A politikai Németországot manapság a tömeges illegális migráció visszafordítása tartja leginkább lázban. A „remigráció” lett a 2023-as év negatív szava, és az erről folytatott szakértői megbeszélésre hivatkozva tiltanák be az AfD-t.

Sztálin foroghat a sírjában, ugyanis a XXI. század elején az etnikai kérdés egyes konfliktusokban ismét „vagonkérdéssé” válik: ami új, hogy világszerte elindult az északról délre való visszaáramoltatásról szóló vita.

„Aki fél Kalkuttát felveszi, az nem Kalkuttát menti meg, hanem maga is Kalkuttává változik”

– Peter Scholl-Latour francia-német újságíró éles szemű megfigyelése jóval az újkori népvándorlás 2015-ös tetőzése előtt született, és ahol ismerik, rengeteget idézik.

Az USA és Nyugat-Európa vonzó nagyvárosi régiói elérték befogadókapacitásuk határát, az északi félteke fejlett társadalmai már nem tudják az őket körülvevő régiók lakosságfeleslegét felszívni, pláne nem a jelenlegi tempóban. A migráció az egyik legégetőbb kampánytéma:

a mainstream minden választás előtt megígéri, hogy „kezeli” azt, mint most a kötelező uniós szétosztási kvótával, ám a választás után mindig kiderül, hogy érdemben semmi sem változik.

A globalista elit nagy projektje jól halad, a nemzetállamok szerepét a nagy nemzetközi integrációk veszik át, amelyek a spekulánsoknak, multi cégeknek és a világhatalmi központoknak kedveznek. A tömeges migráció a nemzetállamokat gyengíti, különösen akkor, amikor globalista erők vannak hatalmon, és megkönnyítik a beáramlást vagy az állampolgársághoz jutást. Ezt látjuk most az USA-ban, ahová három év alatt hétmillió (csak 2023 decemberében 250,000) migráns érkezett. A migráció kezeléséről szóló vita annyira kiélezett, hogy a demokraták a beáramlás fenntartásáért még az Ukrajnának szánt amerikai segélyt is beáldozták.

A migráció az amerikai elnökválasztás egyik központi témája. A demokrata vezetésű nagyvárosokban ugyanis nem nézik pontosan a szavazók állampolgárságát, így hiába szavaz a vidék Trumpra, ha a nagyvárosok balra húznak és átfordítják a választás kimenetele szempontjából sorsdöntő billegő államokat. Trump most több millió illegálisan érkezett migráns kitoloncolását és a mexikói határkerítés befejezését ígéri.

Mi legyen a 2,2 millió gázai palesztinnal?

A muszlim származású skót miniszterelnök (Humza Yousaf) rögtön a Hamász támadása után felvetette, hogy a Nyugat fogadjon be egymillió palesztint Gázából, és Skócia lesz az első, amely megnyitja kapuit. Aztán gyorsan helyre tették, így elállt az ötlettől. Persze vannak más elképzelések is a gázaiak jövőjére. Egy-egy izraeli kormánypárti és ellenzéki képviselő 2023 novemberében közös véleménycikkben szólította fel a világ országait, hogy fogadjanak be „mindössze” egyenként tíz-tízezer palesztint.

Ha Németország 1,2 millió szírt már befogadott, ez a tízezer már meg sem kottyan, szuggerálták. Vannak olyan javaslatok is, hogy a Gázai övezetet „arrébb kéne tolni”, így csinálva például helyet a Ben-Gurion-csatornának, amely a Vörös-tenger Akabai-öblében fekvő Eilat izraeli kikötőjétől indulna a Negev-sivatagon keresztül, hogy 300 kilométer múlva elérje a Földközi-tengert. A régi tervet most leporolták, és van, aki szerint az 55 milliárd dolláros építési költség a Szuezi-csatorna forgalmának megfeleződése esetén 10-15 év alatt megtérülne. Az új csatorna ráadásul olyan széles lenne, hogy a nagyobb luxushajók, konténerszállítók mellett a szuper anyahajók is átférjenek rajta.

