Jeles nap a mai, hiszen 1935. november 20-án született a magyar organikus építészet megteremtője, Makovecz Imre.
A későbbi neves építész Budapesten jött világra, Makovecz Imre laboráns és Sallai Juliánna gyermekeként. Élete első tíz évében sok időt töltött apja szülőfalujában, a zalai Nagykapornakon, ami nemcsak személyes életére, de későbbi pályájára is nagy hatást gyakorolt.
A budapesti Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán kezdte és fejezte be 1959-ben. 1959 és 1977 között különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott, de közben
munkatársaival a vidéket járta, hogy az akkor elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen és faluházakat építsen azok megmaradása érdekében.
Sárospatakon a panel típusú házaknál jóval költségkímélőbb lakóházakat is építeni kezdtek, de akkoriban ezt az állami vezetés nem nézte jó szemmel, így önkéntes száműzetésbe vonult, és 1977-81 között a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítészeként dolgozott.
Ezen időszakában, 1979-ben tervezte nemzetközi hírnevét megalapozó egyik első épületét, a dobogókői Zsindelyes Vendégházat.
Karrierjében akkor következett be az áttörés, amikor 1981-ben önálló építészirodát alapított, és a Makona Tervező Kisszövetkezet vezetője lett. Számos középületet (templomot, művelődési házat) tervezett, elsősorban vidéki városokban.
Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtőjeként.
Első figyelemre méltó munkájának a paksi templomot tartja, amely karcsú, tűhegyes csúcsban végződő tetőzetével, ívelt kapubejáratával, egyéni stílusával országos hírnevet szerzett tervezőjének. Hasonlóan turistalátványosság és stílusának karakteres hordozója a néhány évvel előbb épült siófoki evangélikus templom is. Ennél is korábbi munkája a Farkasréti temető ravatalozójának belső tere. De az ő hírnevét öregbíti a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttese, a középkori hangulatot keltő Stephaneumon is. Jellegzetes stílusjegyeit hordozza újabb munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda.
Építészként fő műve az 1992-es sevillai világkiállítás magyar pavilonja.
Máig száznál több különböző funkciójú, jellegzetes stílusjegyeket hordozó épület jelzi munkásságának eredményét. A hagyományos alapanyagok, s főleg a fa felhasználásával készült épületeknek hagyományőrző hatása van, így a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használja, emlékeztet összefoglalójában a Wikipédia.
Makovecz Imre szerint az épületnek úgy kell kinéznie, mintha az alja a földből nőtt volna ki és a teteje pedig az égből ereszkedett volna alá.
1981-től a BME, az Iparművészeti Főiskola és a MÉSZ Mesteriskola, 1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanára lett, 1989-ben a Kós Károly Egyesülés egyik alapítója volt, később örökös tagjává választották. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia egyik alapítója volt, később elnöke lett és soraiban tudhatta a Nemzetközi Építészeti Akadémia is.
A Kossuth-díjas magyar építészt 2011. szeptember 27-én érte a halál, temetése október 8-án volt a Farkasréti temetőben, több ezer ember jelenlétében.
