Fricz Tamás: Bűn nem maradhat büntetlenül

Azt javaslom minden jó szándékú és tisztességes embernek, akinek fontos a demokrácia, az emberi jogok, az erkölcs, egy ország becsülete, álljon a Szilágyi Ákos-féle javaslat mögé. 

Szilágyi Ákos, a konzervatív tábor személyisége javaslattal állt elő: a 2006-os rendőri brutalitások, sőt vérengzések emlékére szobrot kell felállítani a Dohány utca sarkánál. Meg kell örökíteni azt a pillanatot, amikor egy máig ismeretlen rendőr gumilövedékkel szemen lőtte Nagy Lászlót a Dob utcánál, aki a bal szemére megvakult, s a Dohány utcánál segítették mentőbe a bajtársai, többek között éppen Szilágyi Ákos.

Szilágyi Ákos szimbolikus szobornak tervezi az emlékművet, amely örök mementóként emlékeztetne arra, hogy 2006-ban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján volt Magyarországon egy hatalom, egy kormány, s annak egy miniszterelnöke, akinek irányításával a legrosszabb diktatórikus időket idézve fel támadt rá a saját népére és verette szét úgy, hogy ezzel lábbal tiporta az emberi jogokat és a demokráciát.

A mai napig szégyenletes eseményeknek valóban emléket kell állítani. Egyetértek a kezdeményezéssel. Azért, hogy emlékeztessen bennünket: ilyen és ehhez hasonló esemény soha többé nem fordulhat elő Magyarországon, amely meg akart és meg is szabadult a diktatúra nyomása alól!

Engedjenek meg nekem némi cinizmust is: azt javasolnám, készítsünk egy szobrot Gyurcsány Ferencről is, méghozzá életnagyságút, egy diadalittas emberrel, mondjuk a Kossuth téren, s írjuk ki rá: íme az az ember, aki rendőrségével brutálisan megverette a békés fideszes tüntetőket, ám ezért a gyalázatos és aljas, megbocsáthatatlan cselekedetéért még mindig nem felelt, tette következmények nélkül maradt! Sőt, Gyurcsány még mindig aktív és tevőleges, sőt sikeres vezetője a balliberális oldalnak.

Különleges ország vagyunk mi, ugyanis a baloldalon máris lázadoznak a szobor felállítása ellen. Tudnunk kell, hogy egy ilyen szobor felállításához természetesen engedélyek kellenek, először is szükség van a helyszín alapján érintett VII. kerületi önkormányzat hozzájárulására. Tudják, ki a VII. kerület polgármestere? A neve: Niedermüller Péter. Az az ember, aki 2020 januárjában a következőket nyilatkozta az ATV-ben:

Hogyha megnézzük azt, hogy mi marad, ha lehántod ezeket a gyűlöletvalamiket, ugye fölsoroltuk: a nem magyarok, a mások, a migránsok, a romák, a nem tudom én, mik, akkor ott marad egy rémisztő képződmény középen: ezek a fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak – meg azért nők is vannak közöttük. Ez a családelképzelés. Ez azért borzalmas, mert ha megnézzük, hogy a világon mindenütt az úgynevezett fehér nacionalisták miből állnak össze: ebből – mondom csöndesen nektek.

Ez az ember, aki egyszerre teszi magáévá a woke-mozgalmat, az LMBTQ-elgondolást, a genderideológiát, az eltörléskultúrát, a BLM-mozgalmat és minden „fősodratú” – tehát a szélsőséges neoliberális-neokommunista – irányvonal összes fontos tézisét, máris riadt sietséggel utasította vissza a javaslatot.

Csodálkozunk? Nyilván egy cseppet sem.

A szoborral kapcsolatosan a közterület-használathoz a képviselő-testület jóváhagyására van szükség. Mivel a VII. kerületben többségben vannak a baloldalhoz köthető képviselők, ezért nem lehet kérdéses, hogy természetesen elutasítják az istenként imádott vezetőjüket, Gyurcsány Ferencet bármilyen módon bántó emlékmű felállítását.

Hát igen. Oly korban élek én e földön (Radnóti Miklós után szabadon), amikor a fővárosban Horn Gyulának, az 1956-os forradalom egyik leverőjének, a hírhedt pufajkásnak már évek óta van szobra. Aztán közterületet neveztek el róla, miközben ezt a törvényeink egyértelműen tiltják, hiszen nem lehet közterületet elnevezni olyan személyről, aki bármilyen diktatórikus, elnyomó rendszert létrehozott, irányított vagy megvédett. Engem nem érdekel ebben az összefüggésben, hogy valakik szerint Horn Gyula egy roppant tehetséges, ügyes, okos politikus volt, akitől tanulni lehet. Mit lehet tőle tanulni, kérdem tisztelettel? Talán azt, hogy később köpönyeget váltott, méghozzá akkorát, mint ide Lacháza? Akkor már minden rendben van vele? És amikor mindannyiunk megdöbbenésére a rendszerváltás után 1956 elárulója miniszterelnök lett ebben az országban, akkor a nép érdekében bevezettette a Bokros-csomagot, amely nem volt más, mint a lakosság sanyargatása (ráadásul az Alkotmánybíróság elkaszálta a csomag egyes elemeit)? Mikor és miért és kinek érdeke megvédenie Horn Gyulát? Erre válaszoljon, aki tud.

