Gyorsan bejárta a sajtót a Rosszija 1 orosz tévécsatornán Vlagyimir Szolovjov élő műsorában elhangzott elképzelés az Osztrák-Magyar Monarchia újjáélesztéséről – írja Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész, az MCC Geopolitikai Műhelyének kutatója a Facebookon.
Nyilván nem véletlenül hangzanak el ilyen gondolatok a nem éppen függetlenségéről híres állami csatornán, azonban még megrögzött szuverenistaként, republikánusként, és anti-rojalistaként is eljátszottam a felvetéssel. Mi lenne ha…?
De kezdjük az elején. A monarchia 1.0-át francia és kisebb mértékben brit érdekek mentén szabdalták szét az I. világháború után. Mert azt ugye senki sem gondolja, hogy a kis nemzetek érdekei voltak a mérvadók. A gyarmattartó birodalmakra olyan jellemző módon szándékosan igazságtalanul meghúzott határok garantálták, hogy a monarchia utódállamai folyamatosan fenyegetve érzik magukat a másik által, így az antant hatalmak bármikor döntőbíróként avatkozhatnak be a régióban. Furcsa fintora lenne a történelemnek, ha egy másik nagyhatalom a saját érdekei szerint rendezné át a dolgokat, és forgatná vissza az idő kerekét.
Ugyanis afelől ne legyen kétségünk – és ezt már több helyen elmondtam – hogy Vlagyimir Putyin mindent megtesz, ami a hatalmában áll, hogy azt a Nyugatot, amelyik olyan látványosan kitaszította országát megleckéztesse, sőt megalázza. Nyilván úgy, hogy eközben Oroszország jól, sőt nagyon jól jár.
Mielőtt rátérünk arra, hogy a nyugati imperialisták ellen harcoló orosz imperialisták álma milyen előnyökkel járna számukra, vegyük sorba milyen feltételeknek kellene teljesülnie ahhoz, hogy a fenti, jelenleg kissé furcsának tűnő elképzelés megvalósulhasson.
Az elsőt maga az ötlet bemutatója, a sokak által a Kreml szócsövének tartott műsorvezető vetette fel. „Mi, mint egy katonai-tudományos társadalom, a győzelmünk után meg fogjuk vizsgálni a jövő Európáját.” Először tehát győznie kellene Oroszországnak a jelenlegi „különleges katonai műveletben”. Bár semmi sincs kőbe vésve ez jelenleg nem tűnik sem lehetetlennek, sem túl távolinak.
A hírről beszámoló Newsweek szerint a korábban orosz kézen lévő NATO és/vagy amerikai területek visszahódításáról rendszeresen beszélő tévés személyiség valószínűleg egy másik feltételt is adottságnak vesz. Egyértelműen olyan helyzetre céloz ilyen irányú követeléseivel, amelyben az USA valamiért képtelenné válik a nukleáris elrettentésre vagy egy hagyományos katonai válaszra. Elméletileg ez az eshetőség kizárható lenne. Érdekes módon azonban 1945 utáni történelme során először a japán biztonsági stratégia számol azzal az eshetőséggel, hogy a szigetországnak amerikai segítség nélkül kell megvédenie szuverenitását, és érdekeit. Ez utóbbi forgatókönyv a Black Lives Matter, a 2020-as választás anomáliái, a Capitolium ostroma, és a main stream média folyamatos hazugságainak tükrében 2023 végére egyáltalán nem tűnik teljesen elképzelhetetlennek. Másra azonban nem is igen lenne szüksége Kelet-Közép Európa átrendezésére Oroszországnak. Brüsszel nemhogy a régiónk, hanem még saját maga megvédésére is képtelen katonailag.
Nyugat-Európa nagy területű és lakosságú országai még jelen megroggyant állapotukban is túl nagy falatot jelentenek a medvének. Ezért szüksége van egy felvonulási területre egy „semleges” államra maga és a nyugat között.
