Őszinte leszek: szeretem Alföldi Róbertet. Szeretem, mert egyenes jellem, nem mismásol, nem tagadja meg önmagát. Pontosan olyannak mutatkozik, mint amilyen: magyargyűlölő, aberrációpárti, összességében az ápolóitól megszökött szerencsétlen alak.

Valami ilyesmit azért titkon sejtettünk róla, de sok mindenkiről sok mindent gyanítunk, sőt tudunk, de legtöbbjük nincs tudatában a betegségének. Ott van például a megrögzött hazudozó Gyurcsány Fletó, aki igazmondó juhásznak gondolja magát. Vagy Márki-Zay Petya, ő hívő, konzervatív személyiségként hirdeti magát, miközben a konzervativizmushoz annyi köze sincs, mint az oroszlánnak a vegetarianizmushoz, a hitébe pedig minden belefér, ami egy hívő ember számára elfogadhatatlan. De Kari Geri sem különb, ő jó főpolgármesternek képzeli magát, legfőbb erénye azonban az, hogy semmihez sem ért, legkevésbé a városvezetéshez.

Naív ember létemre mindig csodálkoztam azon, hogy a fent nevezett elvtársaknak honnan a csudából teremnek hívei,

de aztán beláttam, hogy perverzióra hajló emberek mindig voltak, vannak, és tartok tőle, hogy lesznek is, tisztelet a szép számú, szerencsére a többséget alkotó kivételnek. Ilyenek még Budapesten is élnek, legnagyobb szerencsétlenségükre.

Viszont itt van ez a nagyszerű jellem, ez az Alföldi. Szegény Alföld, én a helyében elsüllyednék szégyenemben, hogy azt a nevet viseli, amit róla kapott. Szerencsére a süllyedés nem a vidékre, csak a személyre jellemző, rá ellenben tökéletesen. Pedig magasról kezdte, a Nemzeti Színház igazgatójaként. Abban a színházban, ahol sikerült neki János vitéz imádott Iluskájából prostituáltat csinálnia, majd produkált egy botrányos István, a király előadást Szegeden. Nem beszélve arról, hogy a szexualitás szinte minden rendezésében hangsúlyos szerepet kap, ott is, ahol annak elméletileg cseppnyi helye sem lenne. De nincs mit tenni, Alföldi életében bizonnyal központi kérdés a szex, és mint már leszögeztük, Robika egyenes ember, nem szokása takargatni a meztelen igazságot.

Nem takargatja kormányellenességét, vagy pontosabban gyűlöletét sem. Sőt odáig megy, hogy az RTL-nek nyilatkozva imígyen szóla – nem, mint Zarathustra, ő ugyanis imígyen szóla: „Zarathustra ember akar lenni újra” -, de Alföldi nem akar az lenni. Vagy lehet, hogy akarna ő, csak nem megy neki. Tehát ezt bírta mondani L. Simon László leváltása ürügyén:

„Ezek a dolgok, maga a törvény is (a gyermekvédelmi törvény – a szerk.), meg ahogy most így az embereket hergelik, nagyon rossz időket idéznek. Mondhatunk kommunista időket, de mondhatunk nagyon durván náci időket.”

Mi a bajod, pubi? Elmentek otthonról? Kétségtelenül el, de nagyon messzire ám! Az nem meglepő – ismerve a „művész úr” beállítódását -, hogy ha rajta múlna, minden akadályt lebontana az LMBTQ lobbi gyermekeket megrontó igyekezete előtt. Rendben (illetve nincs, csak tudomásul vesszük , hogy nem mindenki lehet normális), de mi köze ennek a kommunizmushoz, nácizmushoz? Ha nem akarjuk, hogy szakállas-szoknyás, kikent-kifent gnómok okítsák aberrációra gyermekeinket, unokáinkat, az kommunista? Vagy náci dolog? Szóval Alföldi szerint ami normális, az nem normális?

Ám ezzel még nincs vége, mert „bölcs” mondatait még megtoldja:

„…várom, mikor szednek össze minket, és mit kell majd viselni.”

Nem, művész úr, erre ne is várjon. Ha a kordonrongálókat sem szedi össze az „elnyomó hatalom”, Önt, aki tényezőnek igencsak kevés, a kutya sem fogja összeszedni. Ami helyes is, itt a vélemény szabad kimondása nem üldözendő – ellentétben a kommunizmus és nácizmus idejével. Az ellenben nem ártana, ha magát szedné össze villámgyorsan, mert amit most produkál, az nem csupán szánalmas, de visszataszító is. Viselni pedig nem kell semmit, úgyhogy jó lenne, ha Ön sem viselné a „mártír” kitűzőt,. az üldözött jelmezét, mert lehet, hogy színház az egész világ, de a rossz ripacsok előadása a való életben gyorsan megbukik.

Javaslatunk: foglalkozzon a jövőben többet a színházzal (már ha annak lehet nevezni azt, amit Ön csinál) és sokkal kevesebbet a gyalázkodással, otromba gyűlölködéssel. Persze tudjuk jól, hogy a botrányos mondatok után a sajtó – mi is – Önnel foglalkozik majd egy ideig, ami egy csepűrágónak főnyeremény, de egy tisztességes embernek szégyen.

Ön vajon melyik táborba sorolható?

Szerző: Ifj. Tóth György

Fotó: MTI/Balogh Zoltán