyűjteménye.

1679-ben püspöki plébános lett, 1684-ben pozsonyi kanonok, két évvel később pedig a káptalan dékáni tisztségét is betöltötte. Két évben is, 1685-ben és 1689-ben az Emericanum papnevelő rektora, majd 1690-ben esztergomi kanonok. A következő évtől már zólyomi főesperes, és ezeket a pozíciókat az 1699-ben bekövetkezett haláláig betöltötte.

Élete utolsó évtizedében három műve jelent meg nyomtatásban. Legkésőbbi és legismertebb a már említett énekeskönyve a Lyra coelestis 1695-ből, 167 latin és magyar énekekkel, melyekből mintegy százat ő maga szerzett. Megjelent még két gyakorlati hitéletet segítő, buzdító könyvecskéje. Az 1693-as A Szentháromság olvasójárul című kötetéből ma jelenleg egyetlen, csonka példányt őriz a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár. A magyar nyelvű kötet imádkozni tanít, hogy a zűrzavaros időben lelki fegyvert adjon a nép kezébe. Náray a rózsafüzér egy fajtáját magyarázza benne. A másik nyomtatványt papok számára állította össze, latin nyelven. Ezzel célja az egyház szolgálatában állók elé példát állítani, hogyan növekedjenek lelki életükben, szervezzék gyakorlatiasabban a plébániájukat.

Jelenleg összesen 22 olyan kötetet ismerünk, amelyikben valamilyen formában fel van tüntetve Náray neve, azaz az ő könyve volt, ezeket ma Esztergomban őrzik. „Az esztergomi Bibliotheca munkatársai nem értek még végig a teljes könyvállomány feldolgozásával, elképzelhető, hogy a munka előrehaladtával még kerülnek elő Náray könyvtárából származó könyvek” – reménykedik Szádoczki Vera.

Az említett 22 kötet összesen 26 művet tartalmaz. Nyelvileg érdekes az összetételük: 8 latin és 18 olasz nyelvű nyomtatványról van szó. Joggal gondolhatnánk, hogy az olasz köteteket római tartózkodása alatt szerezte be, és egy részükre ez valóban igaz is, de vannak olyan kötetek, amelyek azután jelentek meg, miután Náray hazatért Rómából. Öt velencei, egy torinói és egy padovai kiadvány. Illetve az a kötet, amelyikbe 1671-be azt írta, hogy pétervásári plébános, 1663-ban jelent meg.

Művelődni, minden áron!

Mindenesetre az tény, hogy Itáliából való hazatérte után is törekedett arra, hogy a zűrzavaros török hódoltság idején is könyveket szerezzen be – Itáliából. Hogy ez személyes kapcsolatok révén, vagy hivatalos úton sikerült-e neki, arról nincs forrás. Feltűnő, hogy nincs sem magyar nyelvű mű a könyvei közt, sem magyarországi szerzőtől származó.

Természetesen találunk a könyvek között néhányat, amelyek énekeket tartalmaznak, így az Il Christo caritativo című művet, ami olasz és latin énekeket és litániákat is közread. A vaskos Rosa Boemica című mű Szent Adalbert életét és munkásságát dolgozza fel. A számos metszettel díszített könyv két részből áll, a két szakasz közé, kihajtható lapon a Canticum Sancti Adalberti (Szent Albert éneke) című éneket kötötték cseh és latin nyelven. Több más, Adalberthez szóló latin és cseh nyelvű ének, himnusz is helyet kapott a kötetben, van, amelyiknek a kottáját is közli.

És végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni Joannes Bona 1677-ben Kölnben megjelent művét, a De divina psalmodiát, emeli ki Szádoczki Vera. Nem énekeskönyv ugyan, de csaknem 800 oldalán rögzíti azt az elméleti tudásanyagot, amit az éneklésről, zsoltározásról, a zene liturgiában elfoglalt helyéről és szerepéről tudni lehet. És a kiemelésekből látszik, hogy Náray forgatta e kötetet.

Mire használta még ezeket a köteteket Náray? Például a Della dignita című kötet a maga negyedrét méretével nagynak számít a vizsgált könyvanyagban, a könyv elejére és végére több üresen hagyott lapot is kötöttek, amelyeket nagyszerűen tele lehetett írni, és pont ezt tette Náray. Hat oldalon át. A címlap előtti előzéklapokon egy magyar költeményt jegyez be, valószínűleg saját szerzeményét:

Szörnyű esküvések rettenetes titkok

Minden szótok után mint vizet bűnt isztok

Dühös oroszlányok mérégtül ordíttok.

 

A vért szomjúhozik haragos szivetek

Dúló rabló fosztó csak az ti nevetek

Hova vitt gonoszság kétségben estetek.

Az Annotationes című naplóját is verssel nyitja – igaz, latinul. „Néha az az érzésem támadt, hogy ha Náray üres lapot látott, akkor arra kényszeresen firkantott egy versikét” – mondja Szádoczki Vera hozzátéve: ezek a bejegyzések értékes dokumentumai a verstechnika és az írói módszertan szempontjából, illetve a vers születésének folyamatáról.

Náray sok esetben énekeinek a dallamát is maga alkotta. Arra a kérdésünkre, várható-e még, hogy előkerül kötet a kora újkori zenész-pap könyvei közül, az irodalomtörténész úgy reagál: akár még ez is előfordulhat, Esztergomban van rá esély. „De hogy korábbi állomáshelyein érdemes-e keresni, abban nem vagyok biztos, mivel ezeknek a településeknek egy része ma Szlovákiához tartozik, és az ottani könyvtári rendszer egyáltalán nem foglalkozik a könyvekben lévő tulajdonosi bejegyzésekkel, így viszonylag nehéz keresni és teljesen esetleges az eredmény is. Találhatunk-e még tőle bármi más anyagot? Erre van remény, mert az esztergomi levéltár anyagát még nem vizsgáltam. Továbbá a 19. század végén keletkezett életrajza és forráskiadások szerint akkor őriztek tőle leveleket a nagyszombati levéltárban. Hogy ezeknek mi lett a sorsuk, nem tudom. Mindenképpen megérne egy próbát még Róma, ahová Náray bizonyosan küldött leveleket, amint erről a naplójába bekötött levélpiszkozat tanúskodik” – emeli ki Szádoczki Vera.

Szerző: Császár Tamás

Címlapkép: Illusztráció / Pixabay