Adni valamit annak, aki egész életpályája során mindig másoknak adott. Akinek a nézőközönség soha nem a tapsoló tömeget jelentette, hanem előadásával olyan személyes közeget teremtett, amelyben mindenki külön és együtt is azt érezheti, személyesen csak neki énekel, neki mondja a verset, a prózát, neki szól a tánc – méltatta a színésznőt Balog Zoltán köszöntőjében.
A Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriuma a 2023. évi Polgári Magyarországért Díjat a magyar kultúra gyarapodását elősegítő művészi és szellemi tevékenységéért, a zeneművészeti ismeretterjesztés területén végzett kiemelkedő munkásságáért, valamint kimagasló előadói színművészi életpálya elismeréséért Hűvösvölgyi Ildikónak ítélte oda.
Schmittné Makray Katalin és Kavecsánszki Ádám, a Polgári Magyarországért Alapítvány elnöke adta át az elismerést. A díjjal járó pénzjuttatás összege nettó ötmillió forint. Balog Zoltán református püspök a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke köszöntötte a Kossuth-díjas színésznőt.
Hűvösvölgyi Ildikóról beszélni öröm és hálás feladat
– kezdte beszédét Balog Zoltán.
Adni valamit annak, aki egész életpályája során mindig másoknak adott. Akinek a nézőközönség soha nem a tapsoló tömeget jelentette, hanem előadásával olyan személyes közeget teremtett, amelyben mindenki külön és együtt is azt érezheti, személyesen csak neki énekel, neki mondja a verset, a prózát, neki szól a tánc. Nekem legtöbbet Reményik Sándor, a nagy erdélyi költő verseiből készült emlékestjei jelentik. A fájdalom és a remény a megmaradás biztosítéka. Olyan meggyőző erővel és lélekkel jön át Hűvösvölgyi Ildikó tolmácsolásában, hogy hatása alól nem tudja kivonni magát az ember. Egyszerre volt elveszett magyar, kétségekkel küzdő hívő keresztény és büszke ellenálló.
Megtörténik kívül és belül a csendes csoda. Összekapcsolódnak a lelkek, és elhisszük Reményik Sándornak, Hűvösvölgyi Ildikónak és magának a teremtő és szabadító Istennek, hogy érdemes, szükséges imádkozni, dolgozni, megmaradni, gyarapodni és örülni.
Hűvösvölgyi Ildikó a sokoldalú színésznő, pedagógus is: édesanyja hivatását viszi ezzel tovább. A pedagógus is azt adja, amit kapott. Először tehetséget, talentumot, majd a tehetség kibontakoztatásához szükséges erőt és akaratot adják tovább a következő generációnak.
A művészi ambíciókon és tanításon túl van még valami, ami Hűvösvölgyi Ildikót számunkra különösen értékessé teszi.
Ő az, aki a színpadon, a nézőtéri közönségből közösséget teremt. Ott van mindenütt, ahol ki kell állni a polgári, keresztény és nemzeti értékek mellett. Ahol meg kell mutatni magunknak és egymásnak, hogy sokan vagyunk akkor is, ha egy hangos kisebbség elnyomja a hangunkat
– fogalmazott.
Mint mondta, feleségként, családanyaként, polgári nagyasszonyként is olyan kapcsolatokat hoz létre, amelyben az összetartozás mélyebb és magasabb eredetű, mint egy hétköznapi találkozás. Mélyebb, hiszen összetartozásunk lelkünkben születik közös kultúrát és magyarságunkat jelenti. – A keresztény hitet csak azért nem ide sorolom, mert az egyszerre mélyebb és magasabb dimenzió, felülről kapott isteni ajándék. Miközben az, aki a hit eredője egyezerre van felettünk, jár előttünk, és tartja kezében azokat a mélységeket, melyek nélküle nem élnének meg – mondta a püspök.
Hűvösvölgyi Ildikó majd öt évtizedes házasságban Kisfaludy Andrással, két gyönyörű lányukkal megtapasztalta ennek a hitnek a megtartó és gazdagító erejét.
Azt kívánom, hogy legyen még sokáig örömünk Hűvösvölgyi Ildikó hangjában, játékában.
A színésznő a díj átvétele után Reményik Sándor soraival köszönte meg az elismerést, majd elmondta: Semmi mást nem csináltam, mint tettem a dolgomat.
Színésznő lettem, játszottam, énekeltem, táncoltam, verset mondtam, tanítottam, a magam, és remélem, az önök kedvéért is, a mások örömére.
Hogy ezt a munkát a díjra felterjesztették, hogy a tisztelt kuratórium engem választott, a sok remek ember és közösség közül, az maga a csoda. Különleges díj ez, semmi máshoz nem hasonlítható. Színész még soha nem kapta meg. A kollégáim nevében is megköszönöm, nagyon nagy dolog – mondta a színésznő.
Hozzátette ebben az évben történtek vele a csodák: lehet, hogy a kerek hetven évnek köszönhető. Nyáron a szülőfalújában Őrbottyánban díszpolgárrá választották, augusztusban a Turay Ida Színház társulati ülésén a színház örökös tagjává választotta. Szeptemberben átvette a Tolnay Klári-emlékérmet.
A színésznő hangsúlyozta, nemcsak azoknak köszöni, akik itt vannak és vele vannak, hanem azoknak is, akik nem lehetnek már itt: a szüleinek, akik az életében, a pályáján nagyon sokat segítettek. Kár, hogy ők már nem élhették meg lányuk sikerét,
de talán ők is látják odafönn, és az is lehet, hogy lobbiztak értem
– fogalmazott a művésznő.
Hozzátette, férje Kisfaludy András, dokumentumfilm-rendező ötven éve a társa, nélküle nem futhatta volna be ezt a csodálatos pályát. A díjat Hűvösvölgyi–Kisfaludy házaspár díjaként értékeli.
Kiemelt kép: MTI / Bruzák Noémi
