Arcátlanság, kétszínűség, Nyugat a neved!
Folyik az ENSZ-ben a politikai sártaposás a gázai konfliktus ügyében. Pár nappal ezelőtt a világszervezet közgyűlése, a tagállamokra nézve nem kötelező erejű szavazáson, nagy többséggel úgy döntött: humanitárius fegyverszünetre szólítja fel az Izrael–Hamász-háború érintettjeit. Vagyis, a felek beszüntetnék az egymás elleni fegyveres harcot.
Tulajdonképpen mi volt a szavazás tétje?
Most egy elvi kérdésről beszélünk, függetlenül attól, hogy ki melyik oldallal szimpatizál. Illetve, ki melyik félnek ad igazat abban a történelmi vitában, hogy az egykori Ottomán Birodalom tartományának helyén kinek van történelmi joga az állami léthez? Konkrétan pedig arról van szó, hogy joga van-e egy államnak a területét megvédeni, illetve elrabolt polgárait kiszabadítani a támadó fél fogságából?
Az ENSZ közgyűlése 120 igen szavazattal, 14 ellenében és 45 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy jelen esetben a megtámadott félnek ehhez nincs joga.
Ha ugyanis Izrael elfogadja az ENSZ-közgyűlés döntését, akkor lemond az önvédelemről, a konfliktus befagy, a túszok kiszabadítása több mint bizonytalanná válik egy olyan helyzetben, amikor a támadó félnek még megvannak a képességei a harc későbbi folytatásához.
Arról már nem is beszélve, hogy az ENSZ határozata egyenlőség jelet tett a megtámadott és támadó fél közé.
A közgyűlési határozat senkinek sem okozott meglepetést, mivel évek óta a nyugati hatalmak szélsőséges, balliberális ideológiai alapon, szabályos hadjáratot folytattak a világszervezet intézményeiben a konzervatív, jobbközép beállítottságú Netanjáhú vezette kormányok ellen. A Nyugat Izrael-ellenességének következményei most megmutatkoztak. Nyilván ez a politikai háttér is közrejátszott abban, hogy a Hamász elérkezettnek látta az időt az Izrael elleni terrortámadásra, amely legalább 1100 ember életébe került. A Hamász majdnem jól kalkulált, mert az Izraellel, mondjuk így, hűvös viszonyt ápoló nyugati nagyhatalmak közül csak Amerika állt ki nem szavazatával – Magyarország is nemmel szavazott – a zsidó állam mellett.
Az európai hatalmak, finoman fogalmazva is, a lehető legnagyobb képmutatást tanúsították és tanúsítják az ügyben.
Vezetőik a Hamász terrortámadása után egymásnak adták a kilincset Izraelben, hogy szolidaritásukról biztosítsák az ott élőket. Szabályos diplomáciai flottatüntetést rendeztek, óriási volt a sajtónyilvánosság, bizonyára ezt is akarták.
Franciaország elnöke, Emmanuel Macron, Izraelben azt mondta: együtt kell harcolni a Hamász palesztin iszlamista szervezet ellen. Rishi Sunak brit miniszterelnök: a britek Izrael mellett állnak a legsötétebb órákban is. Olaf Scholz német kancellár: nehéz időkben Németország csak egy helyre állhat, Izrael mellé.
Aztán az Izrael melletti kiállás ígéretéből, a németeknek és a briteknek csak totyorgásra futotta, a franciáknak még arra sem.
A közgyűlési szavazáson ugyanis Franciaország megszavazta a határozatot, Nagy-Britannia és Németország tartózkodott. Ennyit a nagy szavakról. Németország, amely, mint láttuk mindenképpen Izrael mellé akart állni – történelmi felelősségét nem győzve hangoztatni –, most meg sehova se állt.
Ami azért elég érdekes, annak tükrében, hogy mindezek közben a erőszakos palesztinbarát, Izrael-ellenes tüntetések végigsöpörtek az országon. Berlin elég nagy késéssel betiltotta ugyan a Hamász összes németországi tevékenységét, de kétséges, hogy ez gyakorlatban mit is jelent majd.
Ezek szerint a Hamász eddig Németországban nyíltan felvállalhatta Izrael megsemmisítésének célját?
Az Egyesült Államok a Hamászt már 1997-ben terrorista szervezetté nyilvánította. Úgy látszik, ez Berlinben senkit nem zavart.
Kiemelt kép: Antonio-Guterres/rr.sapo.pt
