Kijevben egyesek tényleg elhitték, hogy Magyarország biztonsági fenyegetést jelent.
Magyar Levente a magyar kormány tagjai közül az, aki talán a legtöbbször járt Ukrajnában a háború kirobbanása óta, sőt Kijevbe is ellátogatott. Nem könnyű feladat ez a meglehetősen feszült viszony közepette. A külügyminiszter-helyettest arról kérdezte a Magyar Nemzet, hogyan fogadták keleti szomszédunknál, milyen a magyar–ukrán viszony, és lát-e esélyt a rendezésre.
„Valóban jó párszor megfordultam Ukrajnában a háború kirobbanása óta, bár Kijevnél tovább nem merészkedtem.
Összességében az ukrán–magyar kapcsolatok felemásak: a politikai viták mellett vannak, akik továbbra is nyitottságot mutatnak és keresik a párbeszédet. Pedig történelmileg sokáig nem volt komolyabb nézeteltérés a két ország között, sőt az elsők között ismertük el függetlenségüket, amit máig számon tartanak” – mondta el Magyar Levente, aki szerint 2014-ig minden rendben volt, amennyire két gazdag történelmű, szomszédos közép-európai ország között ez elmondható.
„Ennek legfőbb oka, hogy a mindenkori ukrán kormány nagyvonalúan és korrekt módon bánt a kisebbségekkel. Ha pénzük nem is volt arra, hogy érdemben fejlesszék a kárpátaljai régiót, az ott élő magyarok mégiscsak biztonságban éltek. Ez változott meg 2014 után, mikor az alapvetően oroszok ellen hozott intézkedéseknek a magyarok is áldozatul estek. A jogfosztást viszont sem a kárpátaljai magyarok, sem Magyarország nem tűrte szótlanul” – mondta a külügyminiszter-helyettes, aki szerint
a konfliktus odáig vezetett, hogy Kijevben egyesek már tényleg elhitték, Magyarország egyfajta biztonsági fenyegetést jelent Ukrajnára nézve.
„Ebben a hangulatban nyilván kevés esély volt arra, hogy megértsük egymást. Viszont soha nem adtuk fel azt a meggyőződésünket, hogy a fennálló problémák kezelhetők” – tette hozzá.
A külügyminiszter-helyettes értékelte azt is, hogy van-e esély a közeljövőben arra, hogy Volodimir Zelenszkij találkozzot Orbán Viktorral.
„Hosszú ideje szó van arról, hogy legfelső szinten kellene rendezni a nyitott kérdéseket. A Volodimir Zelenszkij–Orbán Viktor-találkozó előkészítéseként azt a feltételt szabtuk, hogy az asztalon lévő vitás ügyek rendezésének módjáról előbb egyezzünk meg. Eddig még nem jutottunk el, ezért a találkozó most sem lenne időszerű, de dolgozunk rajta. Az ukránok most tettek néhány lépést, hogy orvosolják sérelmeinket” – tette hozzá.
Magyar Levente szerint az ukrán fél részéről a harcias hangnem már korábban, a háború előtt is megvolt, csak a háború hozott benne minőségi romlást.
„Ezt a felfokozott érzelmeknek tudtuk be, hiszen Ukrajna a háború első szakaszában nyilván egyfajta pánikban volt, az sem volt biztos, hogy állva tud-e maradni. Ezért az ukrán vezetők néhol kifejezetten durva kirohanásaira nem érkezett hasonlóan éles magyar reakció. Egyébként a Magyarországgal szembeni magabiztosabb ukrán hozzáállás már 2014 óta megfigyelhető.
Ez annak tudható be, hogy hátuk mögött érzik szinte a teljes nyugati világ támogatását, ez pedig az önbizalmukat is megnövelte” – mutatott rá a külügyminiszter-helyettes, aki szerint sokan azt gondolhatták, hogy Magyarország előbb-utóbb úgyis egyedül marad Ukrajna kérdésében és nem lesz diplomáciai következménye, ha ütnek-vágnak minket. A kétoldalú kapcsolatokat viszont soha nem az határozta meg, egyesek mit kiabálnak át a határ túloldaláról.
Magyar Levente szerint a kisebbségi kérdést félretesszük, akkor szinte minden ukrán szereplővel kiváló az együttműködés. „Különösen igaz ez a kárpátaljai vezetésre, amely megértette, hogy ha nem a vitás kérdéseket helyezzük a kommunikáció középpontjába, akkor sikeresek tudunk lenni. Ezt a közös munkát még a legrosszabb időszakok sem kezdték ki, a kárpátaljaiakkal való együttműködést el tudtuk szigetelni a fővárosok közötti konfliktustól. Ennek gyümölcse, hogy hamarosan új határátkelőhelyet nyitunk, vagy hogy Magyarország részese egy Ukrajnát a tengerrel összekötő, alternatív szállítási folyosó kialakításának, melynek egyik végpontja Kárpátalján, a másik pedig Olaszországban van”.
Kijev nemrégiben új kisebbségekkel kapcsolatos törvényt fogadott el, mégsem lehet még pezsgőt bontani, mert a kisebbségi jogok biztosítására Magyarország nem gesztusként tekint, amiért hálásnak kell lennie, hanem minimum elvárásként.
