Kele Gábor rendőrszázados, bűnügyi parancsnok, a Heves Vármegyei Rendőr-főkapitányság Gyöngyösi Rendőrkapitányság gazdaságvédelmi alosztályának vezetője volt az, aki végül megtalálta az október 4-én eltűnt idős hölgyet.

A százados a Heolnak mesélte el, hogyan zajlott a keresés, s a megtalálás megható pillanatairól is beszélt. Október 4-én kaptak bejelentést Anna néni eltűnéséről. Aznap nem találták meg, s mivel éjszaka nagyon lehűlt az idő, és több, mint 24 óra eltelt, így fennállt a kiszáradás veszélye is, ezért nagyon kevés esélyt láttak arra, hogy élve találják meg az asszonyt.

– Október 5-én reggel vettem fel a szolgálatot, ekkor tájékoztatott a kapitányság vezetőm, hogy még nem fejeződtek be az Anna nénihez kapcsolódó forrónyomos tevékenységek, s kijelölt ezek koordinálására. Azonnal munkához láttunk, kimentünk Kisnánára. A helyszínre érve felmértem a körülményeket, hogy milyen erőket tudok csoportosítani. Kutyás egységek és drónok is érkeztek a helyszínre, hogy segítsék a keresést. Kaptunk polgári támogatást is, példaértékű összefogásnak lehettem szemtanúja – kezdte mesélni a történetet Kele Gábor.

A keresésben a Help Mentőkutyás Egyesületen kívül a Magyar Nemzeti Mentődrónpilóták Egyesülete, a Hope Mentőkutyás Egyesült, a Magyar Rescue 4×4 és a környékbeli polgárőrök is segítettek.

Egész nap tevékenykedtek, próbáltak kamerákat kutatni, a szomszédos Domoszlóról is kértek el felvételeket, mert a kutyák abba az irányba indultak el elsőre. Nehezítette a keresést, hogy kevés felvétel állt rendelkezésre.

– Versenyt futottunk az idővel. Elindult az élőlánc kül-és belterületen egyaránt. Minden zegzugot át kellett fésülnünk, mert feltételezhető volt, hogy a néni éjszakára behúzódhatott akár egy bokor alá is. Délutánra egyre kevesebb esélyt láttunk rá, hogy sértetlenül megtaláljuk a hölgyet, de nem adtuk fel. Ekkor találtunk egy fél pár zoknit és egy fésűt. Szerencsénkre Anna néni dupla zoknit hordott, s a rokonai beazonosították, hogy a talált darab az övé, ahogy a fésű is – részletezte a bűnügyi parancsnok.

Ekkor épp egy sűrű, erdős részen voltak, mindent átkutattak. Az erdőben volt egy kiszáradt patakmeder is.

– Én az élőlánctól eltávolodva a meder felé vettem az irányt, mert az járt a fejemben, hogy ha már nekünk is nehéz menni a bokros részen, lehet, hogy Anna néni is keres egy csapást, ahol kicsit könnyebben haladhat. Ott találtam meg a másik zoknit. A hozzátartozóktól megtudtuk, hogy a hölgy fájlalja a lábát, ezért sántít. A zokni mellett a földön megláttam a nyomokat, hogy arra húzhatta a lábát. A ruhadarabtól körülbelül száz méterre egy bokros rész következett, ott pillantottam meg Anna nénit. Az energiája már fogytán volt, a földön feküdt, de láttam, hogy mozog, s ennek nagyon megörültem. Ez volt életem egyik legszebb pillanata – mondta el portálunknak Kele Gábor.

Forrás: Help Mentőkutyás Egyesület Facebook oldala

Szavaiból kiderült, csodának számít, hogy élve megtalálták, hiszen idős korban, 24 óra eltelte után ez már nagyon ritka. Anna néni elsőre megrémült, félt, hogy bántani akarja a megtalálója. 

– Rögtön próbáltam nyugtatni, hogy az ő védelmében vagyok ott, és azért jöttem, hogy segítsek neki. Így a rémület után gyorsan egy nagy megkönnyebbülést láttam a szemében. Szóltam, hogy jöjjenek a hozzátartozók, s hozzanak egy kis vizet is. Segítettek neki felöltözni, kapott inni, s nagyon boldog volt, hogy rátaláltunk. Mivel egy sűrű bokros rész voltunk, így többen segítettek kivinni Anna nénit a gyorsan kiérkező mentőhöz. Nagyon aranyos volt, viccesen megjegyezte, hogy milyen boldog, hogy fiatal urak viszik ki. Még a legkeményebb férfi emberek szemében is könny gyűlt össze, hogy élve találtuk meg, és hogy a néninek még poénkodni is volt ereje. Nagyon hálás volt a segítségért – részletezte.

Kele Gábor már lassan 15 éve van a szakmában, de Anna néni volt az első olyan személy, akit sikerült 24 óra elteltével élve megtalálnia. Ez egy bűnügyi parancsnoknak óriási öröm és hatalmas boldogság, hangsúlyozta. 

– Nagyon hatékony és összeszedett csapatmunka vezetett oda, hogy megtaláltuk az idős hölgyet. A helyszínen is elmondtam, amikor elkezdtek nekem hálálkodni, hogy a mondatot a csapat írta meg, én csak a pontot tettem a végére. Óriási boldogság, hogy egy ilyen jól szervezett csapatot vezényelhettem – emelte ki. Hozzátette, Eperjesi István kollégájának, valamint Sárándi Máté körzeti megbízottnak külön is nagyon hálás, hiszen a jelenléte felgyorsította az eseményeket, s a helyismerete nagyban megkönnyítette a keresést.

Heol

Kiemelt kép: Kele Gábor/HVMRFK