Szóval oly korban élek én és élnek önök is, kedves olvasóim, amikor

 Horn Gyulának szobra áll a fővárosban, míg a rendőri brutalitás és kegyetlenkedés során a fél szemét elvesztő, egy éve elhunyt Nagy Lászlóról s rajta keresztül a gyurcsányi aljasságról még semmilyen emlékmű sincs.

Ez meddig elviselhető, meddig elfogadható? Szerintem semeddig.

Azt javaslom minden jó szándékú és tisztességes embernek, akinek fontos a demokrácia, az emberi jogok, az erkölcs, egy ország becsülete, álljon a Szilágyi Ákos-féle javaslat mögé.

Legyen ez egy civil kezdeményezés, legyen ez a nép kezdeményezése. Ahogyan mi, a CÖF megalakítói mondtuk 2009-ben: döntsön a nép!

Talán egy alulról jövő nyomásnak nem tud ellenállni senki. Sem Niedermüller Péter, sem a VII. kerületi képviselő-testület, sem a teljes baloldal. Mert hogy a nemzeti oldalnak kutya kötelessége ezt a szobrot támogatni, az számomra nem lehet kétséges. Ráadásul ez az emlékmű csak egyfajta vigasz lenne még akkor is, ha megvalósulna. Sovány vigasz abból a szempontból, hogy 2006-nak sem lett semmilyen jogi következménye.

Ja, dehogyisnem! Hiszen végül is a Fővárosi Törvényszék 2015-ben (!) néhány rendőri vezető esetében ítéletet hozott a 2006. szeptemberi–októberi atrocitások ügyében, ekkor két vádlott megrovásban részesült, mindenki mást felmentettek (!).

Az „ügy” – ami ennél sokkal, de sokkal több – fellebbezések miatt a Fővárosi Itélőtábla elé került, s itt végül 2017 februárjában (!) született végre egy igazán arányos, erőteljes, nagyon szigorú ítélet az ártatlan emberek sokaságát megverő, megalázó, megcsonkító, későbbi öngyilkosságba kergető, szemüket kilövető rendőrség adott napon legfőbb vezetőjével, Gergényi Péter akkori budapesti rendőr-főkapitánnyal szemben! Ami nem volt más, mint 400 ezer forintos pénzbüntetés. Mondanám szívesen: a vizsgálat lezárult, felejtse el! Nem! Ezt soha nem szabad és nem lehet elfelejteni! Aki ezt megteszi, az néma cinkosa annak, ami 2006-ban történt.

A Fidesz sem fogadta el a döntést, azonnal reagált rá, méghozzá a következőképpen:

Felháborítóan enyhe a Gergényi Péterékre kiszabott büntetés. Gergényi Péter az egyik felelőse annak, hogy 2006 őszén Gyurcsány Ferenc erőszakkal szétverette az ellene békésen tüntető tömeget.

Valamint:

elfogadhatatlan, hogy az ártatlanul megvert emlékezők is sokkal súlyosabb büntetéseket kaptak a koncepciós eljárások során, mint a bűnösök. Fontosnak tartjuk, hogy az igazságszolgáltatás minden egyes ügyben megnyugtató, arányos választ adjon a bűncselekményekre, és ne hagyja megválaszolatlanul ezeket a közvéleményt jogosan irritáló súlyos bűncselekményeket. 2006 őszén a magyar emberek ellen példa nélküli erőszakot követtek el, ezért a mostani ítélet felháborító.

Úgy van.

Nem tudok a végén mást mondani, mint a következőket: ha már ez a Gyurcsány Ferenc nevezetű figura itt mászkál körülöttünk és rontja az ország közéleti levegőjét, és ezen valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva nem lehet változtatni, akkor legalább legyen egy emlékmű a gyurcsányi gyalázat és bűn áldozatai­nak. Talán egyszer eljön az az idő és pillanat, amikor ez a helyzet megváltozik, és az igazi fő bűnös elnyeri méltó büntetését.

Ki él, ebben segít!

Forrás: Magyar Nemzet

Címlapkép: Budapest, 2006. szeptember 26. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a köztársaság nevében megköszöni a rendõrök helytállását. MTI Fotó: Kovács Tamás