LMBTQ. A kérdés már csak az, mi köze a devianciát támogató lobbinak mindehhez?

Elszabadult a pokol, ez ma már nem is vitatható. Gyermekeinket, unokáinkat félthetjük, mert minden iskolában akadnak olyan gátlástalan, agresszív gyerekek, akik élvezetüket lelik a gyengébbek, kisebbek kínzásában, megalázásában. A verbális erőszakról nem is szólva. Ifj. Tóth György írása.

Ki a hibás abban, hogy ilyen erőszakossá válnak néhányan?

A titok könnyen megfejthető, miközben megfejthetetlen, ugyanis az a magatartás nem vezethető vissza egyetlen okra. Része van benne – nem is kis része – a médiából áradó erőszakos tartalomnak, a videójátékoknak, a közösségi médiának, és persze a nevelésre alkalmatlan szülőknek is.

Egyetlen dolog biztos: nem nézhetjük tétlenül, míg eljutunk (néhányszor ez sajnos már meg is történt) az amerikai iskolai mészárlásokig, nem maradhat következmények nélkül a „de jó hecc volt” videók közzétételé, amelyekben egy-egy iskolatárs megalázását, olykor brutális megtámadását láthatjuk.

De mit tehetnénk ellene?

Először is: vissza kell állítanunk a pedagógusok tiszteletét. Tudom, hogy a „bezzeg az én koromban” szöveg irritáló, de mégis, az én koromban még feleselni sem mertünk volna a tanárainkkal. Igaz, egy rossz osztályzat vagy intő után a szülők nem próbálták megverni a tanárt.

Másodszor: meg kell tanítani a szülőket arra, hogy tudjanak nemet mondani bizonyos médiatartalmakra, nem engedni kontroll nélkül a tévézést, és ha nem tetszik a gyereknek, akkor is ellenőrizni a közösségi médiában való megjelenését.

Harmadszor: nem majomszeretettel és mindenáron támogatni a gyereket, mielőtt az adott helyzetet nem tisztázták. Vagyis bármennyire szeretjük is a gyermekünket, nem szabad feltétel nélkül hinni állításaiknak és semmiképpen sem elborult elmével, agresszív módon nekiugrani bárkinek (a tanárnak sem!)

És még sok-sok lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy esélyt se adjunk az iskolai erőszakra.

A kormány megtette, amit egyáltalán tehet, azzal, hogy létrehozta az iskolaőrség intézményét. Ahol ilyen rendfenntartók működnek, ott érezhetően javult a helyzet, visszaesett a gyermekek közti erőszakos cselekmények száma, de ahogy Fülig Jimmy bölcsen megállapította, nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani. Magyarán ők sem képesek minden ilyen esemény megakadályozására.

Az iskolai erőszak nem pártfüggő, nem jobb- vagy baloldali probléma, mert akár ehhez, akár ahhoz az oldalhoz húznak a szülők, gyermekeik egyformán ki vannak téve az ilyen jellegű veszélyeknek, így az sem csoda, ha valamennyi pártot foglalkoztatja a kérdés. Csak az nem mellékes, miképpen. Lássuk.

„A Sokszínű Magyarországért Képviselői Csoport a <LÉPJ FEL – közösen az iskolai bántalmazás ellen> kampányán belül meghallgatást szervezett…”

A Sokszínű Magyarországért Képviselői Csoport nem túl sokszínű, hiszen a DK, az MSZP, a Momentum és a Párbeszéd képviselői alkotják, azaz egy alomból született pártok, azonos ideológiai alapon politizálók alkotják. Baj? A legkevésbé sem, már ha valóban az iskolai erőszak megfékezéséért dolgoznak. Csakhogy a jelzett meghallgatás valahogy nem erre utal.

Meghallgatták például a könyvkiadók és könyvforgalmazók képviseletében a Líra Csoport kreatív igazgatóját és a Háttér Társaság operatív és jogi képviselőjét. (A Líra lelkes forgalmazója a Meseország mindenkié című LMBTQ mesekönyvnek, a Háttér Társaság pedig az egyik legjelentősebb LMBTQ-szervezet.) A kérdés az, mi köze a könyvkereskedőknek vagy a devianciát támogató lobbinak mindehhez?

Talán az, hogy akár egy könyvvel is ütlegelhetik egymást a gyerekek? Vagy az, ha transzneművé tesszük a gyerekeket, talán nem verekszenek?

Nagyon emlékeztet engem ennek a képviselői csoportnak a működése a rossz emlékű Tégy a gyűlölet ellen szervezet tevékenységére, akik sokat tettek a keresztény-konzervatív oldal gyűlölete érdekében. Vagy olyan, mint a DK, amely minden, csak nem demokratikus és nem alkot senkivel koalíciót, legfeljebb önmagával. Akkor mi a nyű ez a képviselői csoport? Olyan alakulat, amely bármilyen témát képes begyömöszölni az iskolai erőszak megelőzésének titulált bűvészládájukba? Másként mit keres a meghallgatáson egy könyvterjesztő?

Ezzel az erővel meghallgathatták volna a vadászokat, mert a véleményük valószínűleg célba talál. Vagy a szakácsokat, hátha kifőznek valami jót. De nem az iskolai erőszak ellen, hanem az LMBTQ-mozgalom érdekében.

Lehet, hogy minden út Rómába vezet, de nem biztos. Ami viszont igen, hogy a balliberálisok minden akciója az LMBTQ-lobbi szolgálatába szegődik. Ám tegyék! – de tegyék azt nyíltan, egyenesen. Ne pedig egy minden lelkiismeretes polgár által támogatott igyekezet mögé bújva. Az ugyanis nem más, mint pitiáner hazugság.

Igaz, nekik ez nem gond. Tudnak ők lelkifurdalás nélkül hazudni reggel, éjjel, sőt este is.

Kiemelt kép: Shutterstock