Érdekes lenne, ha egy fordított – „Lengyelországtól a Balkánig terjedő” – cordon sanitaire valósulna meg, a nyugati elképzelés orosz változata. Lásd még Varsói Szerződés, erre utal Szolovjov egy elejtett félmondata „még saját csapatainkat is odaküldenénk, nehogy valaki megtámadja őket.” Ez lenne az első orosz előny.
Ha hozzávesszük a földrajzot feltárul mi lenne a második. Lényegében Franciaországtól a Kárpátokig, úgy ezernéhányszáz kilométer hosszúságban létrejönne egy semleges övezet a NATO északi és déli része között. Ennek a katonai előnyeit azt hiszem nem kell bemutatni.
Harmadikként pedig a Szovjetunió felbomlása óta folyamatos sértettségben élő orosz néplélek „sebeire” nyújtott gyógyírt, a hódító, jelentős világpolitikai tényezővé váló ország képét lehet felsorolni.
Mondjuk, aki 2022 előtt járt Hévízen, és különösen a fürdőben, vagy bármikor az elmúlt 20 évben török all-inclusive szállodában az pontosan el tudja képzelni milyen következményekkel fog ez járni.
Felmerül a kérdés mit nyernénk mi? Nyilván a határon túli magyarok szomorú helyzete, melynek javításáért sem az EU, sem a NATO nem tett az égvilágon semmit, jelentős pozitív változáson menne át, amikor egy államközösségen belül vagy másképp eltűnnének a trianoni határok. Azt sem lehet elfelejteni, hogy az 1699 (nem 1687 Szolovjov úr!), de inkább 1867 és 1918 között fennállt Monarchiához hasonlóan létrejönne egy egységes gazdaság. Egy mini-EU, amelynek szabályaiba az Osztrák-Magyar Monarchiáéhoz hasonlóan beleszólhatnánk, csak éppen Brüsszel torzító ideológiai hatásai nélkül működne. Létrejönne egy olyan felvevő piac, ahol a kitűnő minőségű magyar élelmiszerek és az újraiparosított magyar gazdaság páratlan helyzetből indulna.
Persze vannak kérdések is, sőt igazán csak azok vannak.
Pontosan milyen határok mellett és milyen államformában? Lenne még egy monarchia? Ki lenne az uralkodó? A magyar érdekeket lásd fent, de a többi résztvevőnek mi lenne az érdeke a csatlakozásban?
Szolovjov a Földközi tengert említette, de szerintem az Adriára gondolt. Szlovénia és Horvátország egyrészt az életben nem csatlakozna egy olyan államhoz, amelyben ott vannak a szerbek is. Másrészt olyan mélyen és olyan arányban integrálódtak a nyugathoz, még LMBTQ/gender felfogásban is, hogy nehezen látom a reintegrációjuk esélyét. Mondjuk egy szó szerint „szivárványos” forradalomtól nem igazán tartok. Mi lenne Ausztria több százezernyi migránsával? És a listát még sokáig lehetne folytatni.
Maradjunk annyiban, hogy ez egy érdekes gondolatkísérlet, de sokkal több problémát vet fel, mint amennyit megoldana egy ilyen felülről, parancsra összetákolt államalakulat. Különben is hol marad a kurucos virtus?! „Eb ura fakó József császár nem királyunk!”
Egy dolog azonban biztos, már egyértelműen megjelent az orosz szándék, hogy a térségünkben teljesen átrajzolják a katonai-politikai-gazdasági erőviszonyokat. Azaz a határokat. Már régóta mondom, hogy Putyin elnök feltett szándéka így vagy úgy, de visszavágni a Nyugatnak. Egy dologra nagyon érdemes figyelni. A hírhedten megbízhatatlan (6 árulás 60 év alatt) románok mikor kezdenek az átállásról tárgyalni.
Kiemelt kép: Facebook/Dr. Somkuti Bálint