„Ennél lejjebb már csak akkor van, ha a vakond is érdeklődik” – jutottak eszembe Hofi Géza ikonikus szavai, amikor munkaköri kötelességem fájdalmas teljesítése okán kénytelen voltam átnézni a függetlenobjektív sajtótermékeket.

Nem az a bajom velük (ne titokzatoskodjunk, ezúttal „csak” a 444-ről, a Telexről és a 24.hu-ról van szó), hogy függetlennek próbálják hazudni magukat, ez az állítás már akkor lelepleződik, amikor a gyanútlan olvasó végigböngészi a portáljukon közzé tett írások címeit.

Értem én, hogy ezek az orgánumok miért az emberek legalantasabb ösztöneire építenek, ettől remélik a kattintások, vagyis az elérések számának növekedését.

Az üzlet az üzlet, az elérési számok alapján jön a suska a Soros bugyellárisból. Azt is értem, hogy a felhasznált eszközöknek és módszereknek gátlástalan és sokszor tisztességtelen használata, az írások időnként hatványozottan trágár nyelvezete egyes olvasói (alantas) rétegeknél bejön. Főként persze azoknál, akik hétköznapi életükben is ezt a nyelvet beszélik. Az is világos, miért hatja át az ellenzéki firkászotthonokat a zsigeri kormány- és Orbán-gyűlölet,

hiszen ha valami jól működik, az a libsevik oldalnak maga a pokol.

Rendben, ők ilyenek.

Bulvár módon, bár azt is alulmúlva működnek és alantas ösztönökre építenek, szívük joga. Ezért fizetik őket, ez a küldetésük.

A dolog nem ízlésem szerint való, de tudomásul venném, ha nem hirdetnék magukat függetlennek és objektívnek, mert éppen ez a két dolog hiányzik teljes mértékben a repertoárjukból. Egyetlen szót sem szólnék, ha portáljuk fejlécén ezt az igazságot hirdetnék:

„Mindegy, hogy mit csinál a kormány, mi akkor is gyűlöljük őket.”

De efféle őszinteséget tőlük csak az várhat, aki tegnap tért haza évtizedes Holdutazásából. Vagy még az sem.

Igazán és szívből sajnálom azokat a… majdnem kollégákat írtam, de még időben magamhoz tértem, szóval sajnálom őket, mert naponta kénytelenek szenvedve, vért izzadva kiötölni, miképpen tálalják a kormányt és a konzervatív oldalt egyértelműen pozitív fénybe állító híreket negatív módon, az ellenzéki mocskot pedig hogyan tudják patyolatfehérre mosni. Nehéz mesterség, a lehetetlennel határos, általában nem is sikerül nekik valami fényesen. De nem adják fel, mert azért nem fizet Gyuri bácsi egyik szervezete sem. Márpedig jól fizethet (nem néztem utána, mennyit), mert úgy hiszem,

kis pénzért nagy aljasságokat senki sem hajlandó elkövetni.

Másért is sajnálom az ellen-oldali bértollnokokat. Azért, mert kifogyott a muníciójuk. A nekünk járó uniós források egy részének megérkezésével kiesett napi szitkozódásaik kosarából a tanári fizetések ügye (de senki ne gondolja azt, hogy teljesen, mert bármekkora emelésre számíthatnak az oktatók, az ugye mindig kevés, tehát nem kell leállniuk a hergeléssel), elveszett a nyugdíjakért aggódás fegyvere, kicsorbult a családtámogatások csökkenése miatt kirántott szablya.

Külön balszerencséjükre itt ez a lengyel dolog, Tusk kormányának sajtóellenes, ÁVH-s módszerei, amik ismeretében nem szűkölhetnek tovább a magyar sajtó „elnyomásával” vádaskodva.

Ott lenne nekik az Unió libsevik vezetésének istenítése, de az mára kifejezetten kontraproduktívvá vált. Dicsőíthetnék a német kormányt, csak az a baj, hogy egy egész ország készül szembefordulni vele. Mégsem titulálhatják fasiszta csürhének még a szennylapok szerzői sem az egész német nemzetet. Mocskolhatnák a magyar kormányt Izrael-bérencként, csak akkor nyíltan támogatniuk kellene a bestiális kegyetlenséggel csecsemőket lefejező terroristákat. Mutogathatnának a tengeren túlra, bezzeg-amerikázhatnának, de akkor lándzsát kellene törniük egy kétségtelenül demens elnök, egy antiszemita egyetemi világ, egy fehéreket gyilkoló mozgalom mellett. Megtennék szívesen, efelől nincs kétségem, de ezt talán még végletekig elvakult, szektás olvasóik sem vennék jó néven.

Ezek után mi marad a szerencsétleneknek? Csak Szijjártó Péter pólója. Na itt értünk el Hofi mondásáig: Ennél lejjebb már csak akkor van, ha a vakond is érdeklődik.

Primitív és szánalmas próbálkozás azzal rossz fényben feltüntetni a magyar külügyminisztert, hogy drága pólót visel! Honnan tudják, hogy Szijjártó nem ajándékba kapta vagy egy turkálóban jutott hozzá? És ha nem, ha valóban 85 ezer forintot fizetett érte, akkor mi van? Értem én, hogy az olvasóikban kétségtelenül meglévő irigységre építenek, de az ilyen igyekezet egyszerűen pitiáner. Nem emlékszem rá, bár biztosan az én memóriám gyenge, hogy

ugyanezek a platformok elítéltek volna ellenzéki politikusokat azért, mert mondjuk milliós karórákat viselnek. Arra viszont emlékszem, hogy milyen lelkesen védelmezték őket.

Szijjártó pólója fehér, mégis vörös posztó az ellenzéki bikák szemében, mert nem maradt számukra más, amivel támadhatnának.

De ha már idáig lealacsonyodtak, süllyedjenek bátran még mélyebbre. Mondjuk ígérjenek Pulitzer-díjat annak a tollnoknak, aki kideríti, mit kóstál a külügyminiszter alsónadrágja.

Netán elterjeszthetnék a cáfolhatatlan álhírt, hogy egyik-másik kormánypárti politikus veri a feleségét (ugye nem feledték, hogy Orbán Viktorról is ezt híresztelte a nagyon oknyomozó nagyon objektív szennymédia), vagy akár azt is, hogy bizony ő (valamelyik, tetszés szerint kiválasztva) ölte meg Kennedy-t. Mindegyik állítás legalább annyira hiteles, mint a fent megnevezett orgánumok.

Már csak egy dolog aggaszt. Mi lesz, ha a választások közeledtével még lejjebb süllyednek ezek a portálok? Tudtommal a vakondoknál mélyebben már nem lakik semmilyen állat.

Ki fog akkor érdeklődni?