Ukrajna a pénteken elfogadott kisebbségvédelmi salátatörvénnyel tényleg rengeteget lépett előre mindazon ügyekben, amelyek kapcsán nyolc éven át verjük az asztalt. Ezért jó, ha még pár hónapig érzi nyakán jeges leheletünket.
Mindig csodálatos napok azok, amelyeken magából kikelve ütlegeli a klaviatúrát az ukrán Jevropejszka Pravda Daniel Freund-díjas szerkesztője, Szerhij Szidorenko. Ennek a tanult kollégának köszönhetjük minden idők legabszurdabb Karácsony Gergely-interjúját tavaly novemberből, melyben a többszörösen vesztes miniszterelnök-jelöltet sikerült úgy felvezetnie, hogy „Ismerjék meg Karácsony Gergelyt, az Orbánnál erősebb politikust!”, hozzátéve, hogy „ez nem Orbán, hanem az igazi Magyarország”. (Hogy emellett tendenciózus félrefordításokkal is torzította Karácsony szavait, azt már ide sem citálom.)
Szidorenko volt az a tökfilkó is, aki idén májusban Rácz Andrással próbálta kimondatni, hogy 2022 februárjában azért volt az ukrán határon a magyar hadsereg, hogy visszacsatolja Kárpátalját. Rácz – becsületére legyen mondva – visszautasította a képtelen feltételezést, és világossá tette, hogy az Ukrajnával határos összes NATO-ország egyszerre vitte a csapatait a határra a fokozódó háborús veszély miatt.
Azt hiszem, így már értik, miért örülök nagyon, amikor Bartus László ukrán féltestvére nem örül.
Ő a két lábon járó ukrán agybaj, az ukrán agybaj pedig az a varázsgomba, amelytől Karácsony Gergely erős vezetőnek látszik, Rácz András pedig képes lesz Orbán Viktor védelmére kelni.
Nos, az ukrán kisebbségi törvény módosítása kapcsán Magyarország megbízható ellensége, Szerhij Szidorenko nagyon nem örül. Fújtat-kapálózik.
Vonatkozó cikkében azt írja: a törvény tökéletesen elfogadhatatlan, mert „Ukrajna számára fontos vörös vonalakat lép át”, leginkább azért, mert a kisebbségek lakta területeken immáron nem kell majd lefordítani ukránra a reklámokat, ami „kategorikusan elfogadhatatlan”, egyem a szívét.
Ebből látszik, hogy Ukrajna a pénteken elfogadott kisebbségvédelmi salátatörvénnyel tényleg rengeteget lépett előre mindazon ügyekben, amelyek kapcsán nyolc éven át verjük az asztalt.
Tényleg nem volt az euroatlanti integrációval való zsaroláson kívül semmilyen más módja annak, hogy ezt elérjük.
Ukrajna szűk egy évtizeden át hallássérült kapibarának tettette magát, mikor az ide vonatkozó ügyeket felvetettük. Most meg megcsináltak mindent. Végre már.
A törvény most úgy néz ki, ahogyan a Krím 2014-es annexiója után – legalábbis magyar szempontból – kellett volna neki: úgy csap oda az oroszoknak, hogy az az összes többi kisebbségen nem csattan.
Ukrajna sokmilliós orosz vagy orosz ajkú kisebbségével szemben a törvény még mindig brutálisan igazságtalan, s ez Ukrajnának magának sem érdeke – de itt van az a pont, ahol a magyar és az orosz érdek elválik. Hogy a maga kisebbsége számára mit ért el, azzal Vlagyimir Putyinnak kell elszámolnia.
Tökéletesen értelmes, mondhatni: gáláns dolgokkal van teli az ukrán salátatörvény.
Külön státuszt biztosít a legalább 15 százalékban etnikai kisebbségek által lakott településeknek, melyeken a továbbiakban már lehet tisztán nemzetiségi nyelven, ukrán fordítás nélkül kampányolni, reklámozni, médiát sugározni. A kárpátaljai magyar kulturális életet megkeserítő, utálatos szabály, mely szerint a magyar előadók magyar közönségnek csak ukrán tolmácsolással beszélhettek magyarul, megmarad ugyan, de észszerű keretek közé szorul: most már csak akkor kell ukránra tolmácsolni, ha azt a résztvevők 20 százaléka, de legalább húsz fő három napra előre kéri. (Eddig a résztvevők teljes számától függetlenül tíz ember kérésére is kötelező volt.) S ami a legfontosabb:
visszatáncoltak az oktatási törvény szellemi népirtással felérő passzusaiból,
elfogadták, hogy az államnyelv mellett az Európai Unió hivatalos nyelvein beszélő kisebbségek nyelve is lehet oktatási nyelv. Azt a szabályozást, mely szerint a nemzetiségi iskolákban ötödikben az órák ötödét, kilencedikben 40 százalékát, attól felfelé pedig 60 százalékát ukránul kell leadni, visszavonják, helyébe egy tökéletesen logikus szabály lép: ukránul kell tanítani az ukrán nyelvet, az ukrán irodalmat, az ukrán történelmet, meg középiskolában egy „Ukrajna védelme” nevű, bizonyára rendkívül izgalmas tantárgyat.
Bravó, Ukrajna, szép próbálkozás! Igazán semmibe nem került volna az ezzel kapcsolatos vitákat megelőzni azzal, hogy eleve így nyújtják be a vonatkozó törvényeket 2014 után – de jobb későn, mint soha.
Alapvetően megcsinálták a házit. Szidorenko bánatos – én meg bontok egy kirgiz szőlővodkát.
Egy apró keserű mellékíz zavar csak: hogy a kárpátaljai magyar kisebbség sanyargatásának a jog csupán az egyik fegyvere volt.
Ott van a turulbontás, ott van a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola igazgatójának leváltása olyasvalakire, aki az iskola minél hamarabbi elukránosítását tűzte ki célul, ott van a kárpátaljai magyar vezetők apraja-nagyjának sorozatos titkosszolgálati vegzálása.
Ezért jó, ha Ukrajna a nyakán még pár hónapig érzi jeges leheletünket. A törvény kiváló kezdet. Ha a magyarok sanyargatását is képesek abbahagyni, eljön végre az idő, a kárpátaljai magyarság szűk egy évtizede várt karácsonyi ajándéka: megbékélhetünk.
Borítókép: A munkácsi vár – még a turullal az oromzatán
Forrás: kiszo.net
