Az amerikai civilizáció a feje tetejére állt, és nemsokára az amerikaiak olyan dolgokkal fognak találkozni, amelyek egykor elképzelhetetlenek voltak.

Mi, akik akkor születtünk, amikor még Budapestre bombák hullottak átéltünk néhány korszakot, kezdve attól, hogy Rákosi pajtás bennünket boldog hazába vezet, majd volt részünk forradalomban, megtorlásban, gulyáskommunizmusban végül rendszerváltásban és az Európai Unió jótéteményeiben.

Sokáig mint csodára gondoltunk az Egyesült Államokra, a demokrácia hazájára, amikor nálunk kétszer meg kellett  gondolni, mit ejt ki az ember a száján (emlékszünk: van véleményem elvtársak, de értek vele egyet). Csodáltuk az amerikai életszínvonalat, amikor nálunk még toalett papírt sem lehetett kapni, áhítoztunk a hollywoodi filmekre, amikor nálunk az Uljanov családot vetítették (de voltak kiváló színészekkel ma is nézhető hazai filmjeink). Mint egy csodálatos bravúrra tekintettünk az ember holdra szállására, míg a kezdeti sikerek után a nagy Szovjetunió e téren is lemaradt.

Számunkra az Egyesült Államok volt az ígéret földje, azt a szabadságot kívántuk magunknak, ami ott volt, úgy szerettünk volna élni, mint az amerikaiak.

Az Egyesült Államok ma is a világ vezető hatalma, nem csak katonai erejét, de az életszínvonalat, technikai vezető szerepét és a kultúrában betöltött szerepét tekintve is, mégis valami Amerikában elromlott és ezt nem mi mondjuk, hanem maguk az amerikaiak, akik Amerika fényét úgy akarják fenntartani, ahogy azt valaha mi is megcsodáltuk.

Victor Davis Hanson ír erről, aki a Kaliforniai Állami Egyetem professzor emeritusa, klasszika-filológus, hadtörténész és politikai kommentátor.  Hanson a  The New York Times, a Wall Street Journal, a National Review, a The Washington Times és más médiumokban szokott a kortárs politikáról és az ókori hadviselésről kommentárokat írni.

Hanson nemrég az amerikai konzervativizmus egy új, az ifjúságot megszólító American Greatness nevű honlapján írt egy keserű hangvételű cikket „Az amerikai kultúra összeomlóban van” címmel, természetesen azzal a céllal, hogy a jövő generációját felrázza, ha úgy akarnak élni, mint nagyapáik és esetleg még apáik, akkor a jelenlegi folyamatokon változtatni kell.

Hanson cikkét úgy kezdi, hogy az elmúlt hat hónapban számos ikonikus pillanatnak lehettünk tanúi, amelyek az amerikai kultúra összeomlását bizonyítják. A jelek mindenütt ott vannak, és lefedik a politika, a gazdaság, az oktatás, a társadalmi élet, a népi kultúra, a külpolitika és a honvédelem területét.

A hanyatlást nem egy külföldi támadás vagy cselszövés okozza, nem a szegénység és a nélkülözés, hanem a szabadidő és a mértéktelenség.

Olyan törésvonalak láthatók, amilyeneket Amerika a polgárháború óta nem tapasztalt. A radikális baloldal nyilvánvalóan úgy érzi, hogy ilyen káoszra, anarchiára és nihilizmusra van szüksége ahhoz, hogy megdöntse a múltbeli normákat és szokásokat, és olyan programokat kezdeményezzen, amelyeket normális időkben senki gyomra nem venne be.

Amerika közel áll a pénzügyi összeomláshoz.

Amíg a kamatlábak zéró körül mozogtak, mindkét párt óriási adósságot halmozott fel. Mostanra az államadósság elérte a 34 billió dollárt (a GDP 123 százalékát). Ám a kamatlábak a nulláról 5-6 százalékra szöktek, ami azt jelenti, hogy az államadósság kamatai a nem túl távoli jövőben az éves költségvetés 20%-át fogják kitenni, leszorítva minden más kiadást a szociális ellátástól a védelmi kiadásokig. Ezzel párhuzamosan a baloldal még magasabb szövetségi adókat követel, amelyek számos állami adóval együtt már meghaladják a jövedelmek 50 százalékát.

