Pászkán Zsolt elemző, a Magyar Külügyi Intézet szakértője rámutatott: az elutasítás propagandacélokat is szolgál, ugyanakkor hatalmi vetületei is vannak, a románok magyarok feletti hatalmának illúzióját biztosítja.
Ugyanakkor a Moldovai Köztársaság feletti uralom megszerzését, illetve más régiók autonómiatörekvéseinek a megelőzését is szolgálja.
A nagybányai születésű szakértőt annak kapcsán kérdeztük, hogy a román parlament két háza ismét elutasította a magyar autonómiaigényeket megfogalmazó törvénytervezeteket. Kérdésünkre, miért utasítja el ilyen hevesen a román politikum az önrendelkezést, amikor arra számos európai példa van, ami azt bizonyítja, hogy az autonómia szavatolhatja a békés egymás mellett élést, az elemző kifejtette: ennek az elutasításnak számos rétege van és ezek nem mindegyikének van köze a magyar–román viszonyhoz.
Egyrészről van egy propagandisztikus réteg, amelynek lényege, hogy amennyiben „megadnák” (az idézőjelnek később jelentősége lesz) az autonómiát „a magyaroknak”, akkor a némileg bolsevik folyamatos fejlődési történelemszemlélet alapján elkerülhetetlen és kötelező jelleggel már csak az elszakadás maradna, jókora lyukat ütve „Románia szívén”.
Ez a felfogás annak ellenére tartja magát, hogy azt a hívei sem tudják elmagyarázni, miként működhetne egy ilyen elszakadt terület, több száz kilométerre az anyaországtól, vagy – mondjuk – az önálló, jelen esetben a román államtól független gazdasági tevékenységhez szükséges földrajzi feltételek (például egy védhető és saját kijáratot biztosító tengerpart) nélkül. De ennek megmagyarázására nincs is szükség, mert ez valójában nem érv, hanem hívószó, »harci kiáltás« a »románizmus« karbantartására.
A következő és kifinomultabb réteg a hatalmi, azaz a román etnikumot képviselő állam (annak közigazgatási, törvényhozási, igazságszolgáltatási, rendfenntartási, titkosszolgálati, gazdasági stb. szerveivel együtt) a közösségi jogok megadásával, vagy meg nem adásával a román etnikum magyar közösség feletti uralmát (de valójában annak a román etnikumban fenntartott illúzióját) tudja megjeleníteni.
Tehát azzal, hogy a közösségi jogokat »megadja«, vagy visszavonja, látványosan, hangosan, vagy sunyi módon (de a román etnikum felé kikacsintva) elszabotálja, vagy nyíltan megtagadja (mint most, a három törvényjavaslat esetében), szintén a »románizmus« karbantartását szolgálja, mert arról biztosítja a román etnikumú polgárokat, hogy az »államuk« gondoskodik arról, hogy a soviniszta műdal továbbra is érvényes legyen (»Mi románok vagyunk, mi románok vagyunk/ Örökké urai ezeknek a földeknek«), és biztosítva a magukat románokként azonosító polgárok számára a »megtűrtek« feletti hatalom illúzióját és a »nagylelkű megtűrői« hamis, de kognitív kényelmet biztosító önképet” – hangsúlyozta Pászkán.
Az Erdélyi Magyar Szövetség nem adja fel, újra beterjeszti az autonómiatervezeteket
Megkésett nemzetépítés
Az elemző rámutatott: van egy harmadik réteg is, és ez is a „románizmussal”, de ennek „román–román” vetületével van összefüggésben.
„Arról van szó, hogy – véleményem szerint – a román nemzetfejlődés túl későn indult és ezen rövid, nem egészen 150 évből alig 40-50 év alatt olyan gyors ütemben nőtt meg az előzmények nélküli Románia területe és lakossága, és olyan nagy különbségek voltak még az azonos nyelv és vallás miatt egymással látszólag kompatibilis területek és népességek között, hogy azt a bővülések közötti, erre nem mindig megfelelő rövid időszakok alatt nem tudta feldolgozni egy erre amúgy sem alkalmas bukaresti politikai osztály.
És ezt a »növekedési betegséget« csak tovább súlyosbította a bolsevik, majd nemzeti-kommunista korszak.
Az előbbi azzal, hogy internacionalista nemzettagadó jellegéből fakadóan megakadályozta egy egészséges és tartós nemzettudat kialakulását/megerősödését, az utóbbi pedig azzal, hogy »nemzetépítésben« a korábbi, történelemhamisításokból, önhízelgésekből és illúziókból felépített réteghez tért vissza és azt igyekezett tartóssá és sokkállóvá tenni.
