Ma van a reformáció emléknapja. Október 31-én világszerte arról emlékeznek meg, hogy Luther Márton német Ágoston-rendi szerzetes, a reformáció elindítója a hagyomány szerint 1517-ben e napon tűzte ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. X. Leó pápa 1520-ban kiadott bullájában kiközösítette Luther Mártont, aki a pápai oklevelet nyilvánosan elégette, és kijelentette, hogy szakít a katolikus egyházzal. A magyar reformátusok, sőt a magyar nemzet számára azonban a puszta emlékezésél jóval többről van szó.
Identitásunk egyik fontos sarokköve ez a nap: ma emlékezünk a magyar gályarabokra is, előttük tiszteleg Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című versével.
Felbecsülhetetlen, amit a magyar kálvinisták csendes, az utóbbi időben talán túl szerény és túlságosan is passzív közössége hozzátett a magyar önazonossághoz, kultúránkhoz, anyanyelvünkhöz
– enélkül szemlélni a nemzeti nyelv, a magyar megmaradás és a magyar kultúra épületét olyan, mintha a parlamentből kihúznánk minden harmadik téglát és építőelemet, s úgy próbálnák szemügyre venni; gondolatkísérletnek is rossz, összeomlana az épület.
A Vizsolyi Biblia eredeti példánya 2015. szeptember 26-án a vizsolyi református templomban, ahol a Bibliát magyar nyelve lefordító Károli Gáspárra emlékeztek. A református bibliatudós 425 évvel ezelõtt fejezte be a szentírás magyar nyelvre fordítását.
MTI Fotó: Vajda János
Minden harmadik téglát – hiszen a magyar reformátusság, s itt most kár lenne számháborúba kezdeni, de legalább egyharamadában képviseltette magát
mind kiemelkedő művészi és szellemi alkotásaink, mind hadvezéreink, vitézlő fejedelmeink, kormányzóink sorában.
Az Országház téglái, fundámentuma és kupolája, csodálatos szobrai és fenséges lépcsőházai egymásból, egymásra épülnek.
Így épült be a nemzet szellemi, állandón bővülő s megújuló, közös épületébe a magyar reformáció, a református hagyományok összessége is. A teljesség igénye nélkül hadd jegyezzem ide – pár habarcsdarabként a fent említett épületből –
Károli Gáspár nevét, aki nélkül anyanyelvünk nem így csengene, Balassi káprázatos strófáit, aki nélkül nem lennénk így – ahogy vagyunk – magyarok,
harctéren s szerelemben is az ő igéivel megszólalva, kiáltva, könyörögve és fohászkodva, Ady föl-földobott kövét, ami még az atombomba születését is befolyásolta, tessék csak utána nézni a költőnk verseiért rajongó Teller Edénél, Dsida Jenőt, aki az angyalok citeráján is meg tudott szólalni, s
Gulyás Lajos református lelkészt
– akit éppen két hónap híján 66 éve végeztek ki a ma önmagukat például éppen szociáldemokratának hazudó, köpönyeget s orcát ezerszer váltó, ám a rablott vagyonban s személyükben nem változó, vérünket hetedik évtizede szívó kommunista pribékek –, s aki vértanúságával példát adott egy nemzetnek emberségből, keresztyén s keresztényi alázatból.
Örökre bevésődött tudatunkba, Ady jóvoltából, ki a református, s hogy ki a magyar:
„Két nyakas, magyar kálvinista,
Miként az Idő, úgy röpültünk,
Apa, fiú: egy Igen s egy Nem,
Egymás mellett dalolva ültünk
S miként az Idő, úgy röpültünk.”
S ne feledjük e napon a kálvinista hit, ismét Illyéssel élve, „hajszálgyökereinek” velünk élő, szemünk láttára tanúságot tevő „kőharapó erejét” sem:
Tőkés László kiállása, halált megvető bátorsága, s a forradalom első perceiben vallási és nemzeti hovatartozáson felül a fölkelt Temesvárt egységbe kovácsoló fellépése
nélkül értelmezhetetlen a kétes értékű bukaresti hatalomátmentésbe és zavaros öldöklésbe fúló, ám kristálytiszta erdélyi felkelésként induló romániai forradalom.
Tőkés László, Fotó: Fortepan
Kultúránk, mi több, civilizációnk egységét mi sem jelzi jobban, mint hogy a katolikus hitét vállaló s tartó
Kodály Zoltánnak köszönhetjük a református zene 20, századi reneszánszát is.
Illyés földindulásként dübörgő verse sem pusztán a magyar gályarabok, de az erejét, verhetetlen nagyságát
1956-ban is felmutató magyar nemzet szabadságvágyát
örökíti meg. E sorokra gondoljunk hát, megállva egy pillanatra, a reformáció magyar emlékünnepén:
„a múlt, ahogy füst-vetve összeomlott,
úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot:
előre! és ők vállalták e sorsot –
Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!”
Országszerte ünnepségeket tartanak a protestáns gyülekezetek
A központi ünnepség, amelyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) szervez, délután 5-kor kezdődik a Városligeti fasor és a Bajza utca találkozásánál lévő Reformációi emlékparkban. Az ünnepségen Farády Zsolt metodista országos laikus elöljáró tart előadást.
Forrás: Udvardy Zoltán / hirado.hu, MTI
Címlapjkép: Résztvevõk a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fõiskola tanévnyitóján a beregszászi református templomban 2023. szeptember 23-án.
MTI/Nemes János
