Nemcsak a méltatlan agyondicsérése nyelvi baki, öreg hiba a leminősítés is! Tehát például emberek számát a darab, jelentős teljesítményeket a tucat szóval illetni.
Amennyire nem szerencsés szóhasználat sztároknak titulálni e kifejezés (’csillag’) eredeti jelentésétől csillagmérföldekre kóválygó médiafigurákat, vagy királynőnek nevezni pl. a járási, kerületi, települési, intézményi stb. női szépségverseny győztesét, méretes hiba a leminősítés is! Tehát például emberek számát a darab, jelentős teljesítményeket a tucat szóval jelölni.
A foghíjas szókincs, a szinonimák ismeretének, használatának hiánya azzal a következménnyel is járhat, hogy a beszélő akaratlanul is pejoratív ízt ad szavainak, szándéka ellenére degradál értékeket, fontos ügyeket.
„Egy darab főszereplő van benne” – olvassuk az egyik lapban a szó szerinti citátumot. Dehogy akart sérteni az újságíró, midőn egy színmű ismertetése során idézte a nyilatkozót! Pedig végül azt tette. Ami élőszóban megbocsátható modorosság, azt ne írjuk ki nyomtatásban! Az interjúalany nem sértődött volna meg: ellenkezőleg, bizonyára örömmel fogadta volna, ha a citált, végeredményben kissé sértőre sikeredett mondat így köszön vissza nyomtatásban: a drámában van egy főszereplő; a drámának egy főszereplője van. Illetve: Csak egy vagy (mindössze) egy főszereplős. (Ismeretes: drámai alkotásban két, három stb. fontosabb szerep is lehet, gondoljunk Madách Az ember tragédiája vagy Beckett Godot-ra várva című művére.) „Egy darab ember látta az összes írásomat” – olvasom egy internetes lapban. Pontosabb s tapintatosabb lett volna ez a közlés: Mindössze egy személy (egy valaki, egy érdeklődő) látta… Egy közösségi oldalon leltem e felhívásra: „Már csak kettő darab ember hiányzik a százhoz!” Udvariasabban s szabatosan: Már csak ketten hiányzanak…; már sak két támogató hiányzik… Továbbá: az üzletben „egy darab srác fogadott”. Elég ennyi: egy srác. „Csupa ismert arc, csupa kompetens szakértő és egy darab művész” volt ott a rendezvényen. Kevésbé jópofa itt a darab szó, mint amennyire fölösleges.
Hozzáfűzzük: a darab főnév használata a számnév után még tárgyak esetében is fölösleges. Azt olvasom a neten: „Egy dolgozó maximum 3 darab előfizetés igénybevételére jogosult.” A mondat így világos és precíz: „Egy dolgozó legfeljebb három előfizetés igénybevételére jogosult.” (Tíz alatti számoknak az írása folyó szövegben számjeggyel: túl hivatalos pontoskodás. Írjuk ezeket betűvel!)
Követendő példaként emlegetett, értékesnek tartott tevékenység, jelenség, (mű)tárgy jelölésében kerülendő a tucat főnév (mennyiségnév), mert a „tizenkettő egy tucat” szólást idéz(het)i fel a tudatban. „Nincs garancia arra, hogy a múzeumok eme mintegy két tucat művész alkotásait megőrizzék”. Az ilyen mondat egy fajta nyelvi tiszteletlenséget tartalmaz, még ha akaratlanul is. Helyesebben: mintegy negyedszáz. „Minimum egy tucat táncos film készült.” Szabatosan: legalább tíz-egynéhány. Óriási, pontosabban felbecsülhetetlen értékekre végképp nem illik a kipécézett szó: „A madridi Prado Múzeum több tucat festménye, többek közt Francisco Goya, Diego Velázquez és El Greco alkotásai kelnek útra…” Ilyen esetben egyébként illik (sőt kötelező) pontosan megírni, hány festményt szállítanak a múzeumi bemutatásra. A több tucat kifejezés ilyenkor nemcsak tiszteletlen, hanem hanyagul pontatlan is. Amint a következő közlésben is: „A megemlékezésen több mint egy tucat bajnok és olimpiai érmes vett részt…”. Tiszteljük meg őket – és nem utolsósorban megsüvegelendő teljesítményüket – azzal, hogy pontosan megírjuk, mennyien voltak! Tizenhárman? Tizennégyen? Tizenöten?
Mosolykeltő példa: „a vidéki válogatókon alig egy tucat lány érdeklődött a szépségverseny iránt”. De mielőtt valaki félreértené a közlés tartalmát, jobb, ha javítjuk, s a beszélő valódi szándékát jelezzük, egyértelműen: a vidéki válogatókon alig tíz-egynéhány lány érdeklődött a szépségverseny iránt.
A média magát sem kíméli ettől a szótól, azaz önmagát sem becsüli kellőképp. Azt olvasom ugyanis egy beszámolóban, hogy a sajtóközpontban „vagy két tucat sajtómunkás sereglett össze”. Mivel a közlő itt sem tucatembereket kívánt emlegetni, mondjuk inkább ezt: húsz-egynéhány, csaknem harminc sajtómunkás sereglett össze. De mi lett volna, ha pl. rápillantanak az akkreditált újdondászok számára, és pontos számot közölnek? Vagy netán valamelyik szervező megszámolta volna, mennyi médiás volt jelen. Így elkerülhető lett volna a – bizonyára nem szándékos – leminősítés.
Szerző: Arany Lajos
