Úgy tűnik Donáth Anna rájött, hogy Gyurcsány Ferenccel és az nejével nincs esély választásokat nyerni Magyarországon. A felismerés sokáig tartott. Megelőzte az ellenzéki pártok összeborulása, majd a 2022-ers választásokon elszenvedett szégyenletes vereség.

Értjük, hogy változnak az érdekviszonyok. Azonban a magyar választópolgárok nem az eszmeiségüket eláruló ellenzéki pártvezetők kénye-kedve szerint osztályoznak.

A parlamenti választásokon az számít, hogy a lakosság életszínvonala hosszútávon miként alakul. A lakosság megtanult viszonyítani és tudja, hogy a regnáló kormánynak válaszolnia kell a világ országunkat érintő eseményeire. Lásd orosz-ukrán háborút, vagy éppen az Izraelt támadó Hámász terroristák borzalmas tetteit. Nem felejthetők el a természeti katasztrófák és a COVID járvány sem.

Mindezeket értékelve nem lehet véletlen a FIDESZ-KDNP hosszútávon kivívott elsősége. Az sem, hogy agyonvert helyzetéből az ellenzék nem tud kimozdulni. A hatalomvágy téves útra terelte pártjaikat. Az út Brüsszelbe vezetett, ahol a belépőjegy az első sorba a haza elárulásán keresztül volt átvehető.

Csatlakoztak az illegális migráció támogatóihoz, helyeselték a magyaroknak járó eu-s pénzek visszatartását. Lebontanák a határunkat őrző kerítéseket, elfogadnák a migránsok kvóta szerinti szétosztását.

Vágyakozásuk a hatalomra felülmúlja a józan észt. Rendszerváltás előtt, majd utána is súlyos árat fizettünk, amikor felültünk ígéreteiknek és hazugságaiknak. Emlékezünk a rabló privatizációra, az ország csődbevitelére, és a máig tartó folyamatos hazaárulásukra. Nemcsak a kádári generáció, de politikai leszármazottjai is felmérhetetlen károkat okoztak. Most ott tartunk, hogy a főváros gazdálkodását szó szerint ellehetetlenítették. 50 milliárdos faktorálással menekülnek.

Nézzünk tükörbe! Kérdezzük meg magunktól, hogy hányszor vert át bennünket ez a fővárost elfoglaló ingyenélő bagázs.

Miniszterelnökünknek igaza volt, társadalmunk stabilitását mutatja, hogy a rendszerváltás után nem volt hazánkban előrehozott választás. Még akkor sem, amikor 2009-ben szükség lett volna rá. Türelmünk azonban nem rózsát termett, hanem kókadt vörös szegfűt, mondjuk ki, most is isszuk a levét.

Bátran harcolunk a magyarok jogaiért a böhöm EU-val. Így kell, mert ide tartozunk és jót akarunk. Kegyelmi idő közeleg 2024. júniusában. Az uniós választópolgárok talpra állíthatják az elbizonytalanodott, sokszor feje tetején álló EU-t. Követelnünk kell, hogy az Európai Unió 27 országában a választásokkal egyidőben írják ki a népi konzultációt. Tegyük ezt a népfelség és a demokrácia elve alapján. Sorskérdéseinkről nemzeteink lakosságának többsége döntsön.

Kérdezzük meg

– Támogatja-e az orosz-ukrán háború befejezése érdekében a tűzszünetet és a békéhez vezető tárgyalásokat?
– Akarja-e az illegális migráció megállítását?
– A nemzeti szuverenitás híve, és elveti-e az Unió föderációs törekvéseit?
– stb.

Tiszta vizet a pohárba!

A szuverén Európa megteremtése a választópolgárok valódi képviselete helyett eredményezi, hogy a rángatható megélhetési politikusok serege előkészíti gyarmatosításunkat. Ne engedjük, hogy a korrupció melegágyában leledző, háttérből jó pénzért irányított bürokraták eladják szabadságunkat.

Az Európai Unió bővítése mellett valljuk, hogy kontinensünk nagyhatalmi tényező lehet, hidat építhet nyugat és kelet társadalmai és gazdaságai között.

Csizmadia László
a CÖF-CÖKA elnöke