„A hit egy olyan erőforrás, amely teljesen más dimenzióba helyezi a gyógyítást” – vallja Tamásné Bese Nóra, a Bethesda Gyermekkórház társadalmi kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója. A Veletek vagyok podcast vendége szerint azoknak a családoknak van erőforrása, akik hisznek, és ugyanez igaz a beteg gyerekeket gyógyító orvosokra is.
„Annak a kultúráját szeretném építeni a hivatásommal, hogy együtt tudunk olyan értékeket teremteni, mind a gyógyításban, mind a hitben, mind a közösségben, amelyek messze túlmutatnak a hétköznapi életen, munkán. Át kell törni az individuális burkok falait” – fogalmazott.
Bese Nórának nem volt ideális a gyerekkora, de már fiatalként megtért, épp egy rendkívül nehéz krízis időszakában – innen jön a közösség iránti vágy és az elhívástudat. „Olyan helyzetben kaptam válaszként a hitet, amikor minden megkérdőjeleződött bennem és nem találtam az élet értelmét. Innentől
a hit számomra egy állandóan inspiráló és erőt adó valóság volt”
– mondta.
Miben ad változást egy megtérés?
Bese Nórának a személyiségére is kihatott.
„Alapvetően befelé forduló, magányos, szomorkás kamasz voltam. A megtérésben új távlatok nyíltak, hogy lehet másokért élni, és kiálltam akár 200 ember elé beszélni, ha kellett, mert tudtam, hogy erőt kapok hozzá. Onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy merre van az előre.”
Bár nem kapott jó családi mintákat, igyekezett édesanyaként a legjobbat kihozni magából.
„Ha valaki kívülről néz, azt gondolhatná, hogy a karrier milyen fontos az életemben, de valójában én ezt mind szolgálatként élem meg, a családom pedig prioritást élvez” – hangsúlyozta.
Fiatalon, 21 évesen házasodott, ami szerinte hit nélkül ingoványos talaj lett volna. „Huszonegy évesen kimondani, hogy holtomiglan, holtodiglan – hit nélkül biztosan nem mertünk volna így dönteni. De sokan támogattak ezen az úton, és örülök, hogy így alakult az életünk.” Huszonkét évesen már édesanya lett, mellette tanult az egyetemen és vezette a háztartást.
„Azt éltem meg, hogy a döntéseimhez kapok felülről erőt és bölcsességet. Sokat érlelődtem ebben az időszakban, a férjemmel pedig eggyé alakultunk” – mesélte.
Azóta négy diplomája van: francia, portugál, kommunikáció és teológia, és jelenleg is épp egy mesterszakos képzést végez. „A szolgálat hozta, hogy legyek abban igényes, amit csinálok. A teológiát például azért végeztem el, mert hittancsoportokat vezettem.” A vezetés azonban más területeken is meghatározó Bese Nóra életében – erre azonban mindig szolgálatként tekintett.
„Nekem mindig evidens volt, hogy a vezetés soha nem a hatalomról szól, vagy arról, hogy más embereken átvigyem a saját akaratomat, hanem egy cél, egy szolgálat érdekében történik.”
A Bethesda Gyermekkórházhoz úgy került közel, hogy ott mentették meg a negyedik gyermeke életét. Ez szülőként egy olyan kiszolgáltatott állapot, amikor az információ, a kommunikáció, a hitbeli megerősítés nagyon sokat számít.
„Én ezt először a szülői oldalról életem meg, aztán amikor a legkisebb gyerekem is óvodás lett, hívtak oda és elfogadtam az állást. Velkey György személyében olyan vezetőt ismertem meg, aki tudja, merrefelé kell vinni szolgálva ezt a közösséget, és tőle kaptam meg azt a bizalmat is, hogy építsek fel egy olyan kommunikációs kultúrát is, amilyen eddig ott nem volt.”
A Bethesda Gyermekkórházat a református egyház tartja fenn – de vajon miben nyilvánul meg ez a keresztény fenntartás? „A közösségi hozzáállásban, lelkiségben mérhető le ez, ami elsősorban emberközpontúságot jelent, tiszteletet egymás iránt – ennek persze alapvetőnek kellene lennie, de sajnos az egészségügyben nem mindenhol valósul meg.” A kórházban úgynevezett közösségi gyógyítás valósul meg, ami azt jelenti, hogy nemcsak az orvos gyógyít, hanem minden beteg gyereket egy team vesz körül, ebbe beletartozhat például a belgyógyász, a pszichológus, a gyógytornász is. Másrészt
az egész családot körbeveszik, hiszen ha egy gyerek beteg lesz, az a teljes családot érinti.
