Emlékeznek? Néhány évvel ezelőtt az internet sztárja egy kíváncsi baba volt, bizonyos Lilike. A bájos animációs figura kérdezett, kérdezett és kérdezett, mert a gyerek dolga, hogy kérdezzen. A nála okosabbaktól. Mármost nekünk is van egy Lilikénk, de milyen más is ez a Lili…
Bájos lenne? Aligha. Kérdez? Szó sincs róla, kinyilatkoztat a maga bukott bölcsességével és kedvesnek aligha mondható trágárságával. Ez a Lilike egyetlen szempontból hasonlít animációs névrokonára, ezt pedig a virtuális baba történetét kísérő dal refrénje jelenti: „A Lili, a Lilike, senki se bírja ki vele”.
Akinek volt gyerekszobája, az biztosan nem.
Aki érzékeny a mocskos szájú szövegekre, főképpen nem.
Valljuk meg, a magyar Lilike nem egy aranyos kislány, hanem egy tőről metszett tapló, egy önértékelési zavarban szenvedő, nárcisztikus alak, aki elhiszi magáról, hogy valaki, hogy tömegek vezére és a regnáló rendszer legvérmesebb ellensége, miközben nem veszi észre, hogy egy politikai marionettfigura, egy báb, egy bohóc. Csak éppen a legtöbben szeretjük a bábokat, jókat kacagunk a bohóctréfákon és kedveljük előadóikat.
Lilikén meg csak sírni lehet, szánakozni rajta, mert Lilike nagy zsenialitásában végtelenül ostoba.
Nem tehet róla, így nevelték. Ha nem így lenne, szülei már régen szappannal mosogatták volna a száját, rávették volna, hogy nyilvános mocskolódás helyett magányosan tanuljon, mert abból előnye származna, nem maradna olyan tudatlan, mint amilyen most.
Csakhogy erre a szülők ismeretében nemigen számíthatunk. Apuka, Pankotai Tamás is gondban lehetett tanulmányaival, a tudás hiányát viszont remekül pótolja Orbán-gyűlölettel. Az egyik Facebook-posztjában például kijelenti, hogy „Van az a pénz amiért fejbe löném”. Csak így hetykén, vessző nélkül, a lőném pedig rövid ö-vel, ahogy kell egy észlény esetében.
Anyuci sem piskóta, szintén közösségi oldalán követelte a sajtószabadságot, persze a maga módján, azaz felszólítva mindenkit, hogy jelentsék a konzervatív újságírók bejegyzéseit, hogy azokat kitiltsák a közösségi térből.
Pankotaiéknál ez a demokrácia értelmezése. Csoda hát, hogy Lilikével senki se bírja ki, már az nem, aki nem sztálinista szinten demokrata.
Lilike – ez talán köztudott – ciszterci gimnazistaként adta elő trágár valamijét (úgy hívják, hogy slam poetry, ami a semmi elegánsnak szánt megnevezése), aztán csodálkozott, hogy ezt nem fogadta örömmel az egyházi intézmény. Aztán az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba igazolt át, és hatalmas tudásával nem sikerült leérettségiznie. Ott viszonylag kevéssé értékelték volna, ha a tudásanyagot trágár kifejezésekkel fűszerezi, de el sem jutott addig, hogy megkísérelhesse.
P. Lilike, akivel senki sem bírja ki (tiszteletlenség a hasonló színvonalat képviselő pártolóinak), most megpróbál bosszút állni a keresztényeken, vélhetőleg bosszút állni azon a pécsi katolikus gimnáziumon is, ahonnan – állítása szerint – elüldözték.
Tudom, hogy ez Trágicát nem érdekli, mégis elárulom, hogy ha az „átkosban” csak a tizedét megengedtük volna magunknak, mint amit ő megengedett magának, a nem egyházi gimnázuumból is páros lábbal rúgtak volna ki minket, mi pedig egyetlen pillanatig sem csodálkoztunk volna a döntésen. Igaz, mi sikeresen leérettségiztünk.
Lilike, akivel senki se bírja ki (csak a vele egy szinten mozgó ellenzéki pártok, azok is csak időlegesen, mert ha Lilike nem is hiszi, őt meg a pártpolitikából fogják páros lábbal kirúgni a haverjai), nekiment a keresztényeknek, meg úgy általában az egyházi iskoláknak, mondván, ha az LMBTQ-ideológiát tilos az iskolákban terjeszteni, zárják ki a hitoktatást is, mert a kereszténység is ideológia.
Amivel csak az a baj, hogy a kereszténység nem ideológia, hanem vallás. Nem mellesleg – ha eltekintünk a meghatározás hibásságától – a hitoktatás célja az erkölcsi értékek közvetítése, az LMBTQ-ideológia pedig olyan eszméket képvisel, amelyek ellentétesek az általánosan elfogadott erkölcsi normákkal és a biológiai tényekkel is. Igaz, Lilike erről nem tudhat, hiszen a tanulmányai meglehetősen hiányosak.
Lilike szerint az egyházi iskolák támogatása túl magas, ahogy érzékeltük, szerinte egyetlen fillért sem kellene kapniuk, mert „ég és föld” a különbség az egyházi iskolák javára.
De akkor miért kellene megvonni a támogatást, amely egyébként nem magasabb, mint az államiaknak nyújtott? Csak a színvonal más, ami Lilike estetét ismerve bizonyos tanulók esetében azért – sajnos – kétséges.
Lilike megpróbál bosszút állni azért, amit ő maga provokált ki.
Talán nem is érdemes vele ennyit foglalkozni, mert maga sem tudja, mikor mit beszél. Egyet tud biztosan, hogy gyűlülni kell a Fideszt és Orbán Viktort, mert ezt hallotta apucitól és anyucitól, azaz „von Haus aus”, csak amit otthonról hozott.
Szép kis otthon, mondhatom! Vélhetőleg csak úgy repkednek a vacsoraasztal fölött a lóalkatrészek és az emberi nemi szervek szóvirágai, a példa pedig ragadós…
Lehet, hogy Lilike egyszer majd leérettségizik, csak az időpont kérdéses. Nem nagyon marad ideje tanulásra, elszólítja őt ettől politikai aktivizmusa. Arra sem marad ideje, hogy átgondolja, hogyan használja őt a jelenlegi ellenzék.
Elárulom, Lilike az aktivista felmosórongy. Ha eltakarították vele a saját pocsolyájukat és túl elhasznált lesz ez a rongy, egyszerűen eldobják. Mi marad akkor?
Csak a Lili, a Lilike, és senki se bírja ki vele.
Ifj. Tóth György
