Már megint a nők, pontosabban a női egyenjogúság. És már megint ezen a vén gebén lovagolnak a szocik, aztán csodálkoznak rajta, hogy a négylábú nem akar vágtázni velük. A ló ugyan még nem döglött, de veterán és megunta, hogy rajta lovagolnak.
Vágtázni esetleg a szeretett és mélyen tisztelt Gurmai Zita elvtársnő képes, ha a Hír tv riportere elől kell az italboltba szaladnia. Ámde nem csak a menekülésre alkalmas, ez a politikus ugyanis többcélú eszköz. Például képes közlemények elkészítésére is, amelyekben harcos Jeanne d’Arc módjára nekitámad a csúnya, gonosz kormánynak. Amelyik, állítása szerint, nem biztosítja a női jogokat, az egyenlőséget (hogy a testvériséget és szabadságot már ne is említsük). Ezt olvasta ki a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete felméréséből (na, még egy gittegylet, amely az európai adófizetők pénzéből „tengődik”),
Futóbajnokunk véleménye szerint Magyarország még mindig a sor végén kullog a nemi egyenlőség megteremtése terén, miközben az európai helyzet sokat javult, hála a svéd, holland és dán adatoknak.
Hiába, ahol engedélyezett az azonos neműek házassága, mindjárt javulnak a statisztikák,
mert vélhetőleg az egyik partner férfi létére nőként szerepel benne, magasabb fizetéssel. És azt se felejtsük el, hogy a holland szépségkirálynő egy transzférfi lett (ami nem lehetett kellemes értékítélet a holland nőkre nézve, én legalábbis a helyükben vérig lennék sértve).
De nézzük, mit tettek ezek a mintaállamok a női egyenjogúságért. Először is
beengedtek egy rakás muszlim migránst, akik, és ez közismert, nagy hívei a nők egyenjogusításának.
Asszonyaik bármit megtehetnek, amire a férjük engedélyt ad, verni is csak módjával szokták őket, kivéve, ha túl nagy a vétkük. Akkor meg is ölhetik, de csak kicsit.
A második nagy vívmány az abortuszhoz való korlátlan hozzáférés biztosítása. De álljunk meg egy pillanatra! Ha nekik lehet, a férfiaknak miért nem? Elvégre
uniós döntés, hogy a férfiak is szülhetnek. Akkor nekik miért nem garantálják az abortusz jogát?
Hoppácska, talán a nőket ott több jog illeti meg, mint a férfiakat? Akkor már értem a statisztikát.
Gurmai Villámgyors Zita bizonnyal azt veti a magyar kormány szemére, amit elvtársai még az átkosban találtak ki, nevezetesen az úgynevezett női kvóta hiányát. Mert az MSZMP-ben és a jelek szerint az utódpártban, az MSZP-ben sem az a fontos, hogy adott helyre, posztra ki az alkalmasabb, hanem az, hogy javuljon a statisztika. És nem az a döntő, hogy mondjuk egy választáson a szavazópolgár kit tart jobb jelöltnek, hanem az, hogy melyik nemhez tartozik.
Szerintük pozitív diszkriminációra van szükség, ami önmagában is egetverő marhaság,
ugyanis a diszkrimináció hátrányos megkülönböztetést jelent, ami ezek szerint a neobolsevikok számára pozitív, én ellenben nem pártolom.
A gyakorlat már régről ismert, az átkosban sem az számított, ért-e az adott területhez a káder, hanem az, hogy meg legyen az általuk helyesnek tartott munkás-paraszt-értelmiségi arány. Hiába, a statisztika nagy úr, mármint náluk.
Azt azért nem árt észben tartani, nem a konzervatív oldal támadta durván, alantas eszközökkel Novák Katalint, akit nőként jelölt a Fidesz-KDNP köztársasági elnöknek, nem a kormányoldal gúnyolta nőisége miatt a jelöltet.
Nem ártana, ha közlemények fogalmazása helyett Gurmai megkísérelne elmélyedni a gondolkodás művészetében. Akkor talán rádöbbenne, hogy
nem statisztikai egyenlőségre, hanem valódi nőpártiságra van szükség.
Amibe bőséggel bele tartozik a családok támogatása, a több gyermeket vállaló anyák anyagi megbecsülése, a tanulmányaik mellett (közben) gyermeket világra hozó nők segítése is.
Nem csak attól válhat egyenjogúvá egy nő, ha karriert csinál és pozíciót szerez, vagy éppen öntőmunkássá válik, mint egy férfi, sokkal inkább attól, hogy úgy élhet, ahogy neki tetszik, márpedig ebbe a választás lehetősége is beleértendő.
Aki anyaként érzi kiteljesülni az életét, lehessen anya és ez ne jelentsen számára hátrányt.
Ezt az egyenjogúságot azonban Gurmai még hírből sem ismeri, pontosabban nem ismeri el. Pedig tudhatná, a statisztikák fura dolgokra képesek. Például arra is, hogy hazánkat a sajtószabadsági rangsorban a futottak még kategóriába gyömöszölje, miközben az MSZP-s gátfutó is tudja (de ha belehal, se mondja), hogy a sajtó nálunk ezerszer szabadabb, mint sok más uniós országban, még a nagyon demokratikus németeknél is.
Esengve kérem Gurmai Sprinter Zitát, hogy statisztikák olvasgatása helyett inkább nézzen körül legalább a saját környezetében. Komolyan meg fogja lepni a valóság.
Szerző: Ifj. Tóth György
Címlapkép: Illusztráció, MTI/Európai Parlament/Christian Creutz