Ígéretemhez híven folytatom az autoimmun betegségekről szóló ismeretterjesztő közleményt. Az előző részben áttekintettem az autoimmun kórképek felosztását, okait, gyakoriságát s megpróbáltam eloszlatni azt a tévhitet, miszerint nem lehetne ezeket a kórképeket megfelelően kezelni. A mostani részben a tünetekre koncentrálva azt szeretném bemutatni, hogy milyen panaszok és diagnosztikus jelek esetén gondoljunk autoimmun kórképre, miért gyakoribb hölgyek esetében, hová forduljunk ilyen betegség gyanújakor, s milyen kezelésre van lehetőség.
Tudományosan bizonyított tény, hogy a nők és a férfiak immunrendszere nem egyforma, a női szervezetnek alapvetően jobb a védekező képessége. Ennek nyilvánvalóan evolúciós szerepe van, s ezzel magyarázhatjuk azt a tényt is, hogy a hölgyek magasabb kort élnek meg, mint a férfiak. Van azonban ennek egy kellemetlen következménye is. Ami különösen jól működik, az sajnos túlműködésre is hajlamosabb. Ennek köszönhető, hogy
az autoimmun betegségek nők esetében lényegesen gyakoribbak, egyes betegségeknél (mint az SLE vagy a Sjögren szindróma) akár tízszeres (!) is lehet ez az arány.
Mely szerveket érint, s milyen tünetekkel járnak az autoimmun kórképek?
Bár lényegében nincs olyan szervünk, amelyiknek ne lenne autoimmun eredetű betegsége, leginkább a bőr, az ízületek, a gyomor-bélrendszer, a vese, a tüdő érintettek.
Az sem mellékes, hogy ezen kórképek tünetei szerteágazóak, diagnózisuk nehéz, több szervet érinthetnek, lefolyásuk nem szokványos.
Nem véletlen, hogy a méltán népszerű kórházsorozat briliáns főorvosa is gyakran egy autoimmun kórképpel jelzi a nehéz esetek differenciáldiagnosztikája során felmerülő kételyeket. Így vált a „lupus” (SLE-szisztémás lupus erythematosus) Doktor House „kedvenc” betegségévé.
S bár egy ismeretterjesztő cikkben nyilván nem lehet az összes autoimmun kórkép tünettanát áttekinteni, de néhány iránymutatóval szolgálhatunk, arra vonatkozóan, hogy mikor gondoljunk autoimmun kórképre?
Szokatlan tünetek egyszerre jelentkezésénél;
nem gyógyuló, egyre romló ízületi- és/vagy izompanaszoknál. Bizonyos, furcsa, netán belszervi tünetekkel kísért bőrjelenségek esetén vagy egyéb okból nem magyarázható romló veseműködéssel, lázas állapottal járó kórképek során. Nem gyógyuló tüdő-mellhártya vagy szívburokgyulladás hátterében is állhat autoimmun betegség. Egyik típusa csökkent külső elválasztású mirigyműködéssel jár, így szem- és szájszárazságot okoz. Orvosi körökben tudvalevő az is, hogy az ismeretlen eredetű lázas állapot (FUO) hátterében az esetek mintegy harmadában autoimmun kórkép áll.
Laborvizsgálat során gyorsult süllyedés, magas gyulladásos értékek (az ún. CRP), emelkedett vagy éppen csökkent fehérvérsejt és vérlemezke szám, romló vesefunkció, vérszegénység utal vagy utalhat autoimmun kórképre.
A diagnózis a fentiek miatt nehéz, szakembert kíván. Sajnos nemegyszer hosszabb idő is eltelik, amíg a páciens különböző szakrendelések sorát megjárva a megfelelő szakorvoshoz eljut. Ideális esetben a végcél egy autoimmun centrum lesz, ahol immunológus állítja fel a diagnózist és kezdi meg a kezelést. Ilyen centrumok hazánkban az orvosi egyetemek (Budapest, Debrecen, Pécs, Szeged) mellett megyeszékhelyek kórházaiban is találhatóak.
Míg pár évtizeddel ezelőtt egyes autoimmun kórképek végzetesek voltak, mások súlyos és maradandó egészségkárosodást, elhúzódó krónikus betegeskedést okoztak, az orvostudomány fejlődésének köszönhetően
ma már ezek a betegek tünetmentessé tehetőek vagy akár teljesen meg is gyógyíthatóak.
Mintegy húsz évvel ezelőtt jelent meg a biológiai terápiának nevezett (és egyes daganatok kezelésében is sikerrel alkalmazott) monoklonális antitest terápia, mely sikerrel alkalmazható autoimmun betegségekben is. Tehát nincs ok az elkeseredésre akkor sem, ha autoimmun kórkép merül fel, hiszen hazánkban is rendelkezésre állnak a megfelelő diagnosztikus eszközök és a legmodernebb kezelési eljárások ezen betegségek leküzdésére.
Szerző: Dr. Temesszentandrási György
Fotó: Dmitriy Gutarev / Pixabay
Pár mondatban az autoimmun kórképekről (s persze egy tévhit eloszlatása)
