Örökségül – Üzenet utódaimnak nemzetről, hazáról címmel forgatott filmet Pozsgai Zsolt Balázs Béla-díjas drámaíró, színházi és filmrendező, forgatókönyvíró érdemes művész.
„Elolvastam Mészáros László Nemzetszolga könyvét, és én mondtam neki, hogy ez olyan szöveg, amelyből film készülhet, olyan, amilyet már régen szerettem volna” – mondta az alkotás kapcsán Pozsgai Zsolt, kiemelve: szerette volna, hogy filmjében váltakozzanak a műfajok, a vers, zene, kortárs tánc, balett, néptánc és még sok minden más.
„Ennek szellemében válogattam az írói szöveghez verseket Adytól Wass Albertig. És sikerült felmutatni pár gyönyörűséget, amely a Kárpát-medencében még fellelhető. Képben, emberben. És mivel ez egy nagyapa szellemi öröksége az unokáinak, a személyes vonalat is meghagytam. Ez a szellemi örökség a magyarság, a magyar nyelv, a család szeretete és elsődlegessége, a hit – mindaz amit érdemes az unokáknak, majd az ő gyermekeiknek elfogadniuk. Ráadásul korlenyomat is, hiszen a könyvvel ellentétben megőrzi képileg az értékeket. Mielőtt eltűnnének, vagy átalakulnak” – tette hozzá.
Ékes példája ennek, hogy amikor a film terve született, még kiállt az erdélyi vízzel elsüllyesztett magyar faluból a templom tornya. Mire odaértek, hogy leforgassák, ledőlt. Ez intő példa lehet, hogy dokumentálni kell az értékeket, mert nem tudjuk, milyen világ jön, mesélte el Pozsgai.
Mind az operatőr, Kuri Ákos, mind a zeneszerzők kettőse: Király Dávid és Suhaj Miklós már az egyik következő nemzedék tagja, így jogos a kérdés: mi következik abból, hogy ők, és a színészek, a táncosok egy húron pendültek az íróval, a filmrendezővel?
„Kuri Ákos Kolozsvárott végzett operatőr, a Pápai Filmfesztiválon dolgozunk együtt minden évben, és most világos volt, hogy őt kérem meg. Fiatal, érti az új technikákat, és a film egyik fő helyszínét, Erdélyt is jól ismeri. Az a fajta munkatársa a rendezőnek, aki tovább gondolja azt, amit a rendező szeretne. Nem mást talál ki, hanem együtt gondolkodik velem. A zeneszerzők is pápaiak, ők is már tudják, hogyan kell filmhez zenét szerezni, mi ennek a módja. És hangulatában, gondolatiságában értékes és szép zene született. A színészek pedig régi barátaim, Lux Ádám, Kakasy Dóra, Kautzky Armand mind együtt mentünk évtizedeken át az álmaink felé. Ismerem őket, ismernek engem, így minden a helyére kerülhet” – sorolta a stábot és annak erősségeit Pozsgai.
Ezt a témát filmre vinni az 1990-es évek elején egzisztenciális öngyilkosság lett volna. Arra a kérdésre, hogy most mekkora bátorság kellett hozzá, a rendező azt válaszolta, természetes volt az igény, nem kellett hozzá bátorság.
„A bemutatón is úgy tűnt, hogy a nézők örömmel vették, mert teljességgel más volt, mint a megszokott imázsfilmek. A gyönyörű tájképek mellett például a német kitelepítések borzalmait kortárs táncosok táncolták el a nagymarosi német tájházban. Nem volt senki, aki belebeszéljen a filmbe, így jó és érdemes alkotni” – mondta Pozsgai Zsolt.
Borítókép: Pozsgai Zsolt és Mészáros László a film bemutatóján
Forrás: Facebook/Pozsgai Zsolt
