A háború lezárását követően megszűnik Izrael „felelőssége a Gázai övezetért” – közölte pénteken az izraeli katonai stratégiai terveket vázolva az izraeli védelmi miniszter. Izrael hosszútávú terve vélhetően egy biztonsági zóna és egy hermetikusan elzárt palesztin övezet kialakítása lesz.

Joáv Gallant pénteken a Kneszet külügyi és védelmi bizottsága előtt a stratégiai tervekről beszélve elmondta: három lépcsőben fogják végrehajtani a katonai műveleteket – az első fázisban megsemmisítik a Hamász katonai és kormányzati infrastruktúráját – ez a szakasz zajlik éppen a célzott bombázásokkal –, a másodikban kevésbé látványos katonai akciókkal fogják felszámolni a Gázai övezetben lévő utolsó terrorista állásokat – ez feltehetően már szárazföldi alakulatokat is magába foglaló akciót jelent –, majd a harmadik során

„egy új biztonsági valóságot hoznak létre az izraeli állampolgárok számára”,

amelyhez „szükséges lesz felszámolni Izraelnek a Gázai övezet mindennapi életéhez köthető felelősségét”.

A gázai valóság

A 365 négyzetkilométer nagyságú területen 2,3 millió arab lakos él – 2005-ben Izrael kivonult a területről, kitelepített több ezer zsidó lakost, telepest, és átadta azt a palesztin önigazgatás számára. 2007-ben egy belső polgárháborús eseménysor eredményeképpen a Fatah frakciót a Hamász kiszorította az övezet irányításából, azóta a terrorszervezet ellenőrzése alatt áll a terület.

Mivel

a Hamász deklarált politikai és katonai céljai között Izrael állam felszámolása,

a palesztin területeknek a „cionista rezsim megszállása” alóli teljes megszüntetése áll, Izrael a szervezetet nem tartja tárgyalófélnek, hanem feloldhatatlan ellenségnek, amellyel csak katonai eszközökkel küzd, önvédelmi céllal.

Ezen logika mentén 2007 óta Izrael szigorú blokád alá vette a számára egzisztenciális fenyegetést jelentő Hamász kontrollálta övezetet, korlátozza a területre érkező importot – megakadályozva a fegyvercsempészetet –, az onnan kiinduló exportot, az áruforgalom mellett a személyforgalmat is limitálja – munkavállalási céllal izraeli engedéllyel működik. A Gázai övezet nem állam, csupán egy palesztin önigazgatás alatt álló entitás, amely

korlátozott szuverenitású: felségvizeit, légterét és szárazföldi kijáróinak nagy részét Izrael ellenőrzi,

a rafahi határátkelő Egyiptom felé biztosítja az egyetlen szabad átjárást a külvilág felé, de az egyiptomi kormány ezt is biztonsági okokból (a Hamászt Kairó is fenyegetésnek tartja, a menekültáradatot pedig veszélyesnek)  csak korlátozottan tartja nyitva.

Az október 7-i terrortámadást követően Izrael azonnal háborút hirdetett a Hamász ellen, a zsidó állam deklarált célja a Hamász befolyásának teljes megrendítése, hálózatának teljes szétverése. Az izraeli bombázások szisztematikusan semmisítik meg a terrorszervezet bázisait, de

a civilnek tűnő, valójában civilnek álcázott katonai állásokat is célpontként lövetik,

előre felszólítva a helyi arab lakosságot a légicsapások elöli menekülésre.

Az izraeli kormány emellett a terrorra adott kíméletlen válaszaként hermetikusan lezárta az övezet átkelőit is, teljesen elzárta az Izrael felől érkező áramszolgáltatást, az ivóvíz-, élelmiszer- és üzemanyag-szállításokat.

Mit jelenthet a „felelősség felszámolása”?

Az izraeli hadsereg felszólítására az övezet északi részéről közel egymillió helyi lakos húzódott a déli részekre, az előre jelzett bombázások miatt a lakosság nagy része nem akarja az életét kockáztatni. Ugyanakkor sokan tartanak attól, hogy

a kiürített területrészekre behatoló izraeli erők az övezet ezen részét már nem fogják visszaadni a palesztin igazgatás számára.

Vagyis 2023-ban megismétlődhet a Nakba, a palesztin nép történelmi drámája, amikor a zsidó állam megalakulásának folyamatában 1948-ban 750 ezer palesztin volt kénytelen lakhelyét elhagyni, és többségük – a leszármazottaik többsége is – máig a környező arab államok ideiglenes, de az évtizedek során állandósult menekülttáboraiban él.

Ennek valószínűsége mellett az izraeli miniszter szavaiból arra lehet következtetni, hogy a háborút követően az izraeli reménység szerinti Hamász-mentes területen egy új palesztin hatóságnak kell majd a semmiből kormányzati, politikai, gazdasági struktúrát létrehoznia,

Izrael semmilyen logisztikai-szolgáltatásbeli összeköttetésben nem fog állni a területtel

– vagyis a háborús helyzet fog állandósulni: élelmiszer, víz, üzemanyag, áram, szolgáltatás, segély, áru, személy csak a rafahi átkelőn tud majd bejönni.

Ebből adódik, hogy óriási teher fog a szomszédos Egyiptomra hárulni, hiszen a szinte teljesen elzárt enklávé ellátása csak innen, dél felől lesz majd lehetséges. Ez a jelenlegi körülmények között egy lehetetlen küldetés.

Joáv Gallant szavait egy másik kormánytag, a Sin Bét korábbi vezetőjének, a jelenleg agrárminiszter Avi Dichternek a gondolatai magyarázhatják meg – a politikus csütörtökön azt nyilatkozta, hogy Gáza területén soha nem lesz többé Izrael megtámadására alkalmas katonai infrastruktúra. Mint fogalmazott,

a háború után a gázaiak nem tudnak majd az izraeli határ közelébe jönni, mert a kettő között egy biztonsági zóna lesz.

Ez magyarázatul szolgál arra, mi lehet Izrael terve a kiürített övezetrészekkel: Gáza egy biztonsági zónával Izraeltől hermetikusan elválasztott, lezárt, légterében, vizein katonailag ellenőrzött nyitott börtön lesz, amelynek oxigén-utánpótlását, a külvilággal való kapcsolattartását egy vékony köldökzsinór fogja biztosítani, a rafahi határátkelő.

Ha ez megvalósul, Izrael kemény példát statuál azzal a palesztin területtel, amelyik ártani akart neki. Üzenet ez a ciszjordániai területeken kormányzó Fatahnak és a környező arab államoknak is:

Izrael erős, megvédi magát, és ő diktálja továbbra is a megegyezés feltételeit.

Ha Gáza sorsa így dől el, a jövőbeli izraeli-palesztin megegyezés, és a jövőben létrehozandó palesztin állam ügye megint hosszú évekre a távoli jövőbe kerül.

Kiemelt kép: Pixabay