Ahogy korábbi ismeretterjesztő cikkeimben írtam az immunrendszer feladata, hogy elkülönítse egymástól a saját és idegen sejteket, szöveteket, fehérjéket, s ha idegen kórokozóval vagy megváltozott saját sejttel találkozik, azt megsemmisítse, izolálja. Az előző fejezetekben az immunrendszer túlműködéséből eredő kórképeket mutattam be, most azt taglaljuk, hogy nem megfelelő működése milyen problémákkal járhat.
Először is szögezzük le, hogy immunrendszerünk alapvetően nagyon jól működik. Ez a rendkívül bonyolult, összetett, sejtek, fehérjék, sejtek közti hírvivő anyagok elképesztő mennyiségéből álló hálózat remekül teszi a dolgát.
Folyamatosan tanul, emlékszik, az őseink által átvészelt betegségek ellen részben védettséget mutat.
Ez utóbbi az oka, hogy mikor a immunmemóriában jelentős különbözőséget mutató nagyobb populációk keverednek, az érkezettek által frissen behurcolt betegségek rettenetes következménnyel járnak az őslakosokra nézve. Ez okozta a katasztrófát az indiánok körében Amerika felfedezése után, ahol sokkal nagyobb pusztítást végzett a himlő, kanyaró vagy a diftéria, mint az egyébként teljesen gátlástalan konkvisztádorok tűzfegyverei. S ezért volt időnként fatális az érkezettek tömegére a sárgaláz vagy a malária, ami ellen a helyiek élveztek részleges védettséget.
Az immunrendszer alulműködését leegyszerűsítve két csoportba oszthatjuk
Az első a primer, elsődleges immunhiány, ami genetikai ártalom következtében fellépő, ritka, veleszületett, többnyire öröklődő immunhiányos állapot.
Ezek a kórképek általában családi halmozódást mutatnak, s egy génhiba következtében az immunsejtek számbeli és/vagy funkcionális csökkenése figyelhető meg.
Mint írtam ezek a kórképek szerencsére ritkák, korábban borzasztó tragédiaként gyermekhalálozást okoztak, mára azonban elmondható, hogy
többségük kezelhető, gyógyítható.
Akkor kell ilyen esetre gondolni, mikor a kisgyermek gyakrabban vagy súlyosabb formában kap el fertőző betegségeket, mint kortársai, s ilyenkor mindenképp szakorvos felkeresése a megoldás.
A második csoport az életünk során bekövetkező valamilyen változás – s nem feltétlenül betegség- miatt kialakuló szerzett, úgynevezett másodlagos (szekunder) immunhiányos állapotok csoportja.
Ilyen eset, ha valaki felszívódási zavarral járó betegségben szenved, vagy valamilyen ok (baleset, beteség) miatt lépeltávolításon esett át.
Ide tartoznak a már korábbi esszéimben tárgyalt autoimmun betegségek, s az ilyen esetekben alkalmazott immunszuppresszív kezelés hatásai.
Hasonlóképp daganatos betegségek kezelése során a tumorsejtek növekedését gátló gyógyszerek is ilyen hatással vannak a szervezetre, de ezekben az esetekben az előny-hátrány gondos mérlegelésével az orvos páciense gyógyítását helyezi előtérbe, s gondoskodik az esetleges mellékhatások kivédésről is.
De bizonyítottan immunhiánnyal jár a nem megfelelően kezelt cukorbetegség, a depresszió, a drogabúzus, a túlzott alkoholfogyasztás, az alultápláltság (ez lehet mennyiségi és minőségi) és a dohányzás is.
Mit tehet az egyén immunrendszere megfelelő működéséért?
Mint látjuk alapesetben az immunrendszer működése kiváló, s nem szorul támogatásra. Egyébként is
az immunrendszer ab ovo „erősítéséért” túlzottan sokat nem is tehetünk. Annál több lehetőségünk van azonban, hogy NE RONTSUK e csodálatos rendszer működését.
Gondoskodjunk magunk és gyermekeink megfelelő vitamin és ásványi anyag beviteléről, kiegyensúlyozott táplálkozásunkról. Hagyjuk abba, vagy jelentősen csökkentsük a dohányzást és alkoholfogyasztást, teljes mértékben tartózkodjunk a droghasználattól.
Fogadjuk meg orvosaink tanácsát, kezelési javaslatát a fenti kórképek esetén, s olyan életvitelt alakítsunk ki, ami elősegíti gyógyulásunkat. Ugyanis pácienseink együttműködése nélkül a gyógyító hivatás bizony nehézségbe ütközik. Segítsenek nekünk ebben a munkában, törődjenek magukkal, járjanak el szűrővizsgálatra, s működjenek együtt a közösen kidolgozott – néha mégoly embert próbáló – kezelésekben.
Végezetül minden Kedves Olvasónknak testi-lelki egészségben töltött, Hazánknak sikerekben gazdag új évet kívánunk.
Szerző: dr. Temesszentandrási György
Címlapkép: Gerd Altmann / Pixabay