„Ha valaki szeretné, hogy imádkozzanak a gyerekéért, ha szeretne egy lelkésztől válaszokat kapni a kérdéseire, vagy istentiszteleten akar részt venni, arra is van lehetőség” – mondta a kommunikációs igazgató, aki szerint egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben többen fogékonyak a hitre. Sokszor viszont egyszerűen tényleg csak a személyes jelenlét az, ami a legtöbbet adhatja az embereknek. A kórházban van sok hívő és nem hívő dolgozó is, de mindenki nyitott az említett közösségi szemléletre.
Óriási erőt ad mind az orvosoknak, mind a szülőknek, mind a beteg gyerekeknek a hit.
„Hatalmas jelentősége van, ha hitből táplálkozva tudjuk megélni a csodás gyógyulásoktól kezdve a tragédiákat, a küzdelmeket, mint amikor egy súlyos baleset miatt kilátástalannak látja a jövőt a család, vagy együtt kell élnie a gyermeknek egy krónikus betegséggel”
– fogalmazott Bese Nóra.
Feldolgozni azt, hogy a gyerekek szenvednek, fájdalmaik vannak, egyáltalán nem könnyű. „Ez egyfelől állandóan szembesít a saját létértelmezésünkkel, másfelől pedig látni a gyerekekben azt az erőt, ami a gyógyulás felé hajtja őket, egészen megdöbbentő. Mindenképp felkelti bennem a hálát, hogy mennyi mindenem van, amit természetesnek veszek, de valójában nagyon sok családnak nem adatik meg – hogy mondjuk járjon a gyermeke, vagy megérje a felnőttkort. Nagyon sok bölcsességet lehet tanulni például a fogyatékos gyermeket nevelő szülőktől, az én világképemet is formálja, hogy mellettük lehetek.
Megélem azt, hogy minden ajándék és minden Isten szeretetéből indul ki”
– fejtette ki.
Persze felvetődik, hogyan lehet megélni mindezt egy gyermek-intenzívosztályon. Nem jön ilyenkor a sokszor feltett kérdés, hogy miért engedi meg Isten?
„Amikor az ember a legmélyebb pontra kerül, vagy a leglehetetlenebb tragédiába, akkor valahogy sokkal jobban felviláglik az ellenkező pólus. Én magam is a szenvedéseim közepette láttam meg, hogy van, amikor az emberi módszerek nem segítenek, csak a végtelen, szerető Isten a megoldás”
– hangsúlyozta. Hozzátette, teljesen normális, ha először a szülőben a tagadás, a gyász munkálkodik, hogy miért az én gyerekem lett beteg, de aztán elindulhat a megértés útján – sok ilyen történetet kísér végig ő maga is.
A Bethesda Gyermekkórházban valójában nemcsak a gyerekeket, hanem a szülők lelkét is gyógyítják. „Egy gyerek számára az, hogy milyen állapotban van az ő szülője, mennyire zuhan össze vagy látja a kiutat egy helyzetből, iszonyatosan fontos. Már csak azért is, mert a szülő van folyamatosan a gyerek mellett” – hívta fel a figyelmet a kommunikációs igazgató. A szenvedésről a hivatása és a saját tapasztalatai miatt már másképp gondolkodik Bese Nóra, mint korábban.
„Amit megtanultunk a teológián a szenvedésről, az itt hús-vér valóság.
De azt is figyelembe kell venni, hogy számos gyereket gyógyítunk, akik még egy-két évtizeddel ezelőtt 1-2 éves korukban meghaltak volna. Azt látom, hogy az orvostudomány fejlődésével segítjük a méltó életet, de nem a mi dolgunk dönteni olyan kérdésekben, amelyek az élet kezdetét és végét jelentik.”
A szolgálatból hamar függőség lehet, és ezzel szembe kell nézni. „Mivel sem kiégni nem szeretnék, sem azt, hogy a gyerekeim alig lássanak, ez állandó szembenézést igényel önmagammal. Nekem kihívást jelent, hogy este 8 után repülő üzemmódba tegyem a telefonom, de muszáj megtennem. A sport – esetemben a terepfutás – és az ima pedig mindig segít erőt meríteni” – mesélte Tamásné Bese Nóra.
Kiemelt kép: bethesda.hu
