Az immunrendszer elsődleges feladata, hogy elkülönítse egymástól a saját és idegen struktúrákat, s ha testidegen anyaggal, kórokozóval vagy megváltozott saját sejttel  találkozik azt eltávolítsa, megsemmisítse, izolálja. Így az immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, nélküle az élet elképzelhetetlen. Működése rendkívül összetett, bonyolult. Sejtek és molekulák milliárdjai dolgoznak ebben a másodpercben is szervezetünkben azon, hogy megvédjenek bennünket a külső és belső ártalmaktól.

Az immunrendszer összetettségéből következik, hogy betegségei is igen sokrétűek, különfélék, szerteágazó tünetekkel járnak, diagnózisuk nem könnyű.

Az is szinte egyedi jellemzője az immunrendszernek, hogy

nemcsak alulműködése, hanem túlmüködése is problémát okoz.

Így az immunrendszer betegségei – a közérthetőség kedvéért nem túlbonyolítva – alapvetően két csoportba oszhatóak. Egyrészt immunhiányos állapot alakulhat ki (erről egy későbbi ismeretterjesztő cikkben szó lesz), másrészt az saját antigének elleni túzott reakció okoz megbetegedést.

Az autoimmun betegségek hátterében ugyanis – nagyon leegyszerűsítve – az áll, hogy az immunrendszer valamiyen ok miatt

nem képes hatékonyan elkülöníteni a sajátot az idegentől, és az előbbiek ellen is akcióba lép.

Bár az egyes autoimmun betegségek korábban a relatív ritka kórképek közé tartoztak, a diagnosztika javulásának, az életkor kitolódásánaknak, a környezeti ártalmak növekedésének, a dohányzás terjedésének, a környezetünkben robbanásszerűen növekvő idegen anyagok megjelenésének köszönhetően

a betegek száma igen jelentősen nővekszik.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy korábban nem léteztek volna ezek a betegségek. Már a görög, sőt egyiptomi leírásokban találunk például említést a reumatoid arthritisre (autoimmun eredetű sokízületi gyulladás, esetenként belszervi érintettséggel) hasonlító kórról, s antropológiai leletek tanúskodnak arról, hogy ez a betegség a régmúlttól velünk van. Emellett számos középkori festményen is láhatóak olyan kézízületi deformitások, amit reuma (is) okozhatott.

A leghíresebb reumában szenvedő beteg pedig minden bizonnyal Pierre-Auguste Renoir, aki sokízületi gyulladása miatt idős korában csuklójához kötözött ecsettel hozta létre mesterműveit.

Jelenleg több mint százra tehető az igazoltan autoimmun kórképek száma, s számos további kórkép hátterében sejtünk ilyen mechanizmust.

A rendkívül szerteágazó és sokszínű autoimmun betegségeket

szervérintettség alapján is két csoportra osztjuk: szervspecifikus és szisztémás megbetegedésekre.

A szervspecifikus kórképek nevükból adódóan, csak egy szerv károsodását okozzák, hatásuk mégis kiterjedhet a szervezet egészére. Ilyen a pajzsmirigy működészavarát okozó Hashimoto-kór, a vastagbelet érintő fekélyes vastagbélgyulladás, orvosi néven colitis ulcerosa vagy a vékonybél boholyatrophiáját okozó lisztérzékenység, coeliakia. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az emberi szervezet nem szervek független hálózata, hanem összetett rendszer, ahol mindennek mindenre hatása lehet, így ezen kórképek is változatos panaszokban és tünetekben nyilvánulnak meg.

Ugyanakkor a szisztémás autoimmun betegségek még ennel is összetettebb képet mutatnak. Ilyenkor a téves immunválasz több szervet is megbetegít, és ez igen változatos tünetkombinációkhoz és egyénenként különböző kórlefolyáshoz vezet.

Az autoimmun betegségek különbözőségük mellett hasonlóságokat is mutatnak.

Kialakulásukban szerepet játszik a genetika, jellemző a családi halmozódás, egy betegben netán több különféle kórkép megjelenése. A dohányzás, az alkoholfogyasztás, a rossz szociális körülmények közös rizikófaktort jelentenek. Hullámzó kórlefolyás, női dominancia jellemzi ezeket a kórképeket, de persze kezelésük különböző.

Ugyanakkor itt tesszük hozzá, hogy

általános tévhit, hogy az autoimmun betegségek mind végzetesek.

A valóság azonban az, hogy lényegében  mindegyik kórkép kezelhető, a betegek tünetmentessé tehetőek, s jó esetben az egészséges emeberekkel megegyező életkilátásuk és életminőségük lehet. Valamint hála az utóbbi évek robbanásszerű fejlődésének, s egy a későbbiekben részletezett új kezelési lehetőségnek, jelentős részük gyógyíthatóvá vált.

Arról, hogy mikor gondoljunk autoimmun kórképre, miért a nőkben gyakoribb, milyen tünetekkel járhatnak, s milyen kezelésre van szükség a rövidesen megjelenő következő részben lesz szó.

Szerző: Dr. Temesszentandrási György

Fotó: Dmitriy Gutarev / Pixabay