„Soha nem is keltettük annak az illúzióját, hogy a száz százaléknál kevesebbel beérnénk a kisebbségi jogok visszaállítása tekintetében. Mégis, a most elfogadott kijevi törvénycsomag több annál, mint amit az elmúlt években remélni mertem volna. Az aktuális politikai realitásokból kiindulva nem szabad alábecsülni a fejlemények jelentőségét, ha van is még tennivaló. Távolról sem arról van ugyanis szó, hogy ők tökéletesen felmérték volna a kárpátaljai magyarság igényeit, és maradéktalanul orvosolták volna a problémákat. Eközben nyilvánvaló az Ukrajna uniós csatlakozásáról, valamint a következő nagy pénzügyi csomagról szóló csúcs kényszerítette rá őket a döntésre. Tisztában voltak vele, hogy mindkét kérdésben ellenállásra számíthatnak Magyarország részéről, ezért próbáltak valamilyen pozitív lépést tenni” – értékelte Magyar Levente, aki szerint az út mintegy kétharmadát ezzel a lépéssel meg is tették, már csak egyharmadot kell teljesíteni, és akkor a kétoldalú kapcsolatok méregfoga el van távolítva.
A külügyminiszter-helyettes szerint a 2014 előtti mindenkori ukrán vezetésnek egyáltalán nem volt fontos Kárpátalja.
Nemhogy egy kelet-ukrajnai, de még egy átlagos kijevinek sem volt sok fogalma arról, milyen az élet Ukrajna e távoli szegletében. „Megkockáztatom, ez a helyzet nem sokat változott. Viszont ma már olyan hamis képzetek élnek az emberekben, hogy Kárpátalján valamiféle magyar dominancia érvényesül. Pedig ez már akkor sem volt igaz, mikor a magyarság ereje teljében volt. A legutóbbi, 2001-es felmérés szerint 150-160 ezres volt a közösség, ami Kárpátalján is csak jó tízszázalékos arányt jelentett. Érthetetlen, hogy a több mint 45 milliós Ukrajna vezetése miért gondolta úgy, hogy az országosan marginális horderejű »magyarkérdés« rendezetlenül hagyása megér nekik egy hosszú politikai vitát Magyarországgal” – tette hozzá, kiemelve: ha nem azt feltételezi, hogy eleve a konfliktusban voltak érdekeltek,
talán az történt, hogy mikor 2014 után elindultak az elsősorban oroszokat célzó kisebbségi jogszűkítés útján, maguk sem mérték fel, hogy ez magyar vonatkozásban milyen problémákhoz vezethet.
„Amikor pedig kiderült, úgy érezhették, arcvesztés nélkül nem tudnak a helyzetből kihátrálni. Utólag láthatják, ezért mekkora árat kellett fizetniük”.
A politika sokszor állítja olyan dilemmák elé a döntéshozókat, ahol nehéz lenne patikamérlegen összemérni egy-egy döntés következményeinek kedvező, illetve hátrányos következményeit.
„Magyar össznemzeti nézőpontból most mégis egyértelmű, hogy egyelőre nem áll érdekünkben Ukrajna további közelítése az Európai Unióhoz. A gyorsított tagjelöltség és tárgyaláskezdés után egy esetleges gyorsított csatlakozás biztosan több kárt okozna a magyarság szempontjából, mint amennyi hasznot hajtana. A kárpátaljai magyarokhoz, ahogyan egyébként szerte Ukrajnába, ha korlátozottan, de most is el tudjuk juttatni a segítséget. A csatlakozás ezen érdemben nem javítana, viszont Ukrajna minden nyomorúságát a nyakunkba kellene venni” – magyarázta a tárcavezető-helyettes.
Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásai megkezdése ügyében elegáns megoldás született, ami jelzi, hogy nem értünk egyet a döntéssel, viszont – ahogy a szankciók esetében is – ér nekünk annyit az Európai Unió egysége, hogy ne gáncsoljuk az egyértelmű többségi akaratot.
Az Ukrajnának szánt pénzügyi keret azért esik más megítélés alá, mert annak révén Magyarország közvetlen pénzügyi érdekei forognak kockán, hiszen az unió összekapcsolta Ukrajna megsegítését a saját költségvetésével, miközben utóbbiból komoly összegekkel tartozik nekünk, mutatott rá Magyar Levente, aki nem látja adottnak a feltételeit annak, hogy még egyszer annyi ideig húzódjon a háború, mint amennyi már mögöttünk van belőle.
„A meggyötört ukrán társadalom a kimerültség olyan fokán áll, amit nem lehet bármeddig fenntartani. A beígért harci sikerek híján előbb-utóbb korábban elképzelhetetlen politikai megoldások is az asztalra kerülhetnek. Ezt hamarabb el tudom képzelni, mint az oroszok sokszor vizionált kifulladását. A legrosszabb béke is jobb, mint a háború, ennek jegyében kívánom Ukrajna népének és mindannyiunknak, hogy mihamarabb beköszöntsön a várva várt fegyvernyugvás” – zárta a beszélgetést Magyar Levente.
Borítókép: Magyar Levente
Forrás: kormány.hu
