Lengyelország az erős, legitim vezetők országa. A moslékkoalíciókban is sikerrel elműködtethető helyek nem errefelé vannak. Kohán Mátyás írása.
Vörös Pozsony, zúgjon a hangod – Varsó, felelj neki! Mintha ugyan rettegett atomhatalom lenne, úgy tekint most Lengyelország Szlovákiára. Tizenkilencre kofola-áztatta lapot húzott kormány és ellenzék egyaránt.
A kormányzó PiS magabiztos mondatainak – messze jobb lesz az eredmény, mint az exit poll, mondja a szóvivő; a győzelem egyértelmű és ezt kormányalakításra fogjuk használni, véli a frakcióvezető – egyes-egyedül akkor van értelmük, ha Lengyelországban is az történik, ami Szlovákiában, és durván félrehord az Ipsos eleddig megbízható exit pollja.
Ami annyiban nem is lehetetlen, hogy az Ipsosé mellett még egy exit poll kijött az éjszaka az Összlengyel Kutatócsoporttól (OGB), és gyakorlatilag nincs olyan párt, amelynek ne becsült volna a két intézet 10-20 százalékban eltérő számú mandátumot.
Ez pirogból is sok, szórásból meg pláne.
De ugyanennek az inverze is igaz: az ellenzék is mindent feltett arra, hogy Lengyelországban nem ismétlődik meg a szlovák furmányság. Donald Tusk szerint vége a PiS-kormányoknak. A négy évvel ezelőtti eredményéhez képest szignifikánsan gyengébben szereplő Új Baloldal (Lewica) vezetője már azt kürtöli világgá, hogy visszatér a hatalomba, s ezt senki nem veheti el tőle.
A Polgári Koalíció (KO) egyes képviselői pedig hetykén felszólítgatják közmédiás beszélgetőpartnereiket: kezdjenek el csomagolni.
Bátor mondatok lennének ezek akkor is, ha az Ipsos-exit poll a végeredmény lenne; a Lengyelországban még sosem látott, világverő 73 százalékos részvétel és ezzel párhuzamosan 5 százalék körüli (!) feldolgozottság mellett pedig egyenesen vakmerőek.
Nem véletlen, hogy mandátumszámban ennyire eltér a pártok szavazatarányát amúgy hasonlóan megsaccoló két exit poll: Lengyelországban a pártok országos eredménye nem sokkal több papucs orrán súlytalan pamutbojtnál, valójában a mandátumszámot, negyvenegy többképviselős választókörzet eredményének összességét kellene megjósolni, azaz az exit pollnak nemcsak országosan, de minden egyes választókörzetben reprezentatívnak kellene lennie. Minél magasabb a részvétel, ez annál nehezebb. És most a részvétel iszonytatóan magas.
Én a szlovák forgatókönyvben reménykedem. Nem egyszerűen csak azért, mert nem tagadom: jobboldali magyarként számomra a PiS kormányon maradása létérdek, majdnem olyan fontos, mint az, hogy itthon a Fidesz megnyeri-e a választást.
Hiszen Közép-Európa kisebb országainak a legkevésbé sem mindegy, merre fordul a legnagyobb az egy vérből valók közül.
Amerre Lengyelország nem jön velünk, arra Magyarországnak sincs út.
Donald Tusk messze nem okozott annyi kárt Lengyelországban, mint itthon Gyurcsány Ferenc, de ettől még igaz: országlása alatt a lengyel politikát igen nehéz lenne megkülönböztetni a némettől, s Európának mindenre szüksége van e nehéz időkben, csak még egy Németországra nincsen.
De Lengyelország barátjaként is abban reménykedem: más eredményre ébred majd az ország, mint amilyennel az okosabbak már kora éjjel aludni mentek.
Mert aki akar, örülhet persze annak, ha Kaczyńskiékat kiakolbólítják a hatalomból – de az exit pollok mutatta legvalószínűbb forgatókönyv Lengyelországban mégiscsak a kormányozhatatlanság és iránytalanság forgatókönyve.
Ízlelgessük csak: a prognózisok számai szerint a gazdaságilag világéletében liberális, de nyolc év alatt identitáspolitikailag kőkeményen balra húzott Tusk-pártnak kellene koalíciót kötnie egyrészt a Harmadik Úttal, amely nemcsak ellene kampányolt, de ráadásul az egyik fele konzervatív katolikus is, ennek megfelelő nézetekkel például az abortusz és a melegházasság kapcsán. Másrészt pedig az Új Baloldallal, ami épp e kérdés kapcsán nagyjából egy skandináv liberális pártocska álláspontját képviseli, gazdaságilag pedig még sokkal inkább balra van attól a PiS-től, amelynek szociálisan érzékeny gazdaságpolitikáját Tusk így is alig bírja elviselni.
Éljen ilyen koalícióban, akinek hét anyja van, pláne úgy, hogy szűk két éven át egy erős vétójogokkal bíró és nagyon PiS-es elnökkel is meg kéne férni egy fővárosban.
Lengyelországban volt már stabil KO-kormány és stabil PiS-kormány is; egyik sem végződött katasztrófával. A mindmáig egyetlen instabil PiS-kormánynak viszont két év alatt csúfos vége szakadt.
Lengyelország az erős, legitim vezetők országa, hívják őket bár Donald Tusknak vagy Jarosław Kaczyńskinek. A moslékkoalíciókban is sikerrel elműködtethető helyek pár száz kilométerrel északra meg nyugatra vannak. És jellemzően Oroszországgal sem határosak.
Mindannyiunk érdekében kívánom: ahogy a világ legálmatagabb választási bizottsága lassan csak összesöpri a szavazatokat, fusson be Varsóba a pozsonyi gyors, és hozzon lengyel testvéreinknek egyértelmű, működőképes, stabil kormánytöbbséget. Hogy nekünk milyen volna a jó, azt úgyis mindenki tudja. De az a káosz, amit az exit poll mutat, Európának sem volna jó.