A közvéleményben zűrzavar uralkodik azzal kapcsolatban, hogy a Biden kormány miért menekült el Afganisztánból, és miért hagyott hátra több milliárd dollárnyi lőszert és felszerelést a tálib terroristák kezében. Miért forradalmasította a Pentagon a fegyveres erőknél a toborzás, előléptetés és szolgálati idő teljes rendszerét azzal, hogy ezeket nagyrészt faji, nemi és szexuális orientációra alapozta, nem pedig érdemekre vagy harctéri hatékonyságra? Kik voltak azok, akik meggyőztek minket arról, hogy a faji alapon szegregált kollégiumok vagy a faji alapon történő egyetemi felvétel nem rasszista?

Mikor fogtuk egy kalap alá a különböző származású, etnikumú, vallású, politikájú, osztályú és értékrendű emberek egész csoportját, és neveztük őket mind „fehéreknek”, majd sztereotip módon kollektíven bemocskoltuk őket? Gondolta volna bárki is, mondjuk 2004-ben, hogy alig húsz éven belül a baloldal megpróbálja majd a korábban ritka orvosi betegséget, a nemi diszfóriát transznemű polgárjogi kérdéssé tenni azzal, hogy két nem helyett három nemhez ragaszkodik? Hitte volna bárki, hogy a baloldaliak, melegek és feministák mindent megtesznek majd azért, hogy fél évszázadnyi női sportteljesítményt tegyenek tönkre azzal, hogy biológiai férfiak is versenyezhetnek a női sportokban, és ezzel eltörlik három generáció női rekordteljesítményeit? A jogtudomány folyamatos eltörlésének vagyunk tanúi, mind a polgári, mind a büntetőjog területén.

Létezik még az a jog, ahogyan azt egy évtizeddel ezelőtt ismertük?

– teszi fel Hanson sorozatban magának és olvasóinak a kérdést

Hanson rámutat, hogy a demokraták által uralt államok nagyvárosaiban a tömeges fosztogatások ma már nagyrészt mentesülnek az igazságszolgáltatás alól. E városokban a George-Soros által támogatott ügyészek szinte teljesen tönkretették a civil társadalmat. Szisztematikusan engedik szabadon az erőszakos bűncselekményeket elkövető bűnözőket még aznap, amikor letartóztatják őket és önkényes végrehajtással szabotálják a törvényt arra hivatkozva, hogy az eleve igazságtalan vagy rasszista.

Az ókorban a Harvard Corporation elnöke egy jellegzetes tudós és értelmiségi volt, méltóan a Harvard, mint a világ legkiemelkedőbb egyeteme, saját önbecsüléséhez. Ez már nem így van. A most lemondott elnök, Claudine Gay meteorszerű karrierje mindössze 11 cikk – többségükben plagizált – gyatra adatain alapult. Egész karrierjét az táplálta, hogy a kiváltságos Gay (meleg) valahogyan különleges tiszteletet érdemel faji és nemi hovatartozása miatt.

Hogyan sikerült kevesebb, mint öt év alatt az amerikai elitegyetemeken lerombolni a meritokráciát (az érdemeken alapuló elismerést), eltörölni a minősítési követelményeket, megkövetelni a „Sokszínűség, egyenlőség és befogadás”-ra tett esküt, ami tükörképe a Szovjetunió és a régi Varsói Szerződés országai komiszár intézményeinek?

Hogy ezek az elit egyetemek egy évtized alatt hogyan és miért robbantották fel magukat, az még évtizedekig zavarba fogja hozni a történészeket.

A Biden kormányzat szétzúzta a szövetségi bevándorlási törvényt, mivel mintegy 10 millió illegális beutazó lépett át törvénytelenül és büntetlenül a Biden-időszakban. Ráadásul mindez szándékosan történt, a déli határ nem csupán porózus, hanem már nem is létezik.

Victor Davis Hanson végül úgy foglalja össze cikke mondanivalóját, hogy az amerikai civilizáció a feje tetejére állt, és nemsokára az amerikaiak olyan dolgokkal fognak találkozni, amelyek egykor elképzelhetetlenek voltak.

Mit lehet ehhez a körképhez hozzátenni? Azt, hogy mindenkinek meg kell tenni mindent a maga helyén és tehetsége szerint e tendencia megállítására. Ez évben sok helyen választások lesznek, ahol eredményeket érhetünk el, de tudnunk kell, hogy nem ez a harc lesz a végső.

Fotó: Gerd Altmann / Pixabay