A néphit szerint a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán az elhunytak miséznek a templomban.

Bár a keresztények 1188 éve ünneplik mindenszentek napját – amely 23 éve munkaszüneti nap hazánkban is – még a hívők közül is vannak, akik nincsenek tisztában, mit is ünneplünk november elsején, majd másodikán.

„Nem véletlen az se, hogy az egyház épp ide, a tél küszöbére, az elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében, melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet” – írta Pilinszky János Kossuth-díjas költő.

A keresztény Keleten már a negyedik századtól megtartották az összes vértanú ünnepeként. A nyugati egyház liturgiájába mindenszentek ünnepét IV. Bonifác pápa vezette be egy templomszentelés alkalmával. A pápai címet 608 és 615 között betöltő IV. Bonifác 609. május 13-án Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel az eredetileg a pogány isteneknek épült római Pantheont. Ennek évfordulóját mindenszentek ünnepeként kezdték el ünnepelni. Több mint száz évvel később, a 731 és 741 között uralkodó III. Gergely pápa idején mindenszentek ünnepe átkerült november 1-jére, a samhain pogány kelta ünnep időpontjára. Ekkortól már nemcsak Mária és a vértanúk ünnepének, hanem minden megdicsőült lélek – „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” – emléknapja lett, egyetemes ünnepként IV. Gergely pápa tette 835-ben.

A mindenszentek ünnepét megelőző naphoz, október 31-éhez kapcsolódik az elsősorban ír (kelta) eredetű halloween. Elnevezése az All Hallows Eve kifejezésből származik, amely magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája.

A mindenszentek a katolikusok ünnepnapja, az otodox keresztények a pünkösdöt követően tartják a mindenszentek vasárnapját. A reformátusoknál viszont nem egyházi ünnep sem a mindenszentek, sem a halottak napja, mert helytelennek ítélik a katolikus halotti kultuszt, és a szenteket sem ismerik el. Viszont katolikus hatásra átvették a halottak napi szokást, például a gyertyagyújtást és sírgondozást. Az evangélikusok megtartják a halottak napját, de a mindenszentek ünnepét nem, bár elismerik a szentek létezését.

Sokan összetévesztik a két ünnepet, pedig a római katolikus egyház mindenszentek ünnepén megemlékezik a mennyország szentjeiről, a következő napon emlékezzenek meg az összes elhunyt, de üdvösséget még el nem nyert, tisztítótűzben szenvedőkről. Odilo clunyi apát 998-ban vezette be a rábízott kolostorokban az elhunytak emlékünnepét. A clunyi bencések gyakorlata hamarosan széles körben elterjedt, Róma a 14. században fogadta be. XV. Benedek pápa 1915-ben engedélyezte, hogy halottak napján minden pap három szentmisét mondhat; egyet egy konkrét elhunytért, egyet a tisztítótűzben szenvedőkét, egyet pedig a pápa szándékára.

Sok európai országban – köztük hazánkban is – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak mindenszentek napján, illetve a halottak napján. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a temetők nagy keresztjénél, a mindenki keresztjénél elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.

Mindenszentekhez Magyarországon gazdasági hagyományok is fűződnek. Néhol e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat.  Máshol ekkor volt a legényvásár, azaz ekkor kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel. Mindenszentek napján tilos volt a munka, ez is a tisztelet egyfajta kifejezése volt, mivel a szokás szerint aki földet szánt, vet, vagy bármilyen más munkát végez az a halottra támad. Nem szabadott mosni, varrni, takarítani sem.

A néphit szerint a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán az elhunytak miséznek a templomban, s mikor megkondul a harang akkor indulnak el hozzátartozóik házába, így a parasztházakban ezen a napon még egy tányér került az asztalra, melybe kenyeret, sót és vizet tettek. Székelyföldön cipót sütöttek, melyet Isten lepényének vagy a halottak kenyerének hívtak.

Forrás: Magyar Hírlap

Címlapkép: MTI/Katona Tibor