Erdogan török elnök az ENSZ 2019 őszi közgyűlésén javasolta, hogy Szíria északi részén hozzanak létre egy olyan nemzetközi ellenőrzés alatt álló biztonsági zónát, ahová a Törökországban élő 3-4 millió szír polgárháborús menekült legalább felét le lehetne telepíteni. Erdogan javaslata – minimum török szempontból – több legyet csapna egy ütésre. A romló gazdasági helyett miatt már nincsen szükség az olcsó szír munkaerőre és az áttelepített szírek lakásai felszabadulnak. A biztonsági zóna Szíria északi részén, a kurdok szállásterületén lenne, ahová ezt a kétmillió szírt letelepítenék, kettévágva ezzel a kurd etnikum területét. Ezzel az iraki kurdok, vagy az „eggyel tovább” fekvő Irán sem tudna a Földközi-tenger felé olaj- és gázvezetéket építeni.

Egy ilyen – akár az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által felügyelt – biztonsági zóna arra is jó lenne, hogy oda toloncolják ki az EU területén elutasított menedékkérőket, ha származási országuk nem megállapítható, vagy nem hajlandó visszafogadásukra.

A XX. század „tapasztalatai” alapján a toloncjáratok visszafelé elfogadott menedékkérőket, vagy a családegyesítés keretében beutazókat hozhatnak Európába. Az már csak hab lenne a tortán, ha a kétmillió szír elhelyezésére szolgáló infrastruktúrát az EU pénzén török cégek, török alapanyagból építhetnék. A kétmilliós létszám persze később bővíthető.

Az EU területén élő 650,000 hadköteles ukrán férfi sem érezheti magát biztonságban. A Rada előtt van az új mozgósítási törvény, ami ellen már most forrnak a kedélyek.

Az ukrán férfiak annyira nem akarnak már a húsdarálóba menni, hogy az utcán fogdossák össze őket. A Rada nem is merte elsőre elfogadni a törvényt, most a hadvezetéssel egyeztetnek, hogy „közös” legyen a felelősség, Zelenszkij pártja nem akarja egyedül elvinni a balhét.

Azt nem lehet megtenni, hogy az EU területén élő 18 és 60 közötti ukrán férfiakat kollektív módon kérjék ki. A „jogállami” módszer a következő lenne: elektronikus úton küldik a behívót, és aki egy időn belül nem tesz ennek eleget, már név szerint kikérhetővé válik. Az egyéni eljárás rendben van, pláne, ha van jogorvoslati lehetőség. Az már mellékes, ha ezzel csak Ukrajnában lehet élni. Itt kell emlékeztetni arra, hogy a Biden-adminisztráció kikérte a magyar kettős állampolgárok adatait, amit a magyar kormány elvből megtagadott. Az amerikai adatkezelés egyébként is elég laza, ki tudja, talán más országok listái is hasonlóan kerülnek napvilágra, mint a 21 éves pennsylvaniai légi nemzeti gárdista (Jack Teixeira) által tavaly márciusban kiszárogatott Pentagon-iratok.

Amennyiben a balti és skandináv régió, valamint a globalista uralom alá került Lengyelország és Németország minden fogadkozása ellenére beáll a „jogállami” kiadatási rendszerbe, akkor az ott élő hadköteles ukrán férfiak közül sokan azokba az országokba költöznek majd, amelyek biztosan nem adják ki őket. Az eddigi nyilatkozatok alapján

ilyen a szakképzett munkaerő hiányával küzdő Ausztria, Csehország és Magyarország.

Az EU területén élő ukránok ki nem mondott remigrációját szolgálja az EU azon törekvése is, hogy „egységesítse”, értsd csökkentse az ukrán menekültek ellátását, ami most Németországban a legmagasabb, ezért az unión belül nemcsak a migránsok, hanem az ukránok is Germany felé veszik az irányt. Mivel Berlin nem akar szőrösszívűnek látszani, ismét egy uniós szabályozást tolnak maguk elé.

Ahogy a fogkrémet nem lehet a tubusba visszanyomni, vagy a rántottából helyreállítani a tojást, úgy az egyszer már az EU-ba jutott illegális migránst is nehéz hazájába, vagy akár csak kontinensére visszaküldeni.

A legjobb megoldás az a következetes illegális migrációt visszaszorító politika elterjedése lenne, amit a polgári magyar kormány több nemzeti konzultáció, országgyűlési választás és egy népszavazás által megerősítve folytat, és ami a Hungary Helps humanitárius segítségnyújtási programjával kiegészülve nem a bajt hozza ránk, hanem a segítséget viszi a rászorulóknak. Ezzel a megoldással mindenki jól járna.

Mozgástér

Kiemelt kép: MTI/EPA/ANSA/Concetta Rizzo