A polgári tűrőképesség terén Magyarország lakossága valószínűleg világbajnoki címre pályázhat. A trianoni és párizsi béketárgyalások után bölcsességünk tára egyre bővül.

Az 1989-90-es rendszerváltási kísérletünk megkezdődött, de úgy tűnik, maradt még egy-két gócpont, amelynek leküzdése higgadtságot követel. Polgárságunk nagy többsége a zsidó-keresztény kultúra parancsait követve tűrt a mai napig.

Úgy érezzük, hogy kormányunk időnként radikálisabb intézkedéseket is hozhatna, de vigasztalódjunk, hogy ami késik, nem múlik.

Csodálatos dolog, hogy immáron közel 14 éve a választópolgárok által bizalmat kapott kormány szimbiózisban él követőivel, és ez az érzés erősödik. Ennek tagadhatatlan bizonyítéka, hogy az EU-ban mi, magyarok, természetesnek vesszük, hogy a népfelség szolgálata választott kormányunk szent kötelessége. Állításomat pecséttel látja el a népszavazás és a nemzeti konzultációk bevezetett rendszere.

Az EU számos országában nem így van. Ezeken a helyeken sorvad a demokrácia, és azt láthatjuk nagy forradalmár költőnkre gondolva, hogy felül az autokrata vezető (a gálya) és alul az éltető víz (a tenger árja), a nép.

Tudjuk, hogy a népbutítás divattá vált. Lásd a politikai globalizációra törekvést, vagy éppen a nemzetek ellen irányuló illegális migráció erősítését és a haszonszerzés „lovagjait”. Az sem hallgatható el, hogy a családjaink életébe beavatkozó LMBTQ-mozgalmakat bátorítók a fiatalok jövőjébe helyezik el tányéraknáikat.

Jogos a kérdés, tűrnünk vagy tennünk kell?

A megválaszolásra eljött az idő. A magyar szellemi honvédelem már élére állt e nemes és patrióta munkának.

Ugyanakkor még mindig hallgatjuk néhány, árnyékból tetszelgő ellenzéki politikus handabandázását, ami számunkra hátborzongató.

Miért? Mert nehéz megemészteni a hazát tönkretevő Gyurcsány-Apró klán napjainkat gyalázatos módon, hazugságokkal teli, hazát kiárusító Unióban tetszelgését.

Az emészthetetlent ki kell hányni.

Ez a természetes életreakció az eddig bevált legjobb módszer. Ki ellenünk, az nem lehet velünk. A hataloméhség tápláltatása külföldi dollárokkal és a DK-hoz kapcsolódó szerencsétlen tévelygő kispártok viselkedése előtt nem lehet szemet hunyni.

Régi magyar közmondás „a fejétől bűzlik a hal”. A Gyurcsány-éra elégtelenre vizsgázott, 2002-2010-ig ásták és ásták nemzetünk sírját. Lett volna alkalmuk a feledés árnyékába húzódni. Nem tették, parazita életmódjukat nem tudják feladni. Most éppen kormánybuktatásra fenik a fogukat.

A bohócmesterség kitüntetettjének miniszterelnökünket szidalmazó szavai nyomán egyre többen érezhetjük, hogy betelt a pohár.

A helyzet, hogy Gy.F. a talpáig sem ér ma már a világban ismert, Magyarországért, tágabb értelemben nemzetünkért küzdő bátor államférfinak.

Feltételezhetjük, hogy Gyurcsányéknál nincs tükör. Ha lenne, keretezve lenne a hazugság, a hamisítás, a gyávaság, a 2006-os viperázás nem felejthető tetteivel. Ide sorolhatjuk még a 2004-ben a kettős állampolgárság megtagadása révén elárult magyarságot, sőt, az Európai Unió átverését, a „kreatív” módon készített hamis magyar gazdasági mérleget. A Gyurcsány-féle, nemzetünknek főzött menüt éltük, ettük és elviseltük.

A bohóckodás új állomása Budapest kirablása, amely a 2010-es kormányzás végének indigós másolata.

A DK-s pártelnök az általa fogvatartott főpolgármesterrel bábozik. Számára politikailag jövedelmező módon kifizetőhellyé változtatta az önkormányzatot. A szakmaiság félredobásával talpnyalói szivattyúzzák a főváros büdzséjét. Az adófizetők pénzéből finanszírozza a hazudozó és időnként némaságra ítélt szolgálóit.

2009 Virágvasárnapján, a Békemenetek ősbemutatóján 250 ezer ember előtt a Hősök terén Makovecz Imre így kiáltott: „Elég volt!”

Elég volt – így gondolják Magyarország szellemi honvédői többszázezren, együtt nemzetünk hazájához hű polgáraival.

2024-ben a vidékiek sokasága, Budapest lakossága és a határon kívüli nemzettársaink közös erővel üzenik majd: Elvtársak! A viszont nem látásra! Elfelejtettétek, hogy fővárosunk a nemzeté! Bitorolni nem lehet.
Emlékeztetünk egy gyurcsányi idézetre: „el lehet menni Magyarországról”.

A CÖF-CÖKA szerint azonban vissza lehet jönni nemzetünk minden testvérének nyitva hazánk szerető kapuja.

Csizmadia László
a CÖF-CÖKA kuratóriumának elnöke