„Ha valami úgy totyog, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az minden bizonnyal egy kacsa.” Ez a bölcsesség általában igaz, csak nem mindig ilyen módon.

Itt van ez a nő, ez a Perintfalvi. Úgy tesz, mint egy teológus, miközben keresztényellenes, egyházellenes, minden ellenes. A gyűlölet folyamként árad belőle minden iránt, ami számunkra, keresztény-konzervatív emberek számára szent, de legalábbis fontos. Persze az én véleményem nem számít, mert egy csicska, egy bértollnok (ennyiért tollat sem nagyon kapni!), egy ocsmány kormánypárti pondró vagyok, akit a legszívesebben eltaposna, de nem teszi, mert ő jó keresztény. Úgy tesz, mintha az lenne. De!

Aki úgy beszél, mint egy libernyák, úgy gondolkodik, mint egy libernyák és úgy is viselkedik, mint egy libernyák, az minden bizonnyal libernyák. Vagy neomarxista, a kettő egy és ugyanaz.

Egy hete posztolta Facebook oldalán azt a bejegyzést, amelyben közölte, hogy képtelen (volt) kimondani olaszországi nyaralásán, hogy ő Magyarországról jött, mert az a világ szégyene, a Gonosz birodalma, helyette csak azt mekegte, hogy „from Budapest”, azaz Budapestről jött. Jó hely az, tudhatja mindenki, hiszen ott a nagyszerű libernyákok teszik tönkre a várost. Ezzel pedig Perintfalvi feltétel nélkül képes azonosulni. És igaza van, mert az ő lételeme sem az építkezés, csak a destrukció, a rombolás. Elsősorban a lelkek rombolása.

Ahogy írja  – idézem –

„külföldön járva az első gondolatom az volt, hogy szégyen Magyarországról jönni,

mert mindenki, ha ezt kimondom, azonnal Orbán Viktorra gondol és mindazokra a bűnökre, amelyeket Európa ellen jelenleg elkövet.”

Erre még a kormánypártisággal aligha vádolható Ungár Péter is kiakadt, így kommentelve a bejegyzést: „Aki azért, mert jogos ellenérzése van a Miniszterelnökkel nem tudja kimondani, hogy magyar az ne igazán foglalkozzon közügyekkel Magyarországon. Ez egy jó hely, jó ország, akármennyi rossz dolog történik benne, például, hogy Orbán a miniszterelnök, vagy Perintfalvi emberek számára véleményvezér. Én ennek ellenére büszke magyar vagyok.”

Az, hogy ez a nő kinyilatkoztat és saját primitív világszemléletét abszolút igazságként próbálja hirdetni, önmagában nem lenne baj. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan alakok, akik érzelmi és nem logikai alapon ítélnek meg embereket és helyzeteket. Nem túl bölcs alapállás, de Perintfalvitól ez is jó. A dolog ott kezd nagyon gázos lenni, amire Ungár Péter is felhívta a figyelmet: aki nem tud büszke magyar lenni, az ne oktassa (gyalázza) a saját népét. Az húzzon el innen és keressen magának új hazát. Hallgasson „Európa jótevőjére”, az őszödi böszmére:

„Ha nem tetszik, el lehet innen menni.” Már tegnap is későn lett volna.

Perintfalvinak – úgy mellesleg – nem csak a hazájával, de a magyar nyelv használatával is akadnak gondjai. Egy másik posztjában, amelyben némileg túlértékelve önmagát, azon örömködik (milyen árulkodó is az ilyen öröm), hogy az egyház és a kormány „médiaarzenálja” őt „sátánista teológusnak” és patás ördögnek tartja, egy fotót is mellékelt a bejegyzéshez A fotóhoz pedig ezt írta (zárójelben):

’Minden jog fenntartva. (Ezt a csicskamédia írtam, aki rendre ellopják a fotóimat.)”

Ej, leányzó, ez bizony nyelvtanból egy szép, szálegyenes karó. Javítás után a mondat magyarul így hangzik: Ezt a csicskamédiának írtam, amely rendre ellopja a fotóimat. Majd jöjjön vissza, ha már nem csak beszélni kicsi magyar. Mellesleg van egy nagyszerű ellenszere annak, hogy ne „lopják el” a fotóit: nem kell fotókat posztolni. Még a végén azt hihetnénk, hogy a Facebook bejegyzésben közzé tett felvétel nem azért jelent meg, hogy mások is lássák és nem szabad felhasználásúak. A posztja – ezt is maga írja le – megosztható, a hozzá mellékelt kép ellenben nem? Enyhén szólva érdekes logika…

De vissza szégyenlős magyarságához. A kis hazudós képes kijelenteni, hogy ha elárulja magyarságát (el is árulja, csak másként), mindenki (!!!) Orbán Viktor Európa ellen elkövetett bűneire gondol és azzal azonosítja Szent Ritát is. Nos, kiterjedt családomnak köszönhetően a világon több helyütt élnek hozzátartozóim. Van egy amerikai sógorom, egy olasz is, két húgom gyermekeinek egy része is Itáliában él, a keresztfiam Angliában, felesége pedig brazil. Mindannyian – hangsúlyozom, kivétel nélkül – imádják Magyarországot, egyikük sem szégyelli, hogy innen származik és külföldi partnereik is örömmel jönnek hozzánk. Soha egyikük sem állította, hogy a magyar miniszterelnök Európa ellen bűnöket követne el, ellenkezőleg,

miután megismerték a magyar politikai szándékokat, lelkesen támogatják és hirdetik azokat saját hazájukban is.

Igaz, egyiküket sem hívják Perintfalvinak

Tudod mit, te Perintfalvi? Vannak ám olyan „idegenek” is, akik nem csupán nem szégyellik, hogy szeretik ezt az országot, de minden kényszer nélkül, azaz önként és örömmel veszik fel a magyar állampolgárságot. Ha nem csak önmagadra és eszement tanaidra figyelnél, feltűnhetett volna neked két olasz, Marco Rossi és Cosimo Inguscio döntése. Ha már az olaszországi nyaralásodon szégyenkeztél miattunk…

Rita mellesleg hiába hiszi, hogy őt sátánista teológusnak és a patás ördögnek gondolja bárki is, mert nem annyira fontos alak, hogy bárminek is képzeljük. Egyszerűen nem tényező. Csak egy magamutogató, szerencsétlen libernyák, aki élvezi, hogy foglalkoznak vele. Én is ezt tettem, ami hiba volt. Még a végén azt hihetné, hogy számít valamit.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Perintfalvi Rita Facebook