Akik azt hiszik, hogy az unió vezetői változtatnak migrációs politikájukon, azoknak csalódniuk kell.
Houston, van egy kis gondunk! – 1970-ben, az Apollo–13 Hold felé vezető útja során hangzott el a könnyednek szánt, de mégis vészjósló mondat. Az űrhajó életveszélyben lévő legénységét végül sikerült komoly nehézségek leküzdése után élve visszahozni a Földünkre. Az egy hónapja Izraelt ért szörnyű támadást követő eseményeket látva azt kell mondani: Európa, van egy kis gondunk!
Valójában eddig is sokan tudtuk, láttuk és el is mondtuk Európa közepén, hogy a minden kontroll nélkül földrészünkre zúduló áradattal milyen veszélyek érkeznek.
Terrorizmus, iszlám radikalizmus, szervezett bűnözés, eltérő kultúrák harca.
Ezeken túl 2015-ben már az is jól látszott, hogy az antiszemitizmus gyalázata is újra gyökeret vert Nyugat-Európában. Emlékeznek még Reem Sahwil történetére? Nyolc éve érkezett menekültként Németországba a palesztin kislány, akivel akkor Angela Merkel német kancellár is elbeszélgetett. Ezen felbuzdulva a Welt című újság is riportot készített vele. Többek között azt kérdezték tőle, hogy mi a legnagyobb álma.
„Abban reménykedem, hogy egyszer majd nem lesz Izrael, csak Palesztina”
– mondta a gyereklány.
Akkor sokan felkapták a fejüket Németországban, de gyorsan napirendre tértek felette. Sok víz folyt le azóta a Rajnán, a Szajnán, de az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az iszlám világból érkező migránsok milyen nézeteket hoznak magukkal, mit tanítottak nekik az iskolákban, mecsetekben, mit hallottak otthon. Ám az uniós, befogadást hirdető államok politikusai vagy bagatellizálták, vagy elhallgatták a problémát.
Pedig az antiszemitizmus, a kereszténygyűlölet, a fehérek megvetése, a nők másodrendűként kezelése is csomagban érkezett velük.
Csak éppen a balliberális sajtó nem volt hajlandó beszélni ezekről a gondokról. Aztán amikor Franciaországban elszaporodtak a zsidó vallású polgárok elleni támadások, akkor nagy szemekkel csodálkoztak, hogy miért menekül el az országból tömegesen a zsidóság. Így érkeztünk el 2023 őszéhez.
Németország, probléma van! – közölt terjedelmes kiáltványt az ország legolvasottabb lapja, a Bild.
A cím már ismerős. Ebben a felhívásban a lap hosszan sorolja, hogy milyen elvárásokat szeretnének támasztani az országukba érkező migránsokkal szemben. Nyolc hosszú év és az Izraelt ért szadista támadás után ébredtek föl Csipkerózsika-álmukból. Eddig hol éltek?
Még most is csak egy békés, multikulturális álomvilág rózsaszínre festett, hamis vágyálmainak megfogalmazásáig jutottak el.
Mindenki dolgozzon, legyünk toleránsak egymással szemben, tiszteljük felebarátainkat, mindenki tartsa tiszteletben a német alkotmányt. Mindezeket a vágyakat ötven pontban sorolják. Csak eközben az élet már régen túllépett ezeken az óvatos, finomkodó megfogalmazású kiáltványokon.
Csináljunk Gázát Neuköllnből! – ezt skandálják Berlinben az agresszív tüntetők tízezrei, miközben botokkal, Molotov-koktélokkal támadják a rendőröket. A nap szomorú mérlegeként hatvanöt rendőrt kellett kórházba szállítani. A német kancellár és kormányának tagjai egyre-másra nyilatkoznak, és úgy tesznek, mintha eddig senki sem szólt volna nekik, hogy mekkora a baj. De most majd aztán felgyorsítják a kitoloncolást, Európában nincs helye a gyűlöletnek, antiszemita beállítottságúaknak nem szabad német okmányokat adni.
Egy felelős kormány törvényt módosít, utasít, intézkedik, és nem a vágyálmait sorolja. De ezt még nem látjuk.
Sajnos a többi európai országban sem jobb a helyzet. Franciaországban Dávid-csillagokat festenek zsinagógák, szociális intézmények falára, ami szörnyű emlékeket idéz fel. A brit lapok számonkérték a Scotland Yard főparancsnokától, hogy miért nem tartóztatta le azokat, akik a több tízezres londoni tüntetésen antiszemita jelszavakat skandáltak.
Mert felesleges bevinni őket, ha nem indítható ellenük büntetőeljárás – közölte a parancsnok. Ez csak olaj lenne a tűzre – tette hozzá.
A gyors, határozott és kemény kormányzati intézkedések itt is váratnak még magukra. Akik azt hiszik, hogy az unió vezetői majd most változtatnak migrációs politikájukon, azoknak is csalódniuk kell.
Továbbra is kint van az asztalon a migrációs paktum, a kvóta, a befogadás politikája, mintha mi sem történt volna.
Pedig nagyon is történt, Európa válaszúthoz érkezett. Az évtizedes politika keserű eredménye az utcákon látszik. Tízezrek éltetik a Hamász vérengző terroristáit, követelik Izrael elpusztítását. A nyugati társadalmak megosztottsága katasztrófa felé vezet. Az antiszemitizmus, az Izrael elleni gyűlölet nem egy múló láz, hanem nyílt fenyegetés a keresztény, nyugati társadalmakkal szemben is. Amíg ezt eltűrik, és nem lépnek fel a legkeményebben, addig minden egyes nappal erősödni fog az iszlám radikalizmus.
És itt nem áll meg, a keresztények, az európai kultúra lesz a következő célpontjuk. Az izraeli kibucokat, helyőrségeket néhány ezer felfegyverzett terrorista támadta meg. Ennél egyetlen nap alatt több illegális bevándorló lépi át az unió határait.
A befogadó országokban már milliószámra élnek olyan emberek, akik elfogadják a saría törvényeit, ragaszkodnak életmódjukhoz, viseletükhöz, és ezt adják tovább gyermekeiknek, unokáiknak is. Akik közül aztán ezrek lépnek a radikalizálódás útjára. Az, hogy sok-sok Gázát akarnak csinálni a nyugati nagyvárosok egyes kerületeiből, már rég nem üres fenyegetés. A no-go zónákban az állam törvényeit már régen megvetik, kinevetik. Az antiszemita tüntetések, zsidókat érő fenyegetések az első jelzések csupán.
Az európai polgároknak azért is kell szolidárisnak lenniük zsidó polgártársaikkal, mert tudniuk kell, hogy ők lesznek a következő célpontok.
Ez a hólabda, amit a migrációpárti politikusok indítottak el, mára már fenyegető lavinává változott. Az a kegyetlenség, vadállati brutalitás, amivel a Hamász megtámadta Izraelt, nem egy távoli történet. Ez maga a szörnyű valóság, ami Nyugat-Európát is bármelyik pillanatban elérheti.
Európai emberek, nagy baj van!
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője
Kiemelt kép: Magyar Nemzet / Éberling András