Csakhogy megtörténhet, hogy ez a konvencionálisan »románizmusnak«, vagy románságnak nevezett réteg korántsem olyan erős, mint ahogy azt sokan hiszik, vagy el akarják hitetni, és a »románizmus« nem képes jobban kiállni egy esetleges sokk hatását, mint a »jugoszlávság«, a »szovjetség«, vagy a »csehszlovákság« tette. Elég megnézni azt az elkeseredett harcot, melyet Bukarest Moldovában, majd Ukrajna segítségét kérve folytatott és folytat még mindig a moldovai nemzettudat ellen.
Mert a moldovai nyelv elleni harc nem nyelvi, hanem uralmi harc. A moldovai nyelvet nem azért kellett és kell törölni a moldovai és ukrajnai közéletből, mert nyelvészetileg az nem különbözik a romántól, hanem azért, mert az a Romániától és a »románizmustól« független moldovai nemzettudat jelképe.
Márpedig Bukarest attól tart, hogy már pusztán Moldova moldovaiként való létezése belpolitikai kihívást jelent(het) számára, akár megtörténik a Prut és Dnyeszter közötti terület bekebelezése (»egyesítése«), akár nem. Nem hiába és nem véletlenül használják a román politikusok (a »progresszívektől” a »vadrománokig”) a »két román ország«, »nővér-húg nép« kifejezéseket a két állam viszonyában. És ez nem új félelme Bukarestnek, elég a néhai jászvásári (Iaşi) polgármester, Constantin Simirad kezdeményezésére utalni, aki 1997-ben létrehozta a rövidéletű Moldovaiak Pártját, és melynek címere és zászlaja is a történelmi Moldvára utalt és amelyet aztán 2002-ben a PSD-be történt beolvasztással el is tüntettek. Ugyanakkor éppen ennek a vékony »románizmus«-rétegnek a megóvása érdekében Bukarest számára kényelmes(ebb) magyar, vagy székely »szeparatizmusról« beszélni, mint moldovai (és talán, később dobrudzsai, vagy olténiai) autonómiavágyakról” – hangsúlyozta az elemző.
Szavazatszerzést is szolgál a jól működő magyarellenesség Felvetésünkre, hogy netán szándékosan, szavazatszerzési céllal akarják fenntartani a magyar–román konfliktust, Pászkán Zsolt kifejtette: a már említett, átfogóbb és szélesebb körű megfontolások, félelmek és törekvések mellett természetesen azonnali haszonlesés is van, márpedig a magyarellenesség egyike azon kevés kötőelemnek, melyek a fentebb említett „románizmust” összetartja. „Olyan eszköze ez a román politikusoknak (bármelyik pártról, szervezetről legyen is szó) és általában véve a közéletnek is (tudunk olyan románokból álló, romániai, vagy külföldi finanszírozású NGO-ról, mely bármikor feladatául szabta volna a magyarpárti »érzékenyítést« a román társadalmon belül?!), melyet mindenki, különösebb magyarázat és indokolás nélkül (lásd a fentebbi első réteget) megért, a legkisebb tanyától a fővárosig, és a funkcionális analfabétától a magasan képzett szakemberig.
Tehát amíg ez a »mankó« működik, és úgy látjuk, hogy még mindig működik és szavazatokat hoz, addig sem a politikusok, sem a társadalom zöme nem fog lemondani róla”
– mutatott rá Pászkán.
Csak a magyarellenességre való „idomítás” beszüntetése révén lehet esély az autonómia elfogadására
Arra is rákérdeztünk: ezek után mi kellene ahhoz, hogy Bukarest belássa: csakis az autonómia szavatolása vezethet a magyar-román szembenállás enyhüléséhez.
„Ha cinikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy egy társadalmi szintű agyműtét. Amúgy viszont az, hogy a román társadalom, illetve annak irányítói végre felnőjenek és szembenézzenek saját magukkal és megismerjék saját magukat.
Fel kellene hagyni a társadalom oktatáson, médián, a közélet egyik fórumain keresztül zajló magyarellenes idomítással. És meg kellene tanulniuk, hogyan kell megoldani a Rubik-kockát. Mert az elmúlt több mint száz évben úgy viselkedtek, mint a gyatra játékos, aki egyetlen oldal kirakása után (részben jó helyzetfelismeréssel, de zömmel szerencsével és nagyhatalmi érdekből), azt az oldalt szorosan megragadva próbálja kirakni a többit, ami nyilvánvalóan nem fog menni, és előbb-utóbb az egész széteséséhez fog vezetni. Holott a Rubik-kocka lényege éppen az, hogy meg kell bontani a könnyen összerakott egyetlen oldalt, hogy az összes szín is a helyére kerüljön!
Ez lenne az autonómia, sőt, autonómiák elfogadása és az nemcsak a magyar–román, hanem a román–román viszonyokat is tűrhetőbbé tenné”
– fejtette ki a Krónikának Pászkán Zsolt.
Kiemelt kép: Pászkán Zsolt / YouTube/ Képernyőfotó
