„A sport Biszku Bélához került, vele is beszélt, de nem engedte, hogy tovább folytassa a profi karrierjét. Végül már nem álltak szóba vele, az útlevelét is bevonták” – mondta az ökölvívó-legenda fia az interjúban.

Húsz éve, hogy örökre elaludt a világ ökölvívásának meghatározó alakja, a háromszoros olimpiai bajnok Papp László. A Görbe becenévre hallgató bajnoknak és feleségének egy gyermeke született, ifjabb Papp László, aki mindent megtesz, hogy ne felejtsék el az emberek az édesapját. Ő egyébként televízió és rádióműszerész lett, s bár járatos volt a bunyósok világában, fel sem merült, hogy ő is az legyen.

„Apám soha nem erőltette, hogy én is ökölvívó legyek.

Levitt az edzésre gyerekként, de engem a zene sokkal jobban érdekelt, amatőr beategyüttesekben doboltam akkoriban. Egyébként ő is szerette a zenét, a nagypapám klasszikus hegedűre taníttatta. Jó ritmusérzéke volt, de ezt a ringben is láthattuk”

– mondja a 68 éves ifjabb Papp László, aki nem titkoltan azzal a szándékkal írt könyvet az édesapjáról, hogy elevenen tartsa az emlékét.

„Azért, hogy ha valaki sosem hallott róla, ő is tudja ki volt. Sokat beszélgettem apámmal, ezeket a diskurzusokat írtam le és ezernél is több újságcikket is átnéztem. Nem vagyok író, éppen ezért a kéziratot megmutattam a Kossuth-díjas magyar költőnek, írónak, Gyurkovics Tibornak. Megkértem, mindenképpen mondja el, ha nem jó. Az elolvasása után azt mondta, rendben van, lehet belőle könyv.”

Ifjabb Papp László szerint az édesapja jámbor ember volt, kenyérre kenhető, érzékeny férfi. Persze a ringben nem. Ott arra törekedett, hogy tisztességes eszközökkel, de jobb legyen, mint a riválisa. Mint közismert, Papp László háromszor nyert olimpiai bajnoki címet, a profi karrierbe is sikeresen belevágott, ám a kommunista pártvezetés végül nem engedte, hogy a profi világbajnoki övért megmérkőzhessen. A fia szerint mindez komoly törést okozott az édesapja lelkében.

„Szerintem a későbbi betegségébe is belejátszott. Apám letört, depressziós ember lett, mikor abbahagyatták vele a bunyót. Ott voltam, láttam, érzékeltem mindent. Sokszor megesett, hogy leült tévét nézni, aztán csak bámult a semmibe. Tudtam, hogy ilyenkor azon rágta magát, mi lett volna, ha engedik a világbajnoki övért bokszolni.”

A fiú emlékezete szerint, amikor Marosán Györgyöt Kádár Jánosék félreállították, az apja elment Marosánhoz, aki azt mondta neki, nem tud már segíteni, őt is hazavágták.

„A sport Biszku Bélához került, apám vele is beszélt, de nem engedte, hogy tovább folytassa a profi karrierjét. Végül már nem álltak szóba vele, az útlevelét is bevonták”

– folytatta ifjabb Papp László.

Az ökölvívó-legenda gyermeke szerint a húsz év pont annyira volt elég, hogy az édesapja kicsit kikopjon a kollektív emlékezetből: „Ahol hosszabban élt, éltünk, ott apám díszpolgár, az egykori házán dombormű van. Három kerület tehát ápolja az emlékét, és nagyon örültünk, amikor a még Csötönyi Sándor vezette ökölvívó-szövetség elérte, hogy apám nevét viselje a leégett Budapest Sportcsarnok után felépült aréna.

A megnyitó óta azt is próbáljuk elérni, hogy a nevét az épületre is kiírják.”

Ifjabb Papp László tíz évig volt titkár az ökölvívó-szövetségben, s ott is megtapasztalta, sajnos már a fiatal bunyósok sem tudják, ki is volt Papp László.

„Bejött egy csapat gyerek a szövetségbe, a szakmai igazgató pedig arra kérte őket, mondjanak egy magyar olimpiai bajnokot. Én a háttérben ültem és hallgattam. Balzsay Karcsi nevét mondták, mert akkoriban sokat szerepelt a hírekben. Mást nem…, de Karcsi nem olimpiai bajnok”

– folytatja a 68 éves ifjabb Papp László, akinek két gyermeke lett, Gergő, és a kisebbik, Tamás.

Az utóbbi 40 éves és ő üzemelteti a Facebook-on Papp László hivatalos oldalát, az emlékoldalnak pedig immár 15 ezer követője van. Papp Tamás jól emlékszik a nagypapára, például a nyarakra a Szelidi-tónál, ahol együtt voltak vele.

„Az is kellemes emlék, hogy az 1992-es, barcelonai olimpia előtt a bátyámmal többször felmentünk a szabadsághegyi bokszedzőtáborba. Ott ismertem meg olyan ökölvívókat, mint Kovács István, Mizsei György vagy Lakatos Pali, és természetesen a későbbi szövetségi kapitányt, Szántó Öcsi bácsit, akivel tartom a kapcsolatot”

– mondja az unoka.

A boksz őt sem ragadta magával, belőle sem lett ökölvívó, de hamar tudatosult benne, a nagypapa híres ember. „Emlékszem, egyszer Dunapatajon sétáltunk a járdán, elment mellettünk a távolsági busz, majd megállt, kiszállt a vezetője, odalépett hozzánk, megszorította nagyapám kezét és azt mondta, hálát ad az Istennek, hogy személyesen is találkozhatott vele. Ezek az élmények beleégnek az ember emlékezetébe.” A Papp László emlékoldalt azért alkotta meg, mert úgy érezte, valamit tenni kell, hogy a háromszoros olimpiai bajnok legenda neve ne merüljön feledésbe. Papp Tamás elmondta, a családnak sem anyagi forrása, sem kapcsolatrendszere nincs, de

próbálnak összefogni szakemberekkel, például egy Papp László életét bemutató film létrejöttéhez.

„Persze elfogultsággal vádolhatnak engem, de nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy egy ilyen játékfilm járna a nagypapának, akit emberileg és ökölvívóként is példaként állíthatunk az utókornak” – vélekedik az unoka.

A bokszlegenda leszármazottjai ugyanakkor örülnek, hogy az arénát róla nevezték el, s annak is, hogy néhány kerületben kiemelten ápolják az emlékét. A család reméli, hogy a már meglévő budapesti Papp László tér után egy Papp László utca elnevezéséhez is névadó ünnepséget lehet majd szervezni…

Mandiner

Kiemelt kép: Papp László és a kisfia. A fotó 1963-ban készült. Fotó: MTI/Petrovits László