Kétféle politikus létezik a baloldalon – tartja a városházi folyosói pletyka –, az egyik, akit Karácsony már legalább egyszer átvert, a másik pedig, akit majd át fog. Nagy Ervin írása.
Nehéz nyolc hónap elé néz a főpolgármester. Mozgásterét a kampányfinanszírozási botrány, szuverenitását pedig Gyurcsány Ferenc szűkíti. Hazugságspirálból hazugságspirálba keveredik, ám a legnagyobb nehézséget mégis az jelenti, hogy a saját szövetségesei beszélnek ki mögüle. Heti rendszerességgel érkeznek kritikák, illetve egyre hangosabb az aggodalom hangja. A lényeg ebben az esetben pedig nem az, hogy a Fidesz alkalmatlannak tartja a posztjára, hanem az számít csak igazán, hogy a koalícióját alkotó szövetségesek – nyolc hónappal a választások előtt – nem állnak ki teljes mellszélességgel mellette. Sőt!
Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak – tartja a mondás. Valami hasonlót érezhet mostanában Karácsony Gergely is.
A főpolgármester egykori támogatói sorra fordulnak el tőle. Nem tartják életszerűnek azt a bizonyos ládikás magyarázatot, miközben jogosan horkannak föl azon, hogy a gazdasági csőd szélére került fővárosban tucatnyi prémium-kifizetés történik. Ez nem mellékesen a totális politikai csődre utaló jelek egyike. Hisz mi oka lehetne Karácsonynak bármekkora prémiumot is kifizetnie, miközben folyamatosan arról panaszkodik, hogy a kormány miatt leállhat a főváros? Ennyire nem lehet ostoba! Nyomós oka van a pénzosztásnak, de jól mutatja mindez azt is, hogy Karácsony nem ura saját hivatalának.
Létezik egy másik frappáns közmondás, ami szintén idekívánkozik: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ugyanis, mielőtt sajnálkozni kezdünk (ami egyébként a főpolgármester kifejezett szándéka), ne felejtkezzünk el arról, hogy Karácsony Gergely sok mindenkit becsapott már a baloldalon. Sok dolgot félbehagyott, sokakat cserben hagyott. Doktori iskola, nyelvvizsga, Medián, Zugló, miniszterelnök-jelöltség… És oroszlánszerepe volt az LMP szétszakításában is.
Kétféle politikus létezik a baloldalon – tartja a városházi folyosói pletyka –, az egyik, akit Karácsony már legalább egyszer átvert, a másik pedig, akit majd át fog. Van ennek egy vulgárisabb változata is, ami viszont nem kívánkozik ide…
Egy politikus által rászedett politikust nem szoktunk nagyon sajnálni, ezzel szemben a köztiszteletben álló művészeken, tudósokon, írókon vagy népszerű színészeken csak megesik az ember szíve.
Mert áldozatok, a főpolgármester politikai machinációjának áldozatai ők.
Mit is lehetne elmondani azokról, akik nevüket a botrányba keveredett 99 Mozgalomhoz adták? Alföldi Róbert, Andor László, Ángyán József, Bod Péter Ákos, Bojár Gábor, Bozóki András, Elek István, Ferge Zsuzsa, Hajós András, Haraszti Miklós, Jordán Tamás, Kaltenbach Jenő, Kis János, Kukorelly Endre, Majtényi László, Mellár Tamás, Osvárt Andrea, Pogátsa Zoltán, Polyák Gábor, Pusztai Erzsébet, Tarr Béla és Wittinghoff Tamás – a teljesség igénye nélkül.
Vajon nekik mit mond a főpolgármester az állítólagos ládikákba gyűjtött eurószázezrekről, meg a 3900 angol fontról? Jogoson orrolhat meg a baloldal színe-java.
2019 után egy égetően fontos tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Láthattuk, hogy működik egy szűk mozgásterű, minimális szuverenitással bíró vezető keze alatt a baloldali nagykoalíció. Egy érdekellentétekkel teli politikai konstelláció – ha úgy tetszik ez a Budapest-modell, ami példaértékű mindannyiunk számára.
Éppen ezért sem véletlen, hogy Karácsony újrázásának lehetősége a mai napig lóg a levegőben. Aki beáll mögé, az meg fogja kérni majd az árát. Tényleg nehéz nyolc hónap elé néz a főpolgármester!
