Édesapám, aki évek óta súlyos tüdőbeteg volt, végig követte a kongresszus hetének közvetítését, és nem telt el nap, hogy ne mondta volna várakozón, hogy hamarosan egy szentmisén vehet részt Ferenc pápával Budapesten. A Jóisten azonban másik találkozóra hívta…
Amikor tavaly a Krisztus a jövőnk – Ferenc pápa apostoli látogatása Magyarországon című díszkötet anyaggyűjtése zajlott, arra kértük a pápalátogatás helyszínfelelőseit, hogy fogalmazzák meg tapasztalataikat.
Csapó Viktória a 2023. évi apostoli látogatás utolsó helyszínéért volt felelős. Ferenc pápa április 30-án délután a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán az egyetemi és kulturális élet képviselőivel találkozott. Csapó Viki számára a feladat és a Szentatyával való találkozás nem volt ismeretlen, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) idején is a szervezők között volt. Viktória 2021 szeptemberében, Ferenc pápa látogatása előtt egy nappal vesztette el édesapját, Török Ferencet. A Szentatya látogatása alkalmával nem várt gesztussal fordult Csapó Viktóriához, aki most először írja le emlékeit a találkozásokról, és elküldte a kötethez. Az emlékezéséből csak egy rész került be a díszkötetbe – most a szerző engedélyével teljes egészében közreadjuk.
A Csapat
Arra kértek, írjak rövid visszaemlékezést arról, milyen élményeim voltak a szervezés és lebonyolítás során. A háromnapos látogatás szervezői csapatához igen későn, alig öt héttel a Szentatya érkezése előtt csatlakoztam. Az én feladatom volt egyebek mellett a tudományos és kulturális élet képviselőivel való találkozó koordinálása a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának aulájában. A kétszáz főre tervezett protokollesemény előkészítése ekkor már elkezdődött, így három nagyszerű társ – Cserey György dékán, Nedeczky Áron üzemeltetési vezető és Kovács Nikolett rendezvényszervező (Lounge) – mellett vettem fel a munka fonalát.
Nem volt teljesen ismeretlen a feladat számomra, mert az eucharisztikus kongresszus zárónapján Ferenc pápa látogatásának egyik koordinátora voltam, így tudtam, hogy milyen összetett és folyamatosan változó szervezési időszak vár ránk.
Ezekből a hetekből egyetlen dolgot szeretnék csak kiemelni: A CSAPATOT. Csupa nagybetűvel!
A szervezés minden egyes szakaszában az egész csapat olyan rugalmassággal, a problémák, változások megoldására koncentrálva, olyan derűvel és türelemmel dolgozott, amivel még nem találkoztam.
Az élmény
Utólag már tudom, hogy mi mozgathatott minket. A Szentatya érkezésének pillanataiban, amikor botjára támaszkodva elindult a gép mögül az őt váró tömeghez, megtapasztalhattuk, hogy milyen elszántsággal és örömmel készült hozzánk. Ezt érezhettük szívünkben a szervezés alatt, és ez segített végig minket az előkészületek útvesztőiben.
Az ima
A Szentatya látogatása számomra azonban nem ekkor kezdődött, hanem másfél évvel korábban, amikor az eucharisztikus kongresszus zárónapjára készültünk. Izgalmas, új feladat volt bekapcsolódni a szervezésbe, és nem tudtam akkor még, hogy életem legszebb és egyben legnehezebb pillanatai várnak azon a napon. Sokan vártuk a záró szentmisét, az egész családom készült, hogy ott lehessen.
Édesapám, aki évek óta súlyos tüdőbeteg volt, végig követte a kongresszus hetének közvetítését, és nem telt el nap, hogy ne mondta volna várakozón, hogy hamarosan egy szentmisén vehet részt Ferenc pápával Budapesten. A Jóisten azonban másik találkozóra hívta, és a Szentatya érkezése előtt egy nappal hazahívta őt atyai házába. A fájdalmas, mégis meghitt, imádsággal átszőtt órák után nehezen tértem vissza munkámhoz és az utolsó feladatok befejezéséhez. Talán nem is voltam egészen ott – lélekben biztosan nem. Egészen addig a pillanatig, amikor
odalépett hozzám a Szentatya, megfogta mindkét kezemet, és azt mondta: Édesapád jó helyen van! Imádkozom érte. …és elkezdte mondani a Miatyánkot… Alig pár perc, amely alatt az ég és a föld összeért számomra,
hisz édesapám nemcsak hogy ott volt a misén, hanem a Szentatya külön odafordult felé! Napokkal később eszméltem rá, hogy eközben a kórus a Jesus Christ, you are my life dalt énekelte az emelvényen, bekapcsolva ezzel a téren levő családomat is a papáért való imába.
Nem gondoltam, hogy valaha lehetőségem nyílik arra, hogy mindezt megköszönhessem! Az egyetemi program végén azonban odamehettem Ferenc pápához. Amikor odaléptem, megköszöntem neki, hogy legutóbbi látogatásakor imádkozott velem édesapámért. És amikor tovább akartam indulni, visszahúzott és megkérdezte:
„És te imádkozol értem? Szükségem van rá! Oda készülök, ahol ő is van!”
…Szentatya! Hálás szívvel köszönöm, hogy hozzám lépett és imádságában egész családomat átölelte. Imáinkkal kísérjük mi is szolgálatát!
Kiemelt kép: Lambert Attila/Magyar Kurír
