A Jászai Mari-díjas színművész a Ferencvárosban született, így már gyermekkora óta szoros kötelék fűzi a zöld-fehérekhez. Rendszeresen jár meccsekre, de a Ferencváros nemcsak egy klub számára, hanem fontos gyermekkori emlék is – minderről a Dankó Rádió Jó pihenést! című hétvégi műsorában beszélt.
Sasvári Sándor nevét a színház világából ismerhetik a legtöbben, ám a színpadon túl a sportpályákon is gyakran megfordul. A lovaglás mellett nagy szenvedélye a futball: ferencvárosi születésű, ezért már gyerekkora óta életének része a foci. Kisebbik lánya rendszeresen elkíséri őt Fradi-meccsekre, és olykor felesége is csatlakozik hozzájuk.
„Bár már az agglomerációban élek, Fradi szív dobog a keblem alatt. A Mester utcában nőttem fel, polgári környezetben. Ma is emlékszem, ahogyan a lovaskocsik elhaladtak az ablakunk alatt, miközben szenet, szódát, jeget vagy éppen élő állatot szállítottak. Akkoriban még annyi zöld terület volt ott, hogy mezítláb lehetett menni az utcán. A Ferencvárosi Torna Club szeretetét egyébként édesapámtól örököltem” – emlékezett vissza gyerekkorára a Dankó Rádió műsorában Sasvári Sándor.
A Jászai Mari-díjas színművész azt is elmesélte édesapjáról, hogy őt tartja a legnagyobb mesterének, tőle tanulta meg a színészmesterség színe-javát. 1945-ig filmrendezéssel foglalkozott, a korszak nagyjaival, Karády Katalinnal, Jávor Pállal és Latabár Kálmánnal is dolgozott együtt. Az egész családjukat áthatotta a művészet szeretete: édesanyja színészkedett és énekelt, ő pedig ötéves volt, amikor magától megtanult gitározni. Testvérei is gyakran dalra fakadtak, nővérével, Annamáriával gyerekkorukban több dalt is írtak. A teljes beszélgetés újrahallgatható a Dankó Rádió Médiaklikk-oldalán.
Forrás: hirado.hu
Fotó: Sasvári Sándor Facebook